Sziasztok!
Gabi és kicsit mindenki!
Kitartás, csak pozitív dologra gondolj, és mondogasd a kisbabádnak, hogy ő egészséges és szép baba lesz. Tudom, hogy ez furán hangzik, de pszihológusok szerint, ha így teszünk, akkor reagál rá a szervezet. Azt viszont nem szabad mondogatni, hogy "nem lesz semmi baj", mert a "nem" szót nem ismeri az agyunk és úgy értelmezi, mintha nem is mondtál volna semmit (tehát úgy értelmezi, hogy baj lesz).
Gondolom, hogy hülyének néztek, de ezt annyi embertől hallottam, szakembertől is, így hát elhittem és így is cselekszem, és abszolút bevált, ajánlom mindenkinek, én 10 éve alkalmazom sikeresen ezt az önterápiát.
Niki!
1000+1 köszönet , hogy megcsináltad a képemet!!!!
Columbine!
Nekem is van egy cicám a lakásban, de sajnos a mienk rettenetesen agresszív és bosszuálló, persze emellett tud édes kedves aranyos is lenni, meg hízelegni szeretgetni, de csak ha ő is akarja , illetve ha éhes, meg ha nem lát pár napig.
Nálunk is minden rokon teljesen kikészít azzal, hogy "Úristen macska a lakásban".
Nem is érdekel a véleményük, viszont az hogy ő ilyen agresszív cica, az már igen. Mert félek, hogy, ha majd a baba meg akarja fogni a cicát félek, hogy úgy ahogy minket sem kímél, őt sem fogja.
Így mi úgy döntöttünk, hogy leköltöztetjük a szüleimhez vidékre, és kerti cica lesz belőle. (Lakásban nem tűrik az állatot, csak a kertben)
Nagyon fáj a szívem, ha rá gondolok, de azt találtam, ki, hogy 1 hónapra tavasszal én is leköltözök, hogy odaszoktassam.
Nagyon szívtelenűl hangzik ugye? Én is kivagyok ettől, hogy ilyet teszek.
A másik ok, hogy nálunk teljes mértékben szédszedte a lakást, nincs egy ép bútorunk, úgy néznek ki a vadi új bútorok, mintha a hajléktalan szállóról szettem volna össze. Kaparófával 2,5 éve próbálkozom, sikertelenül.
A virágok úgy néznek ki, mintha állandóan vihar lenne, nem csak azért, mert megeszi (pedig van füfe, füves tápja, szőr oldó pasztája), hanem, mert ugrál közöttük.
De természetesem, ha nem jönne a baba nem foglalkoznék a katasztrófa súlytotta lakással.
Arra akartam kilyukadni, hogyha nálatok a lakásban nem okoz problémát, illetve, ha nyugodtak és szelídek a cicák, nem hidegbetegek, mint az enyém akkor nem látom akadályát annak, hogy maradjanak.
Ha az enyém nem lenne ilyen "szadista", és nem tenné tönkre teljesen a lakást, nem érdekelne senki véleménye, megtartanám.
Még így is filózok rajta, de miden nap csinálvalami rosszat, amitől azt gondolom, hogy ez lesz a legjobb döntés.
De ne értsd félre IMÁDOM őt! És azt a gondolatot el sem tudnám viselni, hogy elajándékozzam és ne lássam többé, de nagyon félek attól, hogy a szabadban nem találja a helyét, mert ahhoz képest, hogy ilyen agresszív, rettenetesen félénk.
Mi a véleményetek erről?
További szép napot mindenkinek!
Kitti