Sziasztok!
Erica!
Én a nem izgulósak nagy táborát gyarapítom.
Megmondom őszintén hogy nagyon irigylem a "liberálisabb" országok nőit, akiket nem paráztatnak a terhesség során egy csomó mindennel. Rájuk sem figyelnek kevésbé mint ránk, csak valahogy ott a terhesség egy pozitív állapot, nálunk meg úgy tűnik, mindenki betegséget akar belőle csinálni. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy szerintem a nálatok levő rendszer sem felelőtlen és kevésbé szakszerű, csak egy teljesen más szemszögből nézi a várandósságot.
(Néhány éve két szuper hetet töltöttem Seattle-ben, és azóta is szeretnék visszamenni. Talán majd egyszer sikerül.
)
Nem megbántva senkit, de asszem talán én vagyok a legfiatalabb a társaságban. Igen, lehet hogy az ember fiatalon (na nem mintha a harmincasok-negyvenesek olyan örgek lennének) sokkal könnyebben veszi az ember a dolgot. Hozzátok képest asszem én tényleg könnyen veszem. A 8 hetes UHn voltam utoljára, azóta csak a védőnővel találkoztam tegnap és ez így jó is szerintem. Nem volt vérvétel, EKG, semmi és nem is hiányzik őszintén. Hagyjanak engem békén, én tök jól elvagyok magunkkal.
Én néhány dolgot ebben a pár hétben elkönyveltem magamban:
1., Attól hogy tudja az ismerősi köröm, a munkahelyem a terhességet, az ég világon nem fog történni semmi. Ha esetleg történne/történt volna valami a babával, akkor sem fájt volna kevésbé ha nem tudják mások. Ugyanez vontakozik a néha napján babacuccok irányában történő elcsábulásra is.
2., Attól mert csontig rágom a körmöm, szintén nem fog történni semmi, max. csak én érzem magam rosszul. Én megtettem mindent annak érdekében hogy a gyermekemnek jó esélye legyen egészségesen megfoganni és növekedni. Megfogant, itt van, velem volt 11 hétig, nem adott semmi negatívnak értékelhető jelet magáról, uh. szerintem kár lenne bármilyen problémát "csinálni", mert valószínű hogy egészséges. Ha esetleg mégis beteg, vagy valamiért nem maradhat velünk, arról egyrészt én nem tehetek, másrészt meg meggyőződésem hogy tenni sem tudnék ellene, tehát előre kár rágni magamat rajta.
És igen, tény, hogy elég ijesztő dolgokat írtok itt néha. Magamtól talán eszembe sem jutna olyanokat, vagy csak egy percig méláznék rajta és ennyi. Néha kicsit a váró szobában az egymást "idegesítő" kismamák fílingje van itt.
(Írjátok csak nyugodtan, majd én nem próbálok odafigyelni.
)
Bagzerka!
A gyerkőc már mindig 3 éves marad? Naponta akarok gratulálni neki, amikor eszembe jut, hogy hohó...
Luca!
Nekem a fogantatás előtti hónapban mutatott a vérvétel baromi szar progit. Lehet hogy éppen anovulációs hónap volt, nem tudom, mert nem hőmértem. Aztán decemberben megfogant a baba és én próbáltam arra gondolni, hogy meg kell így próbálni, progi nélkül, mert lehet hogy tényleg csak anovu volt. Bejött.
Persze azt én is aláírom hogy egy vetélés után másként néz ki a dolog. A terhességem előtt mindig azt mondtam, hogy akkor inkább ne legyek terhes, mint hogy el kelljen veszítenem egyetlen babát is.
Sok sok napsütést mindenkinek!
Monee