Sziasztok!
Ma egész nap az orvosokat ill. a kórházat jártam. Reggel 7.45-re mentem NST-re. Tartott két és fél óra hosszáig. Lent a CTG vizsgálóban fél óra késéssel rakták rám, ott ültem vagy 3/4 órát, végig nyomnom kellett a tappancsot a hasamon, végül közölték hogy értékelhetetlen. Menjek fel a szülőszobára. Ott le kellett vetkőznöm, adtak fehér kórházi hálóinget, és egy szülőágyra fektettek. Kb. fél óráig feküdtem ott. Minden rendben ment, nem tudom miért nem tudták megcsinálni a CTG-ben. Közben hallottam egy nagyon furcsa artikulálatlan hangot (ill. 2-3-at) és utána felsírt egy kisbaba!!!!
Én meg ott könnyeztem..
De sajnos én is messze állok még a szüléstől. Voltam később a nőgyógyászomnál, aki azt mondta, hogy annyira zárt a méhszáj és magasan van, mint aki soha nem akar szülni.
Ja és azt mondta "magának amúgy sem lesz olyan szerencséje, hogy előbb induljon a szülés" értette ezt arra, hogy tudja mennyire szenvedek a derekammal, hasfájásommal.
Állítólag a derékból sugárzik a fájdalom oda, az idegszálakon keresztül.
A gyerek hiába több már mint 3,5 kg, de még éretlen....
Azt mondta ha nem hiszik az UH-án hogy nincs elszámolva, vigyem el és mutassam meg a nagyobbik gyerekemet...
Aki ugye óriás. Vetekszik egy 5 éves méreteivel.....
Utána idegsebészetre mentem, 40-en voltak előttem.
Senki át nem adta volna a helyét...
Erre mérgemben bekopogtam, hogy a 36 hétben vagyok, nem vennének-e előre, csak egy papír kell, hogy nem szülhetek normál úton. Nagyon rendesek voltak, mondták természetesen ne várjak itt terhesen. Kb. 2 perc alatt szabadultam. Mikor kijöttem diadalittasan néztem a kintiekre, meg hogy szégyenlhetik magukat, hogy még egy széket sem tudnak átadni egy kismamának....Legalábbis remélem fogták a tekintetem.
Ráadásul teljesen meg vagyok fázva, be van dugulva az orrom, szakad rólam a víz két napja....
Szóval én nem leszek a februáriak között...Legfeljebb ha váratlanul elfolyik a magzatvíz (ezt a doki mondta)....
Bocs ha vkit untattam, de valahogy nekem úgy érzem muszáj beszámolnom (a bajaimról is).
Ja és olyan jó volt ma mikor a férjem hazajött. Átadott egy nagyon szép szál rózsát, és mondta hogy szeretlek. Erre Levi aki akkor ébredezett (a kis betegem), átkarolta gyorsan az egész fejemet és azt mondta: nagyon szeretlek, és hosszasan ölelt (2 éves!!!)