Sziasztok!
Másfél hete nem jártam erre, de épp túl vagyunk egy borzasztó időszakon.
:(:( Dénes múlt hétvégén kórházba került Dunaújvárosban.
A sógornőméknél aludtunk, náluk tartottuk volna Dini nagyapjának a 60. szülinapi meglepetés partiját. Sajnos a gyerekszoba náluk az emeleten van, és lent a nappaliban van gyerekzáras rácsosajtó, de a lépcső emeleti részén nincs. Dénes és Bálint (2 és fél éves unokatesó) fent akartak játszani. Dénes egyszer csak elindult lefelé a lépcsőn, kezében egy játékkal, utána kiabáltam, hogy jöjjön vissza, mert egyedül nem szabad lemenni. Szófogadóan visszamászott, megállt a lépcső tetején, Bálint meglátta nála a játékot, hirtelen odaugrott, kitépte a kezéből, a másik kezével már lökte lefelé a lépcsőn, a másodperc törtrésze alatt történt
:(:(:(, én csak annyit láttam, hogy Dénes repül, ráesik a hátára, közben beverte a tarkóját egy lépcsőbe, aztán gurul tovább lefelé a lépcső aljára!!!
:(:( Én úgy megijedtem, szerencsére nem ájult el, azonnal sírni kezdett, mondta, hogy fáj a feje (egy jó nagy pukli lett rajta, de nem vérzett), meg fáj a lába, de az csak kék-zöld lett, egy helyen a háta is, de lábra állt és azt mondta tud járni. Mi még vizsgálgattuk, néztük minden rendben van-e, vigasztaltuk, egyszer csak azt mondja, hogy szopizni szeretne. Erre megijedtem, mert napközben már nem szopik, tudtam, hogy valami gáz van, és már el is kezdett hányni. Rohantunk be vele a kórházba, ez tuti agyrázkódás, közben még otthon is hányt, a kocsiban is, és a kórházban is többször. A kórházban több osztályt megjártunk, trauma, röntgen, neurológia, gyerekosztály, több órát benn voltunk, Dénes teljesen kifáradt, a második doki után ordított, ha köpenyest látott, nem engedte magát megröntgenezni (3an próbáltuk lefogni, én közben beszéltem hozzá, simogattam, de nem), az idegosztályon találkoztunk a legpocsékabb orvossal, akit valaha láttam, (állandóan azt mondogatta, hogy ha nincs röntgen, ő nem mondhat semmit, nem tudhat semmit, megvizsgálhatja, de az nem ér semmit, aztán megpróbálta megvizsgálni, de Dénes úgy félt tőle, hogy nem engedett semmit csinálni, az meg csak hümmögött, és azt mondogatta, hogy akkor nem tudja mit írjon, már úgy voltam, hogy felrúgom, de komolyan), szerencsére amikor másodszorra kerültünk a traumára, mondta a doki, hogy életkorának megfelelően viselkedik, jár, kommunikál, nem ájult el, szóval valszeg nincs agyrázkódás, de leküldi a gyerekosztályra, ott eldöntik mi legyen vele. Az ottani doki nagyon szimpatikus volt, Dénes engedte magát megvizsgálni, a doki végigcsinálta az összes neurológiai vizsgálatot is, amit a vén banyának kellett volna, nem talált semmi különöset, de Dénes újra hányt, így ott tartottak minket. Szerencsére külön szobát kaptunk, csak én és Dénes, kicsit féltem tőle, hogy fogom a szobában tartani az örökmozgómat, ha kicsit kipihente magát (az osztály tele volt hányós-hasmenése gyerekkel, épp akkor különítettek el egy rota fertőzöttet), de Dénes annyira félt, és annyira rosszul érezte magát, hogy nem is akart kimenni a szobából, ha ki kellett vinnem valamiért, azonnal kiabálni kezdett, hogy "visszamenni én házamba" (így hívta a szobát).
:(:(:( Délután tovább hányt, éjszakára felment a láza, ami nagyon rossz volt, de legalább kiderült, hogy tuti nincs agyrázkódása, merő véletlen, hogy az esés után kezdett hányni, szegénykém még otthon benyalt valami vírust. De lázas beteget nem engednek ki, amúgyis akartak még szem és fülvizsgálatot csinálni, az meg csak hétfőre ígérték (szombaton kerültünk be). Másnap Dénesnek hasmenése is volt, és ilyen durvát még nem láttam tőle!!!! Délelőtt fél11-kor elkezdett fájni a hasa, felhúzott lábakkal feküdt 2 órát (!!!), közben mondogatta, hogy fáj a poci, simizzem, meg törölgessem a popóját, fél1-kor elkezdett kakilni, folyamatosan jött belőle, hol csak híg, hol vízszerű, kb. háromnegyed órán keresztül ömlött belőle megállás nélkül!! Én csak húztam ki alóla, uram tömte alá a másikat (pont jött látogatni), borzasztó volt!
:(:( Teljesen kifáradt, utána aludt, ébredés után csak feküdt, alig beszélt, szörnyű volt látni! 24 óra múlva megismétlődött a dolog, kicsit rövidebb ideig tartott, és nem fáradt el annyira. Végül 3 napig feküdtünk az osztályon, közben nem evett semmit, szopni akart, így szopi terén egy időre visszaestünk, de már újra javulunk.
A kórház nagyon megviselte, még így is, hogy én ott voltam vele, nagyon anyás, alig mehetek ki a szobából, éjjel állandóan sír, szinte egész éjjel szopni akar (a nappaliakat itthon azonnal elhagyta), kapaszkodik belém, és mindennap 6-kor kel (előtte 8-9-ig aludt) próbál minél több időt velem tölteni, napközben is alig alszik. Nekem is vacak volt benn, még azon kívül is, hogy Dénes rosszul volt, ott mindig sír egy gyerek, és amelyik tud beszélni, az úgy sír, hogy "anya anya anya", hát szívszaggató volt nagyon!
:(:(
Egyébként az a hosszú hétvége úgy kezdődött, hogy az elutazás előtti napon itthon bedöglött a mosógépünk, útközben szétment az autóban a kuplung, vihettük azonnal szervízbe, Dénes a baleset előtti nap elesett a játszótéren, úgy beverte az állát, hogy fognyi mélyen beharapta a száját
:( már akkor úgy voltam vele, hogy rosszabb már ne jöjjön, és elegem van a meglepetésekből, és másnap történt a lépcsőn leesés....
:(:( Ráadásul legyengült, mióta hazajöttünk Dénes hurutos, most kezd kilábalni, már csak az orra folyik.
Na eldugultam, ez történt velünk.
Bocsánazt hogy csak magunkról írok, de még nem volt időm átolvasni a másfél hét kimaradást! Igyekszem bepótolni.
Zsuzsi