Na, visszaolvastam a pár napi termést.
Micsoda szócsaták!
Ciripke, pont jókor jött a dicsekvésed Betti megfordulásáról
UKati, ma egyébként is szentimentális hangulatomban voltam, de úgy örültem annak, amit Ábelről írtál (mert ugyebár az ember lánya a saját gyerekével szemben elfogult).
Meg, hogy
Timi is örül nekem, mint sorstárs.
Ja és hogy Ábel kire hasonlít? Hát ezen már mi is sokat gondolkodtunk, szerintem az Anyósomra
, de remélem csak külsőre egy kicsit... de úgy is mondhatnám, hogy az apjára (ez jobban hangzik, merthát ő meg az anyjára)
Gabci: habtapin sztem nem fázik meg Ádi tutira, pláne, ha még be is takarod. Dobj már egy alvós fotót, erről a földön alvós Ádiról!
HP: én is a Hewlett Packardra asszociáltam, csak nem értettem, hogy miért utáljátok, vagy szeretitek
Gömbi, nekünk is Ac-nk van, és 3,5 -re van állítva úgy, hogy az ágyban egy KIKÁs egyszerű kókuszmatrac van, rajta egy gumislepedő, meg a gyerek hálózsákban. (Nálunk az a bibi, hogy annyira laza anya lettem így a másodiknál, hogy elfelejtem bekapcsolni az esetek 90%-ban
) De,amit Hajni írt, azt már én is hallottam, azaz pont az OBI-ban vágattak előttünk a kiságyba egy vékony furnérlemezt, hogy ezzel biztosítsák a vízszintest.
Kriszti, Nadinnak milyen huncut tekintete van !
Forgás-nem forgás, nyelvnyújtás és társai: na, eddig nem akartam leírni a történetünket Benedekkel, de most mégis megteszem, csak okulásképpen, aztán a témában eldugulok (ha tudok
) Lehet ugrani, ha valakinek már túl sok.
Szóval már biztosan észrevettétek, hogy én gyógytorna párti vagyok. Hát ezért:
Az első gyereknél megszállt a rózsaszín köd és a szakirodalomban olvasottakban maximálisan hittem (én hülye !) és úgy gondoltam, hogy laza szülés, majd rögtön gyermekem rácuppan a mellemre és élünk boldogan. Aztán jött a valóság: vákummal kiszedték az utolsó centinél elakadt gyerekemet belőlem, aztán szegénykém csak pihegett, nemhogy szopni akart volna. De aztán jött a fekete leves. Két nap múlva már pirossal rá volt írva a kartonunkra, hogy evési probémái vannak. Ha meglátta a mellemet, már üvöltésben tört ki - tehát szopiszrtájkkal indítottunk. Mivel az Istvánban szültem, ezért sikerült elkerülni, hogy tápszeres babaként menjünk haza. Viszont éjjel-nappal 2-3 óránként jártam a csecsemősökhöz, próbáluk mellre tenni (eredmény: mindketten bőgtünk), aztán meg fejtem ezerrel, amit megitattak vele pohárból. Itthon persze még nehezebb volt, mert Anyós az első napon rá akart beszélni a tápszerre (lelkileg ez nagyon megdobott gondolhatjátok). De én meg nagyon-nagyon akartam szoptatni (fene tudja honnan volt ez az elszántság, még ma is csodálkozom magamon- új oldalamról mutatkoztam be magamnak
) De aztán a tápszeres doboz nyitása közben becsöngetett a védőnő és máig hálás vagyok érte, hogy megnyugtatott, hogy a gyerek nem fog éhenhalni és mivel van tejem, fejjek csak,mellette meg próbálkozzak a mellretétellel. Így fejtem éjjel-nappal...Avent kézivel (a legjobb marokerősítő
) 3 hetes volt B, amikor felhívott egy Berlinben élő barátnőm, az ő javaslatára előkaptam a bimbóvédőt és féretettem a cumisüveget. B kénytelen volt ciciből enni egy félnap után. Aztán begyulladt a gátsebem, annyira, h se ülni, se állni nem tudtam, feküdni is csak az egyik oldalon. Következett műtét, 6 nap kórház, gyerek ingázott a kh és az otthon között (szüleim, férjem hozták-vitték, anyukám volt vele éjjel itthon, nappal bent velem a khban). Miután ezen túljutottunk, már egész belejöttünk a szopiba, igenám, de az én babókám egy etetés alkalmával 1-1,5 órát evett
(hú mennyit olvastam abban az időben). Aztán jött, hogy 7 hónaposan még nem fordult meg és így keveredtünk a Dévény torna közelébe.Ami meg nemcsak azért vált be nagyon, mert B hamar behozta a lemaradást, hanem azért is, mert egyszer említettem a gyógytornásznak ezt a maratoni evészetet és ő elkezdte B
száját belülről masszírozni. Láss csodát, 3 alkalom után az evésidő 1,5 óráról 20-30 percre rövidült, ráadásul a bimbóvédőt is el tudtuk hagyni. Tehát vlaszeg nála annyira laza volt még az arcizomzat is, hogy nem tudott hatékonyan enni. (Menniyvel egyszerűbb lett volna az életünk, ha már a khban gondolnak erre is). Hát ez a mi történetünk.
Ezért én azt mondom, hogy aki bizonytalan, vagy parázik, inkább egy állapotfelmérés fölöslegesen, de akkor legalább megnyugszik.
Bocsi, hosszúra sikerült (de én grafomán lévén nem tudok rövidet).
Kat, mi Ábellel a XI. ker Petzvál Ju-ban voltunk fejlődésneurológián, ott rendes volt az asszisztens, mert egy hétre előre kaptunk időpontot (bepaszírozott a rendelési idő végére, mert mondtam neki, hogy túlsok lenne az egy hónap). Amúgy meg,ha felhívod a Dévény alapítványt, megadják a közeletekben lévő gyógytornászok nevét és ők is csinálnak állapotfelmérést (aztán majd elmész egy hónap múlva a másik helyre)
Jutta, Ábel dettó,mint Dorka, a nyak, vállmasszírozás közben sír nagyon.
Élvezem a gyógytornát (de ez még csak a bemelegítés, később már nem ilyen vidám ám)