Kiemelt témák

Ildikó nem értem

W iskolában nincs buktatás, nincs kihajítás, egy tanár egyedül ilyet nem dönt el, a tanári konferenciával megbeszáli, közösen keresnek megoldást, ha a sokadik kör után mégsem tudnak megnyugtatóan változtatni, akkor a szülőket megkérik, hgoy keressenek egy olyan iskolát a gyermeknek, ami mindenki számára megfelelőbb.

Ez egy nagoyn szomorú eset. A tanári konferenciával beszéltetek? Olyan van, hgoy egy tanár nem alkalmas a feladat elvégzésére - emberből van mindenki! - de a tanéri konferencia ilyenkor lép. Ismerek ilyen eseteket, mindig a szülők, gyermekek, iskola számára megnyugtatóan változtattak. Ez itt most félelmetes. Azért jó lenne tudni az iskola álláspontját is....

Sziasztok!

Ildikó! Húúú, ez az eset nagyon felkavaró... És én sem értem... A konfliktuskezelés azért nem ennyire egyszerű, legalábbis a mi sulinkban nem. Több lépésben próbálnak(unk) problémákat orvosolni. Először a szülő+oasztálytanító, ha ez nem működik, akkor szülő+független harmadik személy az iskola falain belülről, ha ez sem vezet sehová, akkor, ahogy Indi is írta, tanári konferencia.
És nem értem, ezt az "unatkozik az órákon"-t sem... Akkor itt valami nagyon nem stimmel a tanítóval! Mert a jó w. tanító óráin NEM szoktak unatkozni a gyerekek!
Mindenesetre az tényleg a legborzasztóbb, hogy már semmi nem fordítható vissza, és a család életén bizony nyomot hagy az eset...

Márti! Hát igen, szerencse is kell hozzá, hogy az ember gyermeke milyen tanítók "kezei közé" kerül... mindenhol, minden iskolában, waldorfban és nem waldorfban. Viszont én azt vettem észre, hogy a feladatra úgymond alkalmatlan (fúj de ronda szó) pedagógusok a waldorfból hamarabb kikerülnek. Még ha kapnak is némi türelmi időt, hátha belejönnek, rájönnek az egész lényegére, összehangolódnak a gyerekközösségekkel... Ha nem sikerül, általában búcsút vesznek az intézménytől. Míg az állami sulikban ha az adott tanár jó szakember, de mondjuk veri a gyerekeket, nyugdíjazásáig marad az állásában (ezt tapasztalatból mondom sajnos )...

sziasztok:)

Ildikó, jaj, de sajnálom igen, engem is megijeszt, hogy milyen rettentő sok múlik az osztáytanítón, de legalább az is igaz, hogy ha az oszttanító jó, akkor az 8 évre szól, ellenben az állami sulis rendszerrel:) úgyhogy szerintem ne add még fel, legalább próbáld meg megismerni, "leinformálni" azt az oszttanítót, aki nektek is jutna, és azután dönts!

Szilvi, nem tudom, hogy ma ünneplitek-e, egyáltalán ünneplitek-e, de boldog névnapot a gyerkőidnek:)

savitri, mutasd meg férjednek az apponyi utcai w-oviról a képeket, nekem nagyon tetszik, nem tűnik "lepukkantnak" bár nemrég arra sétáltam és mondjuk meglepődtem, hogy mennyire elhanyagolt a kert...

mennem kell, szép 7végét mindenkinek!

Az anyuka elmondása alapján a következő történt: hétfőn beszéltek az osztálytanítóval, aki jelezte a "problémát", amit egyébként én sem értek, de az anyuka ezeket a szavakat használta. Szerdán szülői est volt, pénteken újabb "beszélgetés", ahol közölte a döntését. (Állítólag egy másik tanár támogatta ebben a döntésben, de ennyire nem tudtunk belemélyedni a témába, mert a döbbenettől szólni sem tudtam) Menjenek másik iskolába. Semmi problémakezelés, semmi türelmi idő. Semmi tanári konferencia. Felmerült a disgráfia gyanúja is, az iskolában dolgozó fejlesztő pedagógus gyakorlatilag menekült az anyuka elől, aki többször próbálta elcsípni és egy beszélgetést vagy vizsgálatot kicsikarni belőle. Nem sikerült. Most kezd majd a katolikus iskolába járni, ahol ugye a gyerekek már írnak, olvasnak..... Nem irigylem őket.
Az a baj, hogy nem ez az első, ehhez hasonló eset. Tavaly egy ötödikes kisfiút dobtak ki, aki szerintük politizált. Értelmezhetetlen.
Én is kíváncsi lennék a tanár álláspontjára, mert ez így eléggé borzasztó.
No, inkább folytassátok a w. pedagógiával való kapcsolatotok mesélését, mert az pozitív.
Egyébként a mi ovink gyönyörű és az iskola is egészen jól néz ki, No de mi van belül? Szerintem inkább legyen lepukkant, de működjön jól. Az óvónőnk azt mondta, amikor lezajlott tavaly a költözés, hogy a gyerekek azt mondták ott (eléggé lepukkant hely) is nagyon jó volt, meg itt is. Nekik még nem a külső számít, hanem az, hogy szeretik őket.
Ildikó

Ildikó tagja az iskola a Waldorf Szövetségnek? MErt bizony, ha ilyen dolgok történnek, akkor ott komoly baj lehet és akkor a szövetségnek erről tudnia kell. Ha egy tanárral baj van, az az egész iskolára kihat, ha egy iskolával van baj, az az egész magyarországi waldorf közösségre van súlyos hatással - ezáltal a waldorf pedagógiára.

Nagyon sajnálom, az összes szempontból.

Kati
no igen, az apponyi utcai kert.
ha jól emlékszem kb egy éve épp ezzel kezdtem itt a bemutatkozásomat, hogy érdeklődtem, ki mit tud erről az oviról, mert kívülről elég elhanyagoltnak tűnt a kert.
apa tiltakozása is akkor kezdődött, a második élménye meg ugye az aprók háza volt.

egyébként ma már én nem látom annyira elhanyagoltnak a kertet, bár tényleg lehetne egy kicsit gondozottabb, nade ehhez 2-3 lelkes anyuka is elég, én rögtön vagyok egy, már csak 2-t kell találni hehe

Márti, én is úgy gondolom, hogy a rossz tanár mindenhol árt. A waldorfnak legalább van egy alapból elfogadó légköre és igen szerintem is gyorsabban kikerülnek a nem odaillő tanárok, mert nem fogják magukat jól érezni. Ez az élő közösség ereje.

van nekem egy apukám is aki meglehetősen szkeptikusan áll hozzá mindenféle "waldorf hókuszpókuszhoz". Ők állami suliba íratták a félöcsémet akiről fél év alatt kiderítették ott, hogy diszlexiás, nem túl okos stb.
(na apukám szerint ez is valamiféle kitalált betegség) végülis öcsém a fóti waldorfban kötött ki, most fog érettségizni, nem diszlexiás.
Jól beilleszkedett, onnantól kezdve szeretett iskolába járni, teljes siker. apukám aki a mai napi sincs elragadtatva a "hókuszpókusztól" ma már így beszél róla:
végülis bejött, megérte, nekik legalább van valamilyen koncepciójuk.

ez a koncepció szerintem is nagyon megnyugtató, főleg, hogy nem is titkos, sokat lehet róla tájékozódni és igenis biztosíték arra, hogy valamilyen formán megszűri a diákokat, tanárokat szülőket.

Sziasztok!
Ezer éve nem jártam erre. Annyira örülök, hogy él még a nickem. Gyorsan tettem is fel avatárt. Anyámank állítok éppen össze egy waldorf ismertetőt, és teljesen meglepő módon Szilvi, a te fórum és blogbejegyzéseid képezik a törzsét.

Ez a kirugós eset bennem is azt a kérdést veti fel, hogy mi volt a probléma, és én is meghallgatnám a másik felet. Pont az ilyen nagyon töredékes és horrorra utaló történetektől kering a köztudatban egy nagyon fals és negatív waldorf kép. Szóval csak óvatosan, de megkérdezném a tanárt én is.

Az óvónőnk kérdezte tőlem a minap, hogy igaz e, hogy a w. oviban nem szeretnek agyagozni. Mármint hogy az ideológiával valami módon ellentétes az agyagozás, az agyag, a föld gyurkászása. Tudtok erről valamit?

Szerintem is meg kell mindig hallatni mind a két felet, és nem szabad egy mondatos híreket terjeszteni. Ez nem jó senkinek.
Bár a szombathelyi suli-ovi tájáról már többször érkeztek elszomorító hírek. De itt megint léphetnek/nének a szülők. Erre való az iskolaszék, fórumok...

Agyagozás. Tényleg nem agyagoznak óvodában. Az agyag hideg, nehéz, tömör, sok energiát szív el egy kisgyermektől. Ezért használják a méhviasz gyurmát, amit rövid idő alatt fel lehet melegíteni és utána a gyurma rengeteg meleget, energiát ad. Egyszerűen meg lehet tapasztalni, így könnyen belátható.

Melinda

Ez olyan klassz ez az agyagozás miért nem téma.
Úgy örülök, hogy megírtad. Köszi:)

jöttem örülni
apának 10 környékbeli ovi honlapját küldtem el, hogy legyen egy kis rálátása a dologra, na meg előzetes szűrőnek, hogy hova készüljünk nyílt napra.
rákosmenti waldorf az iskolával együtt kiütéssel győzött
..sóhaj...helyreállt a világképem


agyag:
én csak rákerestem a gugliban a waldorf és agyag szavakra és az derült ki, hogy az iskolás gyerekek viszont már nagyon is agyagoznak.

nekem is tetszik ez a megközelítés. és én agyagoztam annak idején, igaz nem túl sokat. Tényleg sokat kivesz az emberből

MElinda NAgyon fontosat mondtál minden szeympontból!

Ezért is írtam a Szövetséget,mert az világos, ha nem tudnak a szülők és a tanárok sorozatosan dűlőre jutni, akkor szükség van tapasztalt pedagógus segítségére, ilyenkor a Szövetség egy mentortanárt küld az iskolába, aki segít átlátni a problémát és megnyugtatóan orvosolni. Mondjuk innen a hírekből olvasva úgy látszik, hogy nincs párbeszéd a két fél között, ez nagy baj.

Minden iskolában vannak hullámvölgyek, a krízis egy bizonyos idő után - vagy éppen pont az elején - természetes, de ezen lehet és kell is átlendülni.

Azt azért még egyszer hangsúlyozom: nem gyereket veszünk fel az iskolába és nem is rúgunk ki gyereket. Egy egész család lesz az intézmény alkotóegysége és nem a gyerek magában. Politikai és világnézeti felfogás miatt sem tanácsolnak el senkit - az más kérdés, hogy az osztályteremben és a pedagógiai munkában ezeknek a dolgoknak nincs helye.

Mondok egy példát, egy iskolában a 7. osztályban cipővarráson egy fiú (kinek családja meglehetősen szélsőséges nézeteiről közismert, ennek pusztán ebben az esetben van jelentősége, egyébként nem lényeges, hiszen az iskolában nem téma) címert akart hímezni a papucsának orrára. Végül belátta, hgoy egy cipőre - véletlenül, nem zsidó összeesküvés okán, csak teljesen véletlenül - ráléphetnek. A végén nem hímezte rá a címert, de hosszú és keserves menet volt ez az osztálytanító és a kézimunkatanár számára is. Egy kívülálló erre gyorsan rávághatta volna, hogy az iskola pikkel a gyerekre, mert másfajta politikai nézeteket vall, és akadályozza a szabad véleménynyilvánításban - pedig ez ugye az eset ismeretében badarság.

Szávitri az alsóbb osztályban az iskolások sem agyagoznak, ott is még méhviaszformázás van. A Teremtéssel (3. osztály) kezdődik az agyag - anyag - használata, negyedikben már gyakori vendég.

De jó, hogy Apátok meggyőződött

Zsunya (de fura ezt a nick-et írni! ),
Olivérékkel pl. Magdi néni agyagozott másodikban, terápiás jelleggel. Valahogy nem úgy működött az osztály, nem úgy haladt, ahogy ő azt elképzelte, és arra jutott, hogy jót tenne nekik az agyaggal való küzdés. Szabályos gömböket, majd tojást formáztak. (És mi is a szülőin: tényleg nagy küzdelem!)
Nem mondta M. néni, hogy ne vált volna be, de ez akkor volt pár hétig, utána nem.


Hú, a kirúgott kisfiú esete mindenképpen megrázó, még úgy is, hogy én sem ítélnék az összes infó ismerete nélkül.
Buktatni tényleg nem buktatnak, de tőlünk is mentek el gyerekek, mindkét osztályunkból, és más osztályokból is. Többen úgy, hogy "még mielőtt küldték volna őket", kvázi az utolsó pillanatban, egy kisfiú szüleit pedig az egyik tanítónk megkérte, hogy vigyék speciális iskolába, mert ő a szülők hathatós segítsége nélkül nem tudja vállalni az amúgy komoly nehézségekkel küzdő gyereket. ELtanácsolta, igen. Nem a saját lustasága vagy rosszkedve miatt.


Zsunya,
anyósodat (ha tud), küldd el a suli tájékoztató estjeire. Az első most szerdán lesz 6-tól, Miklós fogja tartani (elvileg.) Egy hétre rá a több foglalkozásos, ekkor láthatna különböző termeket is...

Jó is, hogy ez téma felmerült, eszembe jutott még egy eset:
Egy kezdetektől súlyosan problémás (magatartási és figyelemzavarok) fiú, 7. osztályban érték el a szülők, a gyerekek, az osztály és a kisfiú együttesen azt a pontot, amikor úgy érezték, mindenkinek jobb lenne, ha ő egy másfajta iskolában tanulna tovább. Egészen addig az osztályközösség tudta annyira támogatni őt, hogy a nehézségek ellenére is sikerüljön az iskolában képességei fejlődésével működnie. Közben folyamatos fejlesztőtanári segítséget is kapott. Ott, akkor, abban az osztályban már nem ment tovább. Közösen, békésen sikerült a megoldani. Nem volt kirúgás és szomorúság, sértődés.
Természetesen vele (is) folyamatosan foglalkoztak a tanári konferenciákon is, ahol az egyik legfontosabb napirendi pont a gyermekmegfigyelés, ilyenkor minden tanár - az őt nem tanítók is végeznek gyermekmegfigyelést - elmondja - tárgyilagosan -hogyan látja a gyermek fizikai-lelki-szellemi állapotát, a fejlődését, a szükséges segítségnyújtás lehetőségét.
TErmészetesen ilyenkor a szülőkkel is sok beszélgetés zajlik, tehát senki nem marad magára a problémájával - sem gyermek, sem szülő, sem tanár.

De mindezzel együtt mindenhol követhetnek el hibákat, és ez alól a w.-tanár semkivétel.

Szilvi perszehogy

Márti, mivel kérdeztél, válaszolok, nem tudom, aktuális-e még... Hosszú lesz, bocs...

i hogyan jutottatok el a waldorfhoz?

Én úgy érzem, a w. talált rám, bár nem volt egyszerű menet:

1. Először 7 éve hallottam a w-ról, amikor az unokahúgom w. oviba kezdett járni (mert az volt a legközelebbi...). Nekem nagyon tetszett az ovi, már amennyit kívülről láttam belőle: a természetes bútorok, játékok, az ünnepek megélése, az áldás. (Hozzáteszem, már kiskoromtól nagyon szerettem a természetes dolgokat, ami miatt már akkor Ufónak tartottak... Tizenévesen olyan elveket vallottam, olyan eszményeim voltak, olyan életet akartam élni felnőttként, amire ma azt mondanám "waldorfos". Aztán egy időre sikerült a környezetemnek elhitetnie velem, hogy túlzottan idealista vagyok, nem a földön járok, így nem lehet élni. Pár évvel később találtam vissza ehhez a régi önmagamhoz, és sokat jelentett a babanetes csapat, hogy észrevegyem, hogy vannak más, hasonló gondolkodásúak is, nem vagyok egyedül, és ezek olyan dolgok, amelyekhez ragaszkodni kell.)

2. A másik nővérem anyósa egy nyomdában dolgozott, és adott a nővéremnek mindenféle könyveket. Volt köztük sok Steiner, akiről addig nem is hallottunk, viszont mivel olyan ezoterikus-vallásosnak tűntek, a nővérem nekem adta, hátha engem érdekel. "Véletlenül" kezdtem el olvasgatni, és nagyon megragadt minden, amit írt, főleg, mert egybecsengett sok mással, amit korábban olvastam, pedig tudom, hogy nem is tudhattak egymásról. És mert azt éreztem, hogy hozzám szól. De ezek nem a waldorf-könyvek voltak, és még mindig fogalmam sem volt róla, hogy ennek az embernek bármi köze lehet a waldorfhoz.

3. Pár éve Vekerdy könyvei is kezembe kerültek (őt csak pár Nők Lapjás cikkéből ismertem, nagyon tetszettek amiket írt, de róla sem tudtam, hogy köze lenne a waldorfhoz). Ahogy elolvastam az összes létező könyvét, beleértve a róla szólót is, ez utóbbiból vált világossá számomra igazán a Steiner-Waldorf-Vekerdy összefüggés és állt össze a kép.

4. És végül a puding próbája... Kipróbáltuk a gyakorlatban, a ritmust, az ünnepeket, a meséket, a babákat, a közös játékkészítést, a vizesre-vizes festést, a méhviaszgyurmázást, és sok ilyen apróságot, és már ezekből látom a gyerekeimen, hogy mekkora változást jelent, milyen más lelki minőséget lehet a gyereknevelésbe vinni a w. által.

De számomra mégsem ebben van a waldorf lényege, ez csak a felszín, ez valami nagyon mély és nagyon magas bölcsesség leképeződése. Kövezzetek meg, de én bizony olvasok Steinert. Elsősorban spirituálisan jelent sokat, de persze az is sokat segít, hogy megértem belőle a waldorf pedagógiát, hogy pl. nem azért rózsaszínűek a falak, mert az a festék volt akciós vagy az az óvónéni kedvenc színe, vagy hogy nem (csak) azért nem adunk műanyag játékot a gyereknek, mert az gagyi, gusztustalan és ízlésromboló.
És hogy a többi kérdésedre is válaszoljak, nekem egyetlen kételyem a w.-fal kapcsolatban saját magamban van. Hogy kevés vagyok hozzá, hogy nincs meg bennem az a lelki minőség, tudás, fejlettségi szint, nyitottság, tisztaság, ami kellene ahhoz, hogy eljussak arra a szintre, ahová szeretnék. Hogy ezt a bölcsességet ne csak ismerjem, jó esetben megértsem, de átéljem és megéljem. És akkor nem azért csinálok valamit "waldorfosan", mert Steiner vagy valaki más úgy mondta, hanem mert én magam tudom és átélem, hogy ez így jó, mindez belülről fog fakadni. Steiner sem azt mondta, hogy ezt így vagy úgy kell csinálni, hanem azt, hogy kérem, ilyen a gyermek, ilyen az ember, ilyen a kozmosz... És ebből már következnek a hogyanok.
És ha ezek belülről jönnek, akkor ha "ortodox" vagy is, nem leszel merev, nem fog hiányozni "a spontaneitás, a játék, az élet", ahogy mondtad, sőt!

Szóval erre a szintre nem hiszem, hogy ebben az életemben eljutok. Ugyanakkor azt is tudom, hogy itt is igaz, hogy az út maga a cél, és hogy azzal is nagyon sokat adok a gyermekeimnek, hogy munkálkodom magamon.
Ja, és persze a másik legnagyobb nehézségem, hogy engem nem így neveltek. Tudom, hogy ennek is megvan a maga oka, de sokban megnehezíti a dolgomat.

Én nem törekszem arra, hogy ne nézzenek ufónak. Szinte mindenben csodabogárnak néznek a környezetemben, eggyel több vagy kevesebb, mit számít. Ha van egy értékrendszered, egy világ- és emberképed, ami belső meggyőződéseddé vált, nem érdekel, mások mit mondanak róla. A w. nálam ennek a belső meggyőződésnek a része. Ha nem így lenne, valószínűelg érdekelne mások véleménye. Így nem. Ugyanakkor a konfrontálódást is kerülöm, ha nem kérdezik, nem mondom.

És most mesélj Te, mert számomra Te vagy egy nagy rejtély...

Pindi

Sziasztok!

Kispesti Waldorf oviról, suliról kérdeznélek titeket, hogy mit gondoltok róla

Kicsit olvasgattam itt nálatok és egy dolog elkezdett foglalkoztatni - mennyire viszitek messzire a gyerkőket? Úgy értem, tudom, hogy nincs olyan sok W ovi vagy iskola, tehát valamennyire mindenképp vinni kell, de érdekelne a véleményetek a messzebbre való oviba illetve iskolába járatásról. Én személy szerint jónak gondolom, ha "bandázhat" a gyerek és nem laknak messze a barátai, de persze az is lehet, hogy csak azért nagyítom ennyire fel a bandázás jelentőségét, mert nekem ez kimaradt - pedig egy helyen laktunk (de ez persze másik történet). És persze nem elhanyagolható, hogy akkor nem kell olyan korán kelni stb.

Waldorf oviba felveszik a gyerekeket úgy is, ha az ember lánya otthon van kistesóval?

Én igazából csak érdeklődő vagyok, pontosabban most, hogy 2 múlt Ábel és az óvoda (illetve bölcsi-kérdés ) lassan felmerül, mindenfelé nézegetek és egyre jobban azt érzem, hogy szívem szerint kb 4éves kora előtt nem adnám sehova (persze addig játszóház, zenebölcsi miegymás legyen, az más tészta) és ha adom is majd valahova, az nagyon lényeges, hogy mit biztosít, hisz már most nagyon fontos döntéseket kell meghozni. Kispest közel van, ezért kérdezem tőletek, hogy mi a tapasztalat. (Egyelőre fényévekre vagyunk egy komoly waldorf melletti döntés meghozatalától, mert apának pl komoly világnézeti gondjai vannak vele, de én szeretném gyűjtögetni a pozitív dolgokat ezzel kapcsolatban, hogy hátha mégis komoly alternatívaként fontolóra tudjuk venni - persze mindeközben rettentően figyelni arra, hogy ne a saját meg nem élt gyerekkoromat akarjam mindenáron Ábellel megéletni )

köszi!

a mit biztosít dolgot az értékekre értettem, nem oviangolra vagy ilyesmire

és mégegy: nem vagyok teljesen képben, de hogy terhelődik egy 4-5éves pl "ideális w-nevelés esetén"? jár különórára - zene, úszás, egyéb mozgás, vagy még nem? úgy érzem, nagyon nehéz megtalálni a határvonalat, hogy mi az, ami még elősegíti a " beérést" meg fejlődést (és amire valóban szüksége van) és hol kezdődik a versenyistálló vagy mégsem ilyen nehéz?

Szrekuc, ha Kispestiben gondolkodtok, már most jelentkezni kéne a játszócsoportba, hogy aztán legyen esélyetek az oviba, hogy aztán legyen esélyetek az iskolába... Idén pl. tudtommal nem vettek fel "külsőst" (akinek a testvére nem jár már oda) az oviba és a játszócsoportba sem.

�s mégegy: nem vagyok teljesen képben, de hogy terhelődik egy 4-5éves pl "ideális w-nevelés esetén"? jár különórára - zene, úszás, egyéb mozgás, vagy még nem? úgy érzem, nagyon nehéz megtalálni a határvonalat, hogy mi az, ami még elősegíti a " beérést" meg fejlődést (és amire valóban szüksége van) és hol kezdődik a versenyistálló vagy mégsem ilyen nehéz?

NEM JÁR! Az segíti a beérést, ha hagyod beérni. Ha hagyod őt 4-5 évesnek lenni, megtanulni azt, amit magától megtanul, játszani sokat, szaladgálni, ugrálni a szabadban, hemperegni a fűben, sarazni, és ha sokat mesélsz, énekelsz neki.

Pindi

Szia Szrekucom Semmi különóra, még később sem! Iskolában zene, ESETLEG valami mozgásos elfoglaltság(táncház például), de kamaszkor előtt nem javasolt semmilyen sporttevékenység - nem mozgásellenes a W, sőt, mindent, az írás-olvasást is mozgáson keresztül tanít, de a mozgást is egy sajátos formában - nem meglepően ennek is szellemi tartalma van. Nyelvtanulást is az iskolán belül képzeli el a mi pedagógiánk. Nem teljesítmény-, hanem gyermekcentrikus nevelésben hiszünk, nem kell a gyermeket dresszírozni, hogy "beérjen"

Kisiskolás korban,. 1-2. osztályban is még a játék a fő tevékenység, iskola után is kizárólag. Semmi otthoni munka, tanulás.

Pindi írta:

ekem egyetlen kételyem a w.-fal kapcsolatban saját magamban van. Hogy kevés vagyok hozzá, hogy nincs meg bennem az a lelki minőség, tudás, fejlettségi szint, nyitottság, tisztaság, ami kellene ahhoz, hogy eljussak arra a szintre, ahová szeretnék.

Szerintem már most több a tudásod, magasabb a fejlettségi szinted..., mint a legtöbb szülőnek pl 3 év ovi után.
Minden óvoda csak nyerhet egy ilyen szülővel!

Sziasztok,
olvasgatom a topikotokat néha, engem Szilvi "fertőzött meg" a waldorffal. Hello Szilvi! Indi, írtad, hogy nem támogatják a sportot kamaszkor előtt. Tehát nincs olyan az általánosban, hogy focicsapat, kézicsapat, stb...? Gimiben sem? Tesióra van azért?
A párommal mindketten játszottunk csapatsportot az általánossuli elejétől kezdve az egyetem végéig, párom még most is. Sok mindent kaptam ezektől az edzésektől, versenyektől. Kamaszkor után már nem tudtam volna elkezdeni csapatsportot. Nagyon sajnálnám, ha a kisfiam ebből kimaradna. (Egyesületbe nem vinném, nehogy kelljen vmi "üdítőt" innia...)

ÁGi VAn tornaóra, heti 2 vagy 3 - Bothmer gimnasztikának hívják az alapját képező tantárgyat. Vannak csapatjátékok benne, ezen felül sok futás, ugrálás, tollaslabda (nagyoknak), korfball (szintén nagyoknak, részleteket a pilisszentiváni iskola honlapján)

Nincs foci az iskolában. Kosár-és röplabda azt hiszem a felsőben (9-től 12-ig) van már. Kézilabdát nem tudom.

VAn viszont olimpia az 5. osztályokban - részletek Szilvi blogjában ami testmozgás, hit, eszmények és ember kapcsolata, nagyon komolyan vesszük!

Rengeteg mozgás, futás, még a 7. osztályos súlyosan földre nehézkedett kamaszaim is imádták a tornaórákat!!! Na jó, ők morogtak közben (ez kötelező kamaszkorban ), de azért ugarbugráltak, mint a kecskék, ha kellett

VAn ezen felül egy másfajta mozdulatművészet: Euritmiának hívják, ez egy csoda, a hagzók, dallamok, beszéd mozdulatokban való megjelenítése.

Van fáramászás, sarazás, római légióban menetelés, házépítés, kenyérsütés, aratás, nemezelés, kirándulás, akadálypályás bátorságpróba, éjszakai túra, sok-sok testmozgással és közösségi élménnyel járó program. A testet is pallérozzák bőven

Verseny, versenysport nincs, szigorúan nincs. Ha jól emlékszem, Szilvi erről is elég sokat írt.

Indi,
köszi a kimerítő választ.

''Nincs foci az iskolában. Kosár-és röplabda azt hiszem a felsőben (9-től 12-ig)'' hát, ez azért szíven ütött... Még sokat kell gondolkodnom...

Sziasztok!

Köszi a válaszokat írtam a kispestieknek és érdeklődtem a baba-mama csoporttal kapcs., remélem, pozitív lesz a válasz

A messzire vivős kérdésre is írjatok lécci nagyon kíváncsi vagyok

Egyelőre azon vagyok, hogy szeptembertől semmiképp se legyen bölcsi illetve legyen Waldorf játszó és gondolkozom a w ovin, mert a kispesti vécsey utca még az a közelség, ami talán belefér. Viszont a sulival egyelőre elég szkeptikus vagyok, bár úgy érzem, ez inkább a magyarországi helyzetnek szól - többször jártunk zenekarral Hollandiában, Németországban és ott valahogy másmilyennek tűnt a waldorf, mint itt. De mondjuk suli-kérdés még messze van

Óbudán:
Alexék (6. oszt.) idén kosaraznak és kézilabdázni tanulnak. Olivérék (4. oszt.) zsinórlabdáznak. Persze sok más között. Rengeteg mindenféle "fogócska" van.
És most szerveződik a suliban aikido (a legspirituálisabb közdősport), amin 5.-től lehetne részt venni.)*

És szia Potter!

Pindi,
má' mé' köveznénk meg Steiner-olvasásért?! Én spec emelem kalapom!!!!
És hát a reinkarnációban való hitnek ez az egyik előnye : nem kell mindent most elvégezni. (A felelősség mégis megvan, hogy a meg nem oldott helyzetek megmaradnak, tehát igenis nagy az ösztönzés belülről, hogy egyre jobban és egyre felelőssebben. Ezt nem Pindinek írtam, hanem az esetleges szkeptikusoknak.)

Szrekuc,
hát az enyéimnek is kimarad a bandázás. A suli kocsival 15-20 perc (bkv-val 45-50 a fránya 18-as busz miatt), de nem tudom, hogy Angyalföld a vasút mellett mennyire megnyugtató helyszín a bandázáshoz... Bevallom, nem engedem (még) le őket felnőtt nélkül bicajozni sem, és nem a forgalom miatt ám, mert kiváló bicikliutak vannak.
A távolságot illetően ez nekünk totál belefér: a 20 perc az a reggeli csúcsban is 20 perc, és bizony este is haza tudnak majd jönni, ha kicsit tovább bent maradnak valami programon. Nekünk ez utóbbi fontos volt. Sajnáljuk azokat a gyerekeket, akik olyan helyen laknak, hogy fizikailag csak a szülővel tudnak hazamenni. Kicsinek ez nem gond, de egy kamasznak már nem biztos, hogy előnyös.

*Itt az a sztori, hogy sajnos sokan járnak kungfura, judóra, karatéra, és szerintem ez egy próbálkozás, hogy a legkisebb rossz felé tereljék a társaságot. Merthogy a w.-tanár is azt mindja, hogy a közdősport jó, kamaszkorban kezdve, vagy utána.

Sziasztok!

szrekuctöbbször jártunk zenekarral Hollandiában, Németországban és ott valahogy másmilyennek tűnt a waldorf, mint itt.

Szrekuc! Üdv, mi még nem "találkoztunk" itt a topikon. Én a családommal Németországban élek, itt járnak a gyerkőceim Waldorf óvodába, illetve iskolába. Igen, valóban másak itt a W. intézmények, de így immáron nem kívülállóként, nem külső szemlélőként én egy kicsit csalódott is vagyok emiatt... Valahogy otthon családiasabbak, bensőségesebb hangulatúak a W. intézmények, az ünnepek, a rendezvények stb. (persze azt kihangsúlyozom, hogy sem otthon, sem itt nem ismerem az összeset, így nem is szabad általánosítani)... Nekem valami hiányzik itt, ami otthon nem volt hiányérzet bennem.
Itt No-ban (legalábbis erre mifelénk) anyagi gondjai nemigen vannak az intézményeknek, felszereltek, szépek, gondozottak (ez a szülőkön is múlik persze)... És még ezek a gondok is hiányoznak, mert ezek is összekovácsoló hatással vannak a közösségre. A rendezvények (elsősök évnyitója, bazár, nyílt nap) profin megszervezettek. Igaz ez az ünnepekre is. De résztvevőként mégsem érzem ugyanazt a "borzongást", libabőrzést ...
Valahogy a "nagy múlt", meg pontosan nem is tudom mi, hidegített az intézményeken. Kicsit közelítettek az állami iskolákhoz... És az is tény, hogy a szülői közösségen is rengeteg minden múlik, és ők is másak, mint otthon.
Nem tudom, mennyire voltam érthető !?!?
Ennek ellenére szeretjük ám a sulinkat és az ovinkat, a gyerekeim imádnak járni!

Pont a sport miatt vagyunk mi is nagy fejtörésben... Nagyon szeretnénk, ha Ákos megtanulna úszni. Sokat járunk nyaranta a közeli tavakhoz fürdőzni, pancsolni, és én aggódós szülő vagyok sajna ilyen szempontból... És kamaszkorig nem szívesen várnék azzal, hogy úszni tudjon a fiam.
De úgy gondolom ez a külön sport még belefér, heti egy max. két alkalom lenne, semmi verseny, vagy teljesítménykényszer, csak a vízbiztonság megszerzése lenne a cél.

Arról teljesen tájékozatlan vagyok, hogy a W. sulikban van-e úszás... Márcsak a fenti indokaim miatt is esetleg.

Kriszta Én is megtanítom Dominót úszni az első adandó alkalommal, és gyakorolni is fogom vele. Ez kötelességünk, nekem is és neki is. Életmentő lehet. Persze ez még nem sport, ez olyan, mint a bicikli és a fáramászás - alapvető dolog (nekem). Igazából én nagy focikedvelő vagyok, de megértem, hogy miért csak 12 éves kor után javasolják, azért az nem nagy érvágás, addig várni. Aztán meg ki tudja, mit akar majd ő, ugye...

Olivérék (4. o.) osztáyltanítója megszervezte egy szülő segítségével, hogy az osztály idén három hónapot járt úszni az órarendi tornaórák terhére. Ez annak, aki nem tudott úszni, nem vol telég, de egy kezdő lökést adott, hogy ne féljenek, hogy akarjanak tovább járni.

Ez itt a reklám helye annak, aki nem olvassa a blogomat.

Theo írt egy hosszú esszét a mesékről (angolul), és a ma feltett "fejezet" (sorrendben a negyedik) Steiner-ről szól.
Itt található a sorozat első része, és itt a mostani.

Már most ajánlom a két utolsó részt, ami egy Werner Zurfluh nevű (eddig számomra totálisan ismeretlen), ma is élő svájci misztikusról szól.

Kriszta,
köszi tök érdekes, amit írsz, ez van akkor, amikor az ember külsőségekből ítél - de szép színes, de szépen felszerelt és milyen sokan járnak oda stb úgyhogy akkor van itt is, ott is jó is meg kevésbé jó

Mi játszottunk más osztályok, sulik ellen, néha megyei versenyek, heti két edzés, de ezt én még nem sorolnám a versenysport kategóriába.
Szilvi, hol írtál a versenysportról? Szívesen elolvasnám.
Nincs foci? Huhh, ez a legkeményebb, amit eddig a waldorfról hallok.

Sziasztok!

Ami nekem lejön a waldorfról az az, hogy itt nem áll meg a dolog az iskola- vagy óvodafalnál, ebben benne kell lenni elég rendesen és nyilván kommunikálódik az is a gyerek felé, ha az ember nem teljesen tudja elfogadni az elveket - pl sport terén vagy egyéb téren.
Nekem egyelőre kicsik szempontjából nagyon szimpatikus - illetve remélem majd meglátom ezen a waldorfos játszó foglalkozáson. A többi meg vagy alakul vagy nem - teljesen úgysem lehet kifordulni magunkból, az a legjobb, ami hiteles és mindannyiunk (gyerkők+szülők) alkatának, igényeinek, világlátásának a legjobb. Remélem, hogy nem a jó kimazsolázása és "helytelen" felhasználása az, ha az ember megfontol bizonyos dolgokat a waldorfból - játék, fejlődni hagyás ilyesmi, de pl az euritmiáról sokat nem tudok, de már a neve is mosolyt csal az arcomra, és nyilván nem tudnám hitelesen képviselni a gyerekem felé, hogy ez jó vagy teljes szívvel elfogadni, ha ő úgy érzi, hogy az a jó.
De lehet, hogy ez fertőzés-jellegű lesz majd tehát most csak w játszó aztán w ovi aztán meg már kapkodhatom a fejemet, ha w suliban találjuk magunkat (na jó ez csak vicc volt, egyelőre nem gondolom azt, hogy w suliba adnám Ábelt, de a különórás és egyéb w irányelvek szerintem nagyon hasznosak és mindenképp megfontolandók)
Illetve Ábelen látom, hogy mivel hangszerek garmadája veszi körül illetve minden oldalról zenélést is kapott az úticsomagba fura lenne neki azt mondani, hogy tizenéves koráig semmi különórás zene, hisz már most a kisgitárjával kel-fekszik, ami teljesen a saját döntése, szeretete. És gondolom ugyanígy egy jó képességű és nagy mozgásigényű sportoló gyereknél, valószínűleg a nem engedéssel ártana az ember neki, semmint a túl korán elkezdett focival
Szóval a görcsmentesség a legjobb

Szilvi,
köszi a választ igazából nem fogalmaztam pontosan, szóval nem(csak) az utcán való közös lógást értettem bandázás alatt, hanem a délutáni együttjátszást valamelyiküknél ilyesmi
bár az is igaz, hogy autóval ez sem annyira téma, főleg hogyha belegondolok, én milyen sokat hurcibálom ide-oda Ábelt és persze ez lakóhely-függő is, mert itt (18.ker. kertes családi házas rész) mi is nagyon sokat bringáztunk a környéken, ami nyilvánvalóan beljebb nem működik (bár balesetveszély és érdekes emberek itt is vannak)
És persze "bandázni" lehet a lakóhelyhez közeli srácokkal míg a suliban, oviban másokkal van.
Kisebbeket autóval hozod-viszed?

Indi,
hú, én nem merném magam tanítani úszni, pont azért, mert életmentő lehet és mivel én nem vagyok egy úszóbajnok, félnék, hogy nem tudom jól megtanítani azt, ami adott esetben életmnető lehet

Szrek zene van az iskolában, ugyanúgy külön zeneiskola is, (szintén az iskolában, erről elég sokat írtunk ide régebben) tehát tanulhat hangszereket a gyermek. Foci nincs, 12 éves korig nincs, okkal. A Waldorf pedagógia az egész embert veszi figyelembe, nem csak a fizikai szintet, ezrét van annak jelentősége, hgoy milyen mozgást végzünk. A foci a lábak, a föld felé irányítja a figyelmet, ez nem a kisgyermek életkorának megfelelő. Ha ezeket a dolgokat nem fogadod el, ha elutasítod a teljes ember fejlődését alapul vevő waldorf pedagógia irányelveit, akkor félő, hogy hamar máshová fogsz kacsintgatni. Szerintem ez nem úgy van, hgoy előre kimazsolázom a szimpi dolgokat, a többit meg kihagyom, ez egy csomag, egybekötve

Szrek persze, pontatlanul fogalmaztam, én is elvinném egy szakemberhez, de együtt tanulnék vele ( Bár én magamtól tanultam - apám behajított a víbe és kintről kiabált, mit csinéljak - jó kis empirikus nevelés ..)

Indi,
ok ezt így értem és nem is akarok kimazsolázni semmit, hanem csak szép óvatosan, megfontoltan közelíteni a dolog felé, főleg, hogy igazából sokat nem tudok róla (de jó lenne tudni, mert akkor sokkal inkább tudnék viszonyulni hozzá; remélem, sikerül a játszócsoporthoz csatlakozni és így egy kicsit többet megérteni ebből az egészből )
a focival kapcsolatos része így érthető és elfogadható

Indi,
úszás

Indi,
amikor azt írod, hogy 9-12ig nincs, az életkort vagy osztályt jelent?
Ha az udvaron a fiúk már 6-7 éves kortól fociznak és Peti is szeretne, nem hiszem, hogy tiltanom kéne. Ha a barátaival akar edzésre járni, nem hiszem, hogy tiltani fogom. Bár erre Budapesten elég kevés az esély sajnos...De gondolom nem ez a kategória, amit elutasít a waldorf, nem?

Potter,
én bizony tiltottam O.-nek a focit, pedig a nem-w-os ovistársai jártak ovis focira. Ill. elkezdte, és rá kb. egy hónapra tudtam meg, hogy ez miért nem jó. Ledöbbentem, és abbahagytuk. Elfogadta, igaz, lovagolhatott helyette hetente egy fél órát.
Az iskolaudvaron is tilos a foci, punktum. Amikor a mostani igazgató (bár ez nálunk mást jelent) osztálya kisebb volt, naggggyon akartak focizni, folyamatosan. A konferenciával megbeszélve indítottak egy kísérletet, amikor is néhány hónapig a nagyszünetben lehetett a tanárok felügyete mellett focizni. A kísérlet csúfolt kudarc volt, azaz bebizonyította azt, amit a pedagógia mond: nem való kisgyereknek. Hihetetlen méretű aggresszió nőtt a gyerekekben egymás iránt, a szolidaritás eltűnt, csak a győzni akarás számított, ráadásul lekileg sérültek azok a gyerekek, akik akaratukon kívül fájdalmat és sérülést okoztak a másiknak, ami azért egy ilyen sportnál viszonylag gyakori (pl. fejen találja labdával a másikat, erősen.)
Úgyhogy nálunk szakítva a "dogmával" tettek egy próbát. Azóta ismét nincs foci az iskolában. Hogy felsőbb osztályokban tornaórán van-e, nem tudom. Miért ne lehetne?

A versenysportról itt írhattam, de hogy mikor, nem tudom. 9 éves kor előtt egyáltalán nem tesz jót a versengés a gyereknék, annak sem, aki szeretne versenyezni, nyerni. Annak meg aztán végképp nem, akit az edző rábeszél, hogy ugyan induljon már a házi versenyen, mert pl. olyan jól úszik. A fiaim évekig úsztak (nem versenyszerűen, hanem jártasság céljából), és soha nem indultak házi versenyen.

Aztán 12 éves korban megint új időszámítás kezdődik, ekkor megint annyit változik a gyerek, hogy egyes dolgok, amik eddig nem voltak jók neki, kifejezetten hasznosak lehetnek. pl. a csapatos labdajátékok, ahogy tanulják is ezeket.

Sport a szabadidőben: ez ellen nincs kifogás. De ne úgy, hogy a gyerek "jár" atletizálni, úszni, stb., hanem, hogy a szülővel együtt sportolnak: együtt futkosnak a Normafánál, mennek uszodába, korizni, akár keményen túrázni is.
A suliban nagyon sokat kirándulnak. A fiaim könnyedén megtesznek olyan utakat, amiken és behalnék. Pl. a januári hidegben/jégben/hóban/sárban Óbudáról a hegyen átvágva Solymárra és vissza, gyalog, 12-15 km. Negyediktől már-vissza gyalog mennek!

Van egy túra, amit a rendtársaim (A fittebbek) évente kétszer megtesznek. Dobogókőről indul, Árpád vár, majd Rám hegy és Mágus hegy. "Csak" 15 kilométer, de olyan meredek ezzel a sok fel-le-vel, hogy én egyszer mondtam, és azóta köszönöm szépen. A fiaim három éve röhögve lenyomják Theo-val (Theo nem röhög, de lenyomja). Kitartást, állóképességet nevelnek beléjük, edzenek beléjük, a versenysport negatívumai nélkül.

árti, mivel kérdeztél, válaszolok

Kedves Pindi
tartozom egy nagy köszönöm-mel feléd. Egészen meghatódtam, hogy ilyen nyíltan és őszintén reagáltál a kérdésemre.

Magamról... nem tudom, mit lenne jó írnom, bármit írnék, fellengzősnek tűnhetne. Nem vagyok több, sem kevesebb, mint bárki más, aki itt megfordul. Szóval tanácstalan vagyok, mi lehet, ami rejtélyesnek mutat

Szilvi,
köszi. Ezt így értem. Én 10 évesen kezdtem röplabdázni, és majdnem 12 voltam, amikor elmentünk az első versenyre. Azért döbbentem le először, mert én azt hittem, hogy a 9-12 az osztályt jelent.
A csapatsportoknak az az óriási előnye, hogy egy társasághoz tartozhatsz, a suli után is, ha már nem tanulsz hanem dolgozol is elkísér. (Szervezés kérdése.) Mondhatnám, a spirituális oldalam egy fontos része. Ha a fiam is az a típus lesz, mint én, hogy ezt az oldalát ilyen indirekt módon akarja megélni (nem önismereti tanfolyam pl), akkor sajnálnám, ha ebből kimaradna. Nem helyettesíti a szülővel való kirándulás, pláne nem egy bizonyos életkoron túl. Bár talán pont a w. segít más utakat találni ebben, nekem sem csak a sport van(volt). Túl álmos vagyok ahhoz, hogy érthetőbben leírjam, így be is fejezem.
(Theo nem röhög, de lenyomja)

Mit jelent az, hogy a foci lehúzza a földre?

Ági én a 9-12 alatt az osztályokat értettem - e a középiskolai - felsőosztályos - kategória. Ott sok újdonság lép a gyerekek életébe, a sport is lehet egy közöttük.
Iskolája válogatja, de felsőben már biztosan vannak csapatsportok (nem versenyszinten), ezért az óvatos fogalmazás. Az bizonyos, hogy a vesenyszerű csapatsport nem része a W-iskolák tantervének. Ezt más keretek között remekül tudod biztosítani - a megfelelő életkorban. Számos nagyszerű dolog van az életben, amit nem az iskola falain belül kell a gyereknek megkapnia, ez is egy közöttük - nekem.

Egy kis adalék a témához:
Akit érdekel a Waldorf iskolák tanterve itt:
http://www.waldorf-godollo.hu/node/995#attachments
letölthető.

És valami teljesen más:
Egy kis programajánló.
Febr. 21-én Anyakör az Árnikában (Gödöllő). Téma: A 3-9-12 éves korú gyermek a kapcsolata a szellem világhoz. Szerintem nagyon érdekes téma!

Pünkösdkor remélem újra lesz Virágzás Napja az Őrségben.
Mi tavaly voltunk, és nagyon jól éreztük magunkat. De érdemes már most szállást foglalni, már most sem egyszerű közelit.
Itt bővebben leht olvasni a tavalyi programról:
http://www.orsegitelehaz.hu/
A fényképeket is nézzétek meg (néhányon mi is rajt vagyunk )!

Kedves Szülők!
Ezúton szeretnénk tájékoztatni a kedves érdeklődő szülőket, hogy az Óbudai Waldorf Óvoda 2008. szeptemberében induló második óvodai csoportjába nagy szeretettel várja az új jelentkezőket!
A szeptemberi óvodakezdésre való ráhangolódás céljából fel szeretnénk hívni a figyelmet hamarosan induló Játszóházunkra is.
Amennyiben érdeklődnek illetve részt szeretnének venni gyermekükkel a játszóházban, úgy kérjük, hogy ezt jelezzék az obudaiwaldorf@gmail.com e-mail cimen, hogy részletes tájékoztatónkat megkapják.
Üdvözlettel:
Gajdosy Mónika
Óvónő

OFF
Holnap, vasárnap STOP SZMOG tüntetés 14 órától, Aztoriától.
Tudnivalók itt:
http://index.hu/politika/belfold/bplevego0215/

Gyertek, aki tud.

Melinda

nagyon klassz, hogy ezt föltetted, köszi szépen!
A képek a Virágzás Napjáról nagyon szépek ( a templom is) , tele lélekkel és élettel, igazi gazdagító élmény nézegetni. Nagyon várom, hogy egyszer részese lehessek egy ilyesfajta közösségnek, és tehetségeimet annak javára adhassam magam is. M

Sziasztok,

jöttem beszámolni. Néhányan már tudjátok a levlistáról, hogy Balázs elkezdte a héten a w-ovit. 2 hónap műlva lesz 4 éves. Nagyon várta. Ezzel együtt, mivel nem vagyok ott, nem szeret ott lenni, legalábbis elmondása szerint. Szerintem alakul, ha lassan is, de nekem ezt megélni most nagyon rossz. Mennyire szabad ezt erőltetni? Már én is kiborultam (bár ez szerintem hormonális nálam), ő nem sírt, csak majdnem, egyszerűen nem jó így. Reggel még sosem kellett időre mennünk, pláne 8-ra. A kisebbet kelteni kell, nem tudunk reggelizni, és a dombra (Bolyai u) most már csak autóval bírok felmenni... KÖzel van, de aztán ott kőrözök babakocsistul a környéken 1 órát, amíg Balázs bent van, aztán kijön és közli, hogy ma megint nem volt jó és vigyük haza a ruhászsákot. Próbálom tartani magam.

Tényleg ennyire nehéz? Szilvin kívül (ő már elmondta) megosztanátok a tapasztalataitokat a beszoktatással kapcsolatban? Jót tenne most nagyon lelkileg...
(A cc-sek valszeg ezt nem csinálnák. Ott ugye nincs elszakadás, együtt vannak családilag. Mivel ez is érdekel, most tényleg nem tudom, hogy mivel teszek jót neki. Ha ráerőltetem az akaratom, vagy ha hagyom, hogy magától akarjon járni, igazából)

Köszi!