Márti, mivel kérdeztél, válaszolok, nem tudom, aktuális-e még... Hosszú lesz, bocs...
[quote]T írta:i hogyan jutottatok el a waldorfhoz?
Én úgy érzem, a w. talált rám, bár nem volt egyszerű menet:
1. Először 7 éve hallottam a w-ról, amikor az unokahúgom w. oviba kezdett járni (mert az volt a legközelebbi...). Nekem nagyon tetszett az ovi, már amennyit kívülről láttam belőle: a természetes bútorok, játékok, az ünnepek megélése, az áldás.
(Hozzáteszem, már kiskoromtól nagyon szerettem a természetes dolgokat, ami miatt már akkor Ufónak tartottak... Tizenévesen olyan elveket vallottam, olyan eszményeim voltak, olyan életet akartam élni felnőttként, amire ma azt mondanám "waldorfos". Aztán egy időre sikerült a környezetemnek elhitetnie velem, hogy túlzottan idealista vagyok, nem a földön járok, így nem lehet élni. Pár évvel később találtam vissza ehhez a régi önmagamhoz, és sokat jelentett a babanetes csapat, hogy észrevegyem, hogy vannak más, hasonló gondolkodásúak is, nem vagyok egyedül, és ezek olyan dolgok, amelyekhez ragaszkodni kell.)
2. A másik nővérem anyósa egy nyomdában dolgozott, és adott a nővéremnek mindenféle könyveket. Volt köztük sok Steiner, akiről addig nem is hallottunk, viszont mivel olyan ezoterikus-vallásosnak tűntek, a nővérem nekem adta, hátha engem érdekel. "Véletlenül" kezdtem el olvasgatni, és nagyon megragadt minden, amit írt, főleg, mert egybecsengett sok mással, amit korábban olvastam, pedig tudom, hogy nem is tudhattak egymásról. És mert azt éreztem, hogy hozzám szól. De ezek nem a waldorf-könyvek voltak, és még mindig fogalmam sem volt róla, hogy ennek az embernek bármi köze lehet a waldorfhoz.
3. Pár éve Vekerdy könyvei is kezembe kerültek (őt csak pár Nők Lapjás cikkéből ismertem, nagyon tetszettek amiket írt, de róla sem tudtam, hogy köze lenne a waldorfhoz). Ahogy elolvastam az összes létező könyvét, beleértve a róla szólót is, ez utóbbiból vált világossá számomra igazán a Steiner-Waldorf-Vekerdy összefüggés és állt össze a kép.
4. És végül a puding próbája... Kipróbáltuk a gyakorlatban, a ritmust, az ünnepeket, a meséket, a babákat, a közös játékkészítést, a vizesre-vizes festést, a méhviaszgyurmázást, és sok ilyen apróságot, és már ezekből
látom a gyerekeimen, hogy mekkora változást jelent, milyen más lelki minőséget lehet a gyereknevelésbe vinni a w. által.
De számomra mégsem ebben van a waldorf lényege, ez csak a felszín, ez valami nagyon mély és nagyon magas bölcsesség leképeződése. Kövezzetek meg, de én bizony olvasok Steinert. Elsősorban spirituálisan jelent sokat, de persze az is sokat segít, hogy megértem belőle a waldorf pedagógiát, hogy pl. nem azért rózsaszínűek a falak, mert az a festék volt akciós vagy az az óvónéni kedvenc színe, vagy hogy nem (csak) azért nem adunk műanyag játékot a gyereknek, mert az gagyi, gusztustalan és ízlésromboló.
És hogy a többi kérdésedre is válaszoljak, nekem egyetlen kételyem a w.-fal kapcsolatban saját magamban van. Hogy kevés vagyok hozzá, hogy nincs meg bennem az a lelki minőség, tudás, fejlettségi szint, nyitottság, tisztaság, ami kellene ahhoz, hogy eljussak arra a szintre, ahová szeretnék. Hogy ezt a bölcsességet ne csak ismerjem, jó esetben megértsem, de átéljem és megéljem. És akkor nem azért csinálok valamit "waldorfosan", mert Steiner vagy valaki más úgy mondta, hanem mert én magam tudom és átélem, hogy ez így jó, mindez belülről fog fakadni. Steiner sem azt mondta, hogy ezt így vagy úgy
kell csinálni, hanem azt, hogy kérem, ilyen a gyermek, ilyen az ember, ilyen a kozmosz... És ebből már következnek a hogyanok.
És ha ezek belülről jönnek, akkor ha "ortodox" vagy is, nem leszel merev, nem fog hiányozni "a spontaneitás, a játék, az élet", ahogy mondtad, sőt!
Szóval erre a szintre nem hiszem, hogy ebben az életemben eljutok. Ugyanakkor azt is tudom, hogy itt is igaz, hogy az út maga a cél, és hogy azzal is nagyon sokat adok a gyermekeimnek, hogy munkálkodom magamon.
Ja, és persze a másik legnagyobb nehézségem, hogy engem nem így neveltek. Tudom, hogy ennek is megvan a maga oka, de sokban megnehezíti a dolgomat.
Én nem törekszem arra, hogy ne nézzenek ufónak. Szinte mindenben csodabogárnak néznek a környezetemben, eggyel több vagy kevesebb, mit számít.
Ha van egy értékrendszered, egy világ- és emberképed, ami belső meggyőződéseddé vált, nem érdekel, mások mit mondanak róla. A w. nálam ennek a belső meggyőződésnek a része. Ha nem így lenne, valószínűelg érdekelne mások véleménye. Így nem. Ugyanakkor a konfrontálódást is kerülöm, ha nem kérdezik, nem mondom.
És most mesélj Te, mert számomra Te vagy egy nagy rejtély...
Pindi