Jó estét nektek!
Látom mindenki hasonló lakáshelyzetben van, tisztelet a kivételnek. Kicsit meglepödtem, mert valahogy azt festettem ki a fantáziámban, hogy persze vannak akik kis lakásban élnek, de zömmel amúgy mindenkinek nagyobb kuckója van. Hüha, hát nem így van.
Mi is anno az elsövel egyszobás lakásban kezdtük, amely olyan kicsi volt, hogy nem fért el benne duplaágy, így a párom ifjúkori ágyában aludtunk hárman!!! A pocakom mindig kilógott az ágyból, ha megfordultam, a páromnak is meg kellett és fel kellett valami közös idomot vennünk. De nem volt ez se gond. A baba is idönként kiesett az ágyból, de békésen aludt az ágy mellé letett párnákon tovább, ha így alakult.
Idöközben azért fejlödtünk, mindenkinek van saját ágya, ha nem is vehetö nagyon észre, mert éjszaka közepén valahogy mindenkit odaesz közénk a fene. Reggelre kialakul a gordiuszi csomó, ha meg felállni próbálnánk, akkor a Laokoon-csoport adná ki magát...
Köszönöm a finom leves receptet, holnap ki is tombolom magam a konyhában. Jöhetnek más ötletek is, vevö vagyok minden újra a nem nehezen emészthetö kategóriából!
Majd ha a babaruhabörzékröl visszajöttetek, meséljetek a zsákmányról. Jövö héttöl itt is minden héten lesz a közelben több is (a legtöbb ovi ezzel keres a fenntartásához egy kis mellékest), én mindig többre is elmegyek, mert sokáig tart, mire összeszedem a kölyköknek a cuccot abban a minöségben és árfekvésben, ami nekem szimpatikus. De legalább a középsönek nem vagy csak alig kell valamit venni, pl. cipöt újonnan, de leértékelve vagy harisnyát, apróságokat. Mivel a 3. kissrác, neki persze teljes repertoár kell. Lánynak viszont nagyobb a kínálat és osztódni se tudok. Vagy az egyik méretet túrom, vagy a másikat és közben ügyelnem kell a 3 kölykömre is a nagy kavarodásban.
Ami a háziállatokat illeti: én is azokkal nöttem fel, így toxoplasmózison is túlestem anyám szerint. Rengeteg állatunk volt, hírünk is ment, hogy mindent befogadunk, így sürün kaptunk utánpótlást. Nekem nagyon szép gyerekkorom volt ebböl a szempontból. Például reggelente gyorsan suli elött mindegyiket megetetni, ebédszünetbe gyorsan haza a kecskéket megfejni, du. suli után kiganézni akit kell, stb. Tanulás közben sokszor ott ültek a papagájok a vállamon vagy potyogtak a zebrapintyfiókák az írósztalomra, amikor repülni tanultak és el mertek a csilláron lógó fészkükböl rugaszkodni.
Most sajna nincs lehetöségünk az állattartásra, pedig nagyon szerettem volna a macskámat és a kutyámat kihozni magammal. Idöközben persze mindketten elpusztultak, mert már nem voltak éppen fiatalok. Csóri gyerekeim rettenetesen félnek az állatoktól, igazi városlakók, akik már egy légytöl pánikba esnek. Nem gyözök velük az állatkertbe ill. az ottani simogatóba járni.
Az állatok rettentö féltékenyek tudnak a babára lenni, ha késöbb jó barátok lesznek is. Van egy barátunk, akiknek kutyájuk és macskájuk is van. A kutya szétszedi elemeire a lakást, ha egyedül marad, a macska ráül a baba arcára, ha nem ügyelnek a szülei ill. lepisili!!!! Késöbb elválaszthatatlan barátok lettek, a gyerek pszihiátriai kezelést kap szük öt évesen, mert a kutyát a házuk elött elgázolták, a macskát meg daganatos betegsége miatt el kellett altatni. Azóta a gyerek agresszív és újra pelenkás.
Nikianyu!
Neked van igazad! Nem szép dolog a boldog kismamát lelki válságba dönteni a súlya miatt. Nekem nagyon aranyos volt a dokim, mindig csak azt mondta, hogy egészségesen étkezzek és ha lehet 25 kg-nál ne hízzak többet, mert akkor tényleg kell valamit csinálni. Mást már 10 kg-val diétára fognak. Tényleg ahány doki/védönö, annyiféle tanács. Én tuti megint szük mázsa leszek a végére...
De ugyebár a gömb a tökéletes forma, azt nagyon meg fogom közelíteni.
Barbi