Köszönjük a sok-sok dícsérő szót.
Jól esik, tényleg.
Én is olyan gyönyörűnek látom Őket. Dóri, mi is néztük már, h. olyan kék Botika szeme, h. lehet ilyen marad. De azt bírom, mikor csodálkozva és érdeklődve néz vele.
Estelle, én is imádok enni.
Nagyon várom, h. milyen ügyesek lesztek!
Dóra, az ösvény nekem is tetszett.
Botival én is rovom a köröket, nappal is.....
Neki senki sem szólt, hogy 2.gyerek, csendben kellene figyelnie.... és zajban is tudnia kellene aludnia....
Ő olyan, mint Zsófi volt annó. Egy az egyben......babakocsizunk vele délelőtt, délután. Csak így alszik. Egyébként a kezemben, aztán éjszaka is sokszor kel enni. Kis bélpoklós.
NA de tudom, ez csak átmeneti.
Bár imádom magamhoz ölelni nagyon!
Bepa, én folyamatosan adtam át apának az esti altatást. Mikor már nőtt a pocakom, mondtam neki, h. anya már nem bír itt ülni...stb. és megértette. Kimentem. ( Persze mielőtt kivonultam, Gabi már vagy 2 hónapja bent volt. Így nem hírtelen történt semmi. Ami nem is lett volna jó....) Az első éjjel egy kicsit sírt, de aztán semmi. Azóta is apával alszik. És ilyenkor netezek, amíg altat Gabi. A déli altatás....
Ja! Nem is meséltem! A déli altatást.....Zsófi tegnap azt mondta, h. anya, megpróbálok egyedül aludni.
Kikerekedett ekkorára a szemem.
Jó, mondom. Bíztam benne, tudtam, h. ügyes lesz, el fog aludni. És hát először félpercenként kérdezte, hogy anya.....anya....nagyon szeretlek anya, úgy meghatódtam, - ezt is mondta
- ott kellett állnom az ajtóban, de aztán elaludt. És ma is így volt, ma már fél órával kevesebb idő alatt aludt el, mint tegnap.
Boti pont akkor kel, mikor Zsófi megy aludni délben. Így mondtam neki, még múlt héten, hogy miért nem próbálsz egyedül aludni, Boti nem tud csendben maradni...stb. és hát úgy látszik, gondolkodott rajta.... és íme. Anniyra büszke voltam/vagyok rá. Én is, mint Lina, írhatnám: lányom talán élete legfontosabb első döntését hozta meg. Bár ez előtt is sok kicsi volt, de ez olyan volt, mintha érezné, most ez anyának segítség lenne, ha ilyen ügyes lennék. Olyan édes volt.