Hát köszönöm csajok a gratulációkat! 11-re mentem vissza... a többit nem hiszem, hogy lesz erőm visszaolvasni.
Én is gratulálok mindenkinek!
A történetem, amit ígértem:
Bementünk szerdán... tengtem legtem és vágyakoztam az után, hogy Marcell hamarbb akarjon kijöni, mert ha túlhordtam volna azt a kórházi időszakot nehezen viseltem volna. Első éjjel a horkolós kismamáktól nem tudtam aludni. Közben nst, méhszáj semmi... atom zárt. Csütörtök: megszoktam a kórházat, reggeli nst 55ös fájásokat mutatott, bár csak keményedés volt, de méhszáj zárt, Marcipán pedig virgonc volt. Délután már nagyon kellett cacilni, de gondoltam majd ha mindenki alszik
, közben a horkolós kismamát elvitték császárra és én örültem, hogy végre tudok majd aludni. Na éjfélkor el is mentem cacilni, tök jó volt, vissza ágyba, alvás...
és ekkor azonnal 3-4-5 perces fájások voltak. Áh gondoltam ez a gyakorlás. vártam picit, nem múlt, de hát ki gondolta volna, hogy ilyen sűrű fájásokkal indít, de a szülésznőm amúgy is ügyeletes volt, gondoltam ha nincs dolga, akkor nézzen meg. Hát lecsattogtam hozzá... Ügyeletes doki megnézte a méhszájam - zárt. Aztán mivel Évinek semmi dolga nem volt, hát gondolta nézzünk nst-t... nst semm, csak a grimaszaim
vártunk egy darabig, közben mondta, hogy hogyan lélegezzek. kicsit vártunk, megnézett ő is - hoppá: méhszáj két újnyi
, félve kérdezte meg, hogy megyek e a cuccomért, én persze bátran mondtam, hogy igen. Mondja, hogy menjek liftel - áh, egy emeketet??? na nem a f@szt nem. lifttel mentem.
mire visszaértem, már 3 újnyi volt. aztán jött a beöntés, doki, burok repesztés... uram nagyon hamar odaért, amiért le is csesztem
Hát mi tagadás fáj-fáj ez a vajúdás, de én még is tisztában voltam vele hogy fájhatna jobban is. a koriban nagyon meleg volt, meg hát amúgy is, ezért a vízes borogatás sokat segített. közben a beszédhez alig volt erőm, és a fájások közt valami önkívületi állapotban voltam. vajúdtam fekve, vajúdtam álva... valamiért csak a bal oldalam fájt... de még is éreztem, hogy fájhatna ez jobban is. na ami szar volt, az a szét tett lábakkal visszatartani a nyomást. ettől féltem a legjobban, hogy nehogy repedjen a méhszájam. hát sikerült. meghallgatak, mikor azt mondtam, hogy már nem bírom. aztán egy próba nyomás - semmi, majd a következő kettő és kész! tulkép ez a szülés rész a legkönnyebb az egészben! Az semmi volt és ráadásul iszonyú mekönnyebbülés! Jah és végig az lebegett a szemem előtt, utána alszok egy jót.
nah ez persze nem így lett. utána még 2 órát együtt voltunk kettesben apával vagy hármasban... én becsavarva, vérezve, bevarva... de ez már semmi se volt az előzőekhez képest! Én már mikor fürdették Marcust azt mondtam, hogy egy jó alvás után is szülnék akár. Amennyire féltem 27 éven keresztül a szüléstől és amennyir nem gondoltam rá a 9 hónap alatt - annyira szerencsés vagyok az estemmel! És ráadásul gyors is volt. Jah a másik pedig, hogy jó hogy bent voltam a koriba, mert itthon pont egyedül lettem volna éjszaka és nem is biztos, hogy elindultam volna az én vérszegény fájdalmaimmal... (na jó azért fájt, de nem volt vészes) Ha itthonról megyek, akkor mire beérek már 3 újnyi vagyok és kb 2,5 óra alatt kint lett volna Marcell...
Az ezt követő fájdalmak már semmi...
Most még nagyon gyakoroljuk az együttélést! Hát ez az amire nem készültem fel
. Szokjuk egymást, de hát mit ne mondjak, a kisfiam olyan éber mint a hasamban volt!
Remélem, hogy lassan gyakrabban tudok már jönni! Úgy néz ki, hogy tejjel jól állunk (kop-kop-kop).
A legjobbakat mindekinek!!! És hasonlóan könnyű jó szülést!