Sziasztok!
Bocs, h csak most, de a tegnapi nap, mintha úthenger ment volna végig rajtam/tunk...
A story: de. f 10-től tartózkodtunk a Schöpfiben du 4-ig
(csak azért nem tovább, mert a végén örjöngve betolakodtam...)
Szóval, de. mi voltunk a 2. (!) pár, szóval nem is tom mi lett volna, ha sokadiknak érkezünk. Újfent vért vettek, amiből újra AFP-t és B HCG-t néztek, majd csodás statisztikai számítás után közölték, h gyakorlatilag ua esélyem van a Down-os babára, mint a többi 31 éves nőnek. Micsoda jó hír!!!
Amúgy ez du 2-ig tartott, egy full alkesz asszisztens vezetésével (a mérést nyilván nem ő csinálta).
Egyébiránt, ne is foglalkozzam a 0,55 MOM-mal, mert ez semmit nem jelent, ja az sem, h az ismétlésen még alacsonyabb lett, 0,4...
Álláspontjuk: az alacsony AFP önmagában semmit nem mond, majd az UH. Ugye azon a 17. héten mindent okésnak találtak , a 12.-en is. Újabb várakozás, h az UH-os mufti megnézzen. Hála az égnek minden oké, semmi gyanújele annak, h a babánk Down-os lenne ezért enm is javasolták a boholyvételt.
Ha javasolták volna, v bizonytalanságot látok akkor megcsináltattuk volna. Ezért csupán 35 ezer forintot kellett volna fizetni, mert a Schöpf-M-ben a járóbeteg ellátást az OEP finanszírozza, de minden beavatkozásért, szülésért fizetni kell.
A férjem velem volt végig, megőrültem volna, ha egyedül kell ott várnom.
Olyan szép formás volt a babánk! Az UH-os doki alapos volt, de barátságtalan, mert fölbőszítettem, h nem vagyok hajlandó további 2 órát várni...
A kh amúgy belül iszonyat lepukkant, soha nem jártam még ott.
A dokim azt mondta, h nyugodjak meg, ha bármi necces lett volna nem merik nem felajánlani a kromoszóma vizsgálatot.
Teljesen lefáradtunk mire hazavergődtünk, ráadásul a nagymamákat is riadóztatni kellett, h hozzák el a csapatot az ovi/suliból, mert nem tudtuk mikor végzünk.
Elegem van! Mostmár nyugton akarom élvezni a hátralévő 20 hetet!