Hisztiről: Akármilyen szörnyen is hangzik, egy 7-8 hónapos bébi egyre inkább önálló akarattal rendelkezik (igen, sajnos ez ilyen hamar eljön
).
A hisztire szerintem egy megoldás van, miután megszüntetni nem lehet, csak kezelni: a végsőkig kitartóan következetesnek lenni. Ha engedsz neki, azzal az elkövetező évek halálos ítéletét írod alá, a gyerek vérmérsékletétől függő mértékben.
Én annak idején összeszedtem néhány pontban, hogy kezelem a hisztit, ez bevált, hátha ti is tudtok ötletet meríteni belőle:
1. felismerni hogy most nem tényleg baja van, hanem hisztizik
2. nem szabad neki közönséget biztosítani, tehát ha ordít, nyafog, stb., akkor megmondani neki (meglepő, de felfogják) hogy ezzel nem ér el semmit és mennyivel jobb lenne, ha a duzzogás helyett játszanátok egy jót. Ha folytatja, otthagyni, ha látja hogy nem ér el vele semmit akkor abbahagyja. És ez nem büntetés vagy ilyesmi, de ebből tanulja meg hogy ha így viselkedik, akkor nem éri el a célját.
3. kitartani amellett, hogy nem babusgatom, nem vesztem el a türelmem, mert ezekkel jutalmazzuk és büntetjük a babát, és egyik sem jó a hisztire (az egyik motiválja rá, a másikat nem érti miért van)
Ha te következetes vagy, akkor komolyan fog venni mindig, tudja hogy ha megígérted a fagyit meg fogja kapni, de azt is, hogy ha azt mondod nem, az nem azt jelenti hogy "talán", "később" "ha még ordítok kicsit úgyis megkapom".
És akármilyen furcsa, azzal hogy segítesz neki határokat szabni, még jobban meg fog benned bízni.
Én ezt Julinál végigcsináltam, és most amikor az IGAZI hiszti és dackorszak van, most látom hogy mennyire jó volt hogy következetes voltam. Sokszor már a nézésemből látja hogy túlfeszíti a húrt, és pontosan tudja, hogy ha azt mondom nem, akkor az azt is jelenti. (persze próbálkozik minden létező eszközzel, de valójában tudja mi lesz a vége, ezért kevésbé érinti rosszul ha ismét csatát veszt)
Ez az egész lehet hogy nagyon spártaian hangzik, de egyáltalán nem az. Nekem mindig sokkal nehezebb volt kitartanom, mint amennyire ő esetleg hisztizett. Egy.egy ilyen korszak után mindig azt éreztem, hogy egyre jobb a "kapcsolatunk", és hálás mert segítek neki eligazodni kis élete útvesztőin.
Na ez jó hosszú lett, de tudom min mentek keresztül, sok kitartást kívánok hozzá.