mamman, mi sorstársak vagyunk, mert enyém is kos!
még nem tudom, milyen lesz 2.5 évesen, de én is tartok tőle
főleg ismerve öcsikémet, aki szintén az: na hát egy kis hörcsög volt v méregzsák, ha úgy jobban tetszik. van is egy jellemző fotó róla, amin úgy felfújja az arcát, tényleg mint egy kis hörcsög és úgy puffog
viszont, nem tudom h kos jellegzetesség-e ez is, de tesómat mindenki IMÁDta, bkit le tudott venni a lábáról, nagyon cserfes, bújós, szeretetreméltó és jópofa kölyök volt! na, ezt csak azért mondom, mert sztem ezek mind meglehetnek a te lányodban is!
előrebocsátom h egy ilyen helyzetben helytállni baromi nehéz, és az embernek sokszor energiája nincs azon ötletelni h hogyan kezelje a helyzetet - miközben még ott a bébi, meg a háztartás, meg egyáltalán minden napi rutin...
szal nem csodálom h most kivagytok mindannyian - beleértve az elhárpiásodott kistündéredet is...
írok néhány dolgot, ami lehet h továbbgondolásra érdemes, ha nem, akkor meg szaporítom a megvalósíthatatlan és kivitelezhetetlen jótanácsok sorát...
szandi: gondolom otthonra kell, igaz? legalábbis ilyen időben gondolom h nem kintre
sztem helyette jó vastag harisnya v két zokni és vita letudva (esetleg nagyobb adag folttisztítószerrel kombinálva
). talán még megspékelve a dolgot azzal h nyúlfarknyi kis mese a de., du., de még inkább lefekvés előtt, amiben a kedvenc játékállata v egy kedves kislányszereplő szandit húz, keresi a szandiját, amit ki tudja hol vetett le, stb. NEM kell célozgatni h így meg úgy a te szandid, a fejében úgyis össze fog kapcsolódni. ha nem vevő a dologra, akkor marad a zokni...
sztem a játékok nem gáz, ha úgy maradnak szétdobálva néhány napig is - feltéve, ha van saját szobája... sztem összepakolni is főleg együtt érdemes, de nem parancsszóval, hanem kedvesen-játékosan: hol szeretne aludni szted a plüss nyuszi? hova küldjük pihenni a babákat? és ebbe beleférhetne az is h új helyeket talál nekik, de legalább a placc közepéről kicsit levonul a játék-sereg
csoki: ilyenkor mit csinálsz? úgy értem adsz v nem? ha édesszájú a csemete (én megértem, mert nagyon az voltam és vagyok, bár már közel sem annyira, mint gyerekként...), akkor tésztás-édes ételekkel talán lehet trükközni. kakaós tészta, nutellás palacsinta, túrógombóc, császármorzsa lekvárral, stb.
az elszaladást meg lehet próbálni úgy kivédeni h legyenek "legálisan" szaladós helyek, amikor nem kiabálsz rá, rohanhat, amerre kedve tartja. ilyen kicsi gyerek általában nagyon messze nem merészkedik anyájától, mert ő legalább annyira fél az elveszéstől, mint te attól h baja esik. arra a fontos szabályra kell megtanítani h zebránál, úttestnél kezedet fogja!! szal sztem egy ideig próbálj vele olyan helyeken is menni, ahol tényleg szaladhat, nem kell a kocsi mellett lépdelnie.
próbálj meg néha arra gondolni h nem mindent rosszaságból csinál, hanem egyszerűen vannak már saját igényei, vágyai, amik néha szembenállnak a tieitekkel, de attól még nem rosszabbak. és ha "hárpiáskodik", az azt jelzi h vmiért nem jól érzi magát a bőrében és csak ezzel tudja jelezni nektek h figyeljetek rá, mert arra van szüksége. tudom h figyelsz rá, de attól ő még érezheti azt h neki többre v leginkább másra van szüksége. legalábbis időnként. különben sztem ez a legnehezebb: ráhangolódni a gyerek hullámhosszára. van egy könyv a gyerekekre hangolva - az pont a gyerekek szeretetnyelvéről szól. eddig a házastársi szeretetnyelvről és a családi összhangzattanról szóló könyvét olvastam a szerzőnek - ez alapján úgy gondolom h ezt a gyerekeset is érdemes elolvasni!
kitartást nektek és sok sikert! jó lenne, ha megírnád h hogy alakulnak a dolgok - pl h én is tudjam, mire számítsak hamarosan