Hú, tényleg ipari mennyiséget írtatok
. Na jó, akkor először jöjjön a beszámoló:
Szóval... hajnali 2-kor arra ébredtem, hogy fájdogál a hasam, nem túl erősen, de pont nem tudtam tőle aludmi.Fél óra múlva szóltam a páromnak, hogy kb. 4-5 percenként van egy enyhe görcsöm, talán be kellene menni megmutatni magam, mert gőzöm sincs, hogy mi van: nem igazán fáj, de olyan furcsán fáj, és nagyjából 5 percenként. Tanakodtunk, aztán kitaláltuk, hogy legfeljebb anyóst hiába ugrasztjuk át hajnalban, de olyan kihalt minden, hogy egy óra alatt haza is érünk, ha vaklárma a dolog. Ahogy felkeltem öltözködni, szinte el is múlt, de anyós már úton volt, így már úgy voltunk vele, hogy akkor is menjünk be. A 20 perc odaúton összesen két gyenge "fájás" volt, úgyhogy nagyon meglepődtem, amikor az ügyeletes szülésznő közölte, ogy 5 centire nyitva a méhszáj, úgyhogy máris hívja a választott szülésznőmet (akivel két nappal előtte találkoztunk csak..). A dokim csütörtökig szabin volt, így "megnyertem" az ügyeletest. Ekkor olyan 4 óra lehetett, sehol senki, mi keltettük fel a szülésznőt, aki ctg-re tett. (Utánam félóránként jöttek az aznapi front "áldozatai")
Kb. 20 perc múlva bejött a szülésznőm, megvizsgált, már 5 centire voltam nyitva. Burkot repesztett, mert a baba egyáltalán nem volt leszállva, beilleszkedve, a méhszáj is teljesen fent volt, alig érték el. Ezután össze-vissza fájdogált továbbra is, de egyre erősebben. A ctg-n meg egyre kisebb lett a fájáserősségi görbe szerint a fájás, úgyhogy kicsit kezdtem beijedni. Az sem sokat segített az ügyön, hogy az utánam érkezett csaj a szomszédban közben rendszeres orgazmust produkált
" Oh-oh-oh-óóóóóóóh". Nagyon muris volt, ott röhögtünk Krisszel, hogy ahogy elkezdi a dolgot, nekem is elkezdődik a fájás. Teljesen ráhangolódtam a csajra... elég perverznek tűnt az egész, úgyhogy már hallgattuk, hogy mikor kezdi
Leszedték a tappancsokat, és akkor össze-vissza álltam, feküdtem hanyatt, oldalt stb. Még mindig kb. 3-5 percenként fájt, de egyszer csak éreztem, hogy nekem már tolni kell, és hirtelen nagyon erős a fájás. A szülésznő bejött közben többször, ekkor is megnézett, mondta, hogy még kell pár fájás, mert még nincs elsimulva a méhszáj, stb., szóval egy órán belül meglesz kb. .Én beletörődően szenvedtem tovább, -Krisz közben kiment telefonálni, hogy mi a helyzet- majd pár perc múlva a következő fájásnál éreztem, hogy márpedig most azonnal szülök, úgyhogy kiabáltam, hogy jöjjenek, mert már nyomok... Megbeszéltük, hogy a következő fájásnál csinálok egy próbanyomást, aztán kiderül, hogy mi a helyzet. Nyomtam, ahogy tudtam, közben egy kicsit a méhszájat nyomta szülésznő, úgyhogy a baba feje meg is indult. Gyorsan kiszólt, hogy hívják azonnal a dokit. Be is jött egy Udo Brinkmann kaliberű pasi
.Azután még két tolófájás volt, közben gátvédelem miatt bűvöltek lent
, az elsőnél már ott maradt a baba feje, és nagyon feszítő érzés volt, a másodiknál már félig kibújt, majd már csak egy picit kellett nyomni, amikor szóltak, hogy most (gondolom közben olajozták a gátat), és már kint is volt Laura.
Érdekes volt, hogy a fájások között nekem végig több perc eltelt, egyszer sem volt olyan, hogy szinte egybefüggő fájásaim lettek volna. A kitolás pedig igazán már nem is fájdalmas, csak kellemetlen az a feszítés. Eddig volt a kellemes rész, innentől viszont horror volt, úgyhogy le sem írom, majd priviben annak, aki szeretné tudni. Lényeg az, hogy elég sok vért veszítettem, és mint kiderült, Udo tök kezdő volt, végig Bea mondta neki, hogy mit csináljon. Ha ő nem lett volna annyira profi, akkor eléggé bepánikoltam volna. Bosszúból Udonak nem adtam semmit, bár egy kicsit sajnálom, mert nyilván nem ő tehet róla, hogy egyből a mélyvízbe dobták, és hát valamikor neki is meg kell tanulni a dolgokat.
Laurát rögtön rátették a pocakomra, és ott volt, amíg befejezték a dolgokat, úgyhogy szorongattam
, de nem sokat láttam belőle. Krisz végig ott volt, kivéve a kitolást, de aztán bejött gyönyörködni, majd megint kiment, amikor a lepény jött, aztán elvágta a köldökzsinórt. Pár perc múlva kivitték a Picúrt felöltöztetni, aztán jött vissza szopizni, de annyian voltak addigra, hogy kb. 10 perc után levittek egy vizsgálóba, őt meg a csecsemősökhöz vizsgálatra. Csak 10 óra felé kaptuk vissza, már tűkön ültünk, Krisz egy csomószor elment megkérdezni, de nem nyitottak ajtót. Mint kiderült rossz volt a csengő.
Laura nagyon cuki
, nem hasonlít egyáltalán a születéskori Erikre, úgy tűnik, hogy inkább az én arcvonásaimat örökölte, de majd meglátjuk. Erik most hatalmasnak tűnik hirtelen, eddig meg olyan picinek láttam. Vagy lehet, hogy 3 nap alatt nőtt meg ennyire???
Laurát legszivesebben állandóan bámulnám és puszilgatnám, de Erik miatt inkább visszafogjuk magunkat. Egyelőre angyali kiscsaj, bár még összekeveri a nappalokat és az éjszakákat, úgyhogy ma éjjel 3*1 órát sikerült aludnom, szopi közben hoztam össze az irományom nagy részét is.
No most puszi nektek, mert a NAGYfiamnak
reggelit kell adni. Majd leírom a kórházi viszonyokat is.