Sziasztok,
nálunk (is?) egyedül alszanak el a gyerekek, de sose zárok rájuk ajtót. De pláne hangszigetelt ajtót! Ez kb. olyan, mint alvó gyerek mellől "csak leszaladni a boltba"... Szerintem valaki alaposan félreérthette a másikat.
Távol álljon tőlem minden gyanusítgatás és párhuzam, de nekem pl. van olyan ismerősöm, aki kitalál valamit (azért nem ennyire durva dolgot) és előadja az ismerőseinek, hogy lássa, ki hogy reagál. Ha jól, akkor fürdik a dícséretben, ha meg rosszul (mint mi most) akkor az egészet az orvosra keni.
A másik példám pedig: egy kissé egyszerűbb eszű, de vállalkozó ismerős egy közös könyvelő ismerőstől kért tanácsot egy konkrét kérdésben. Aztán nekem mesélte háborogva, hogy milyen hülye a könyvelő, mert azt mondta, hogy nem lehet olyat csinálni, amit pedig a szomszéd Akárkicsodácska javasolt, és különben is mindenki azt csinálja, és ő át is megy másik könyvelőhöz...
Szóval én ilyen esetben azért szeretném meghallgatni mindig a másik felet is - akinek most nincs lehetősége megvédeni magát. Ugyanis előfordulhat, hogy nem is azt kérdezték tőle, amit, vagy az ügyfél (beteg) már eleve előítéletekkel ment oda, majd a válasznak csak azon részét szűrte le és jegyezte meg, ami neki tetszett...
A másik problémám (mármint azon felül, hogy nem tudjuk meghallgatni mindkét oldalt) pedig az, hogy alapvetően nem értem, miért is kérünk egy orvostól altatási tanácsot? Mármint egy gyerekorvos biztos látja, ha piros a torka, vagy duzzadt az ínye. Mert ezt tanulta, és bizonyára jobban ért hozzá, mint bármelyikünk. De az altalás az nem annyira egészségügyi, mint inkább nevelési kérdés, így tehát nem tudja nekünk megmondani a frankót, vagyis az egyetlen lehetséges járható utat, csak a szubjektív véleményét. És mint mondani szokás, attól még lehet valaki villamosvezető, hogy van kutyája --- úgy értem, hogy a nevelési elveknek nemigen van köze ahhoz, hogy véletlenül orvosit végzett. Lehet, hogy tényleg tök extrém spártai nézeteket vall, de amellett kiváló diagnoszta. Aztán mindenkire rá van bízva, hogy mi a fontos. (Például a fodrászomtól sem várom el, hogy szórakoztasson, csak hogy levágja a hajam...)
Amit a védőnőtökről írtál Klári, azon nagyon mosolyogtam... előző terhességnél én s összefutottam egy frissen végzett kislánnyal, akitől csak az adminisztratív oldalát mertem kérdezni a dolgoknak, de végül azt is én magyaráztam el neki. Bíztam benne, hogy ezt legalább tanították nekik...
Mindenesetre jópofa, mikor olyanoknak vannak sziklaszilárd elképzeléseik a gyereknevelésről, akiknek sose volt gyerekük.
-mit javasol, mit adjak a beteg tehénnek, szomszéd?
-hát terpentint!
-baj van szomszéd! beadtam a terpentint, ahogy kend monnta, oszt megdöglött az állat!
-de kár! pedig mennyi jó ötletem lett volna még...
Uhhhh, bocs, de nem vagyok tól jó véleménnyel a védőnőkről. 3 évvel ezelőtt ugyanis egyikük közölte velem, hogy azért nincs tejem, mert nem is akarok szoptatni
A teljesség kedvéért azért: a mostani védőnőm szuper! (Leginkább azért, mert békénhagy, és legtöbbször csak telefonon, vagy a kapuban állva érintkezünk. Ez így számomra tökéletesebb a tökéletesnél!)
puszi