Sziasztok!
A házidoki nem volt bent, az asszisztens megigazította rajtam a valamit, de továbbra sem tudtam kikapcsolódni. Azt mondtam elég volt, mert ez hamis adat, én nem vagyok ilyen alapjáraton...
Addig nyavalyogtam a Jánosnak, hogy visszavittük, megkértem, hogy vegyék le rólam, mert nem bírom tovább. már tiszta zizi voltam. Nem tudom leírni mit éreztem. Nem lesz műtét, majd lesz valami, majd megpróbálok megnyugodni. A doki már ment el, nem szólt semmit, az aszisztens levette rólam. Most már remélem nem elemzik azt a fél napot, mert nem szeretnék következményeket. Már most jobb, hogy nincs rajtam.
Közben meghalt a nagymamám.
Szóval paff vagyok. Így ez pláne nem valós adat. Minden nap nem történnek ilyesmik.
Mi lesz, ha góc a mandulám? Nem tudom. Egyébként érdekes, mert a gégész nem erőltette annyira a kivételét. Azt mondta, hogy ez a babához nem játszik közre. ( Akkor esetleg mégsem annyira gáz? Csak azért is támogatta a műtétet, mert az előző doki már három éve ezt mondta?) Szerinte még ráérek kivetetni. Majd felhívom a nőgyógyászt is, hogy mi van ilyenkor.
Egyébként a terhességkor is ez volt, de otthon mindig megmértem a vérnyomást, pulzussal, és normális volt. Írogattam, és azzal mentem vizsgálatra. Elfogadták. Mondjuk azért tanultam ezekből, csak most már hagyjanak nyugton. Azért is akarok a nőgyógyásszal beszélni, mert ő megért. Ismer már. ( Nem nála szültem a Bercust, de már bánom.) Múltkor is úgy megnyugtatott.
Na, eldugulok mára.
Era: Olyan jókat mondtál, csak abban a helyzetben valahogy nem ment. Bercikét is megviselte rajtam az a kütyü, meg az én feszültségem. Most este úgy sírt.
Ági: A fogak rendben lesznek, és utána nem lesz velük gond. Nekem hála Istennek a fogaim nem mentek tönkre.
Jenny: nagyon várom, hogy mit mondott a másik orvos. Biztosan szépen fejlődik a babóka.
Megyek, megpróbálok most már tényleg pihenni.
Sziasztok, jó éjszakát!
Ildi