Sziasztok!
Kikerekedett szemmel olvastam a sok szopis küzdelmet! Le a kalappal mindenki előtt. Erről bezzeg nem írnak a kismamás újságok... pedig szerintem a szopira legalább olyan tudatosan kéne készülni mint a szülésre, de valahogy mindenkiben az a tévhit, hogy majd menni fog magától. De én nagyon úgy látom, hogy inkább az a ritka ahol zökkenőmentesen megy a dolog.
Pankaa:
Egyetértek, nem jól kapta be Emili a melledet, mert jó mellrehelyezés mellett nem szabadott volna ennyire kisebesítenie a bimbódat. Egyébként a babák iszonyat erősen tudnak szívni, mikor Zsuzsa született, próbálkozásképp beraktam a szájába a kisujjam, és meglepődtem milyen erővel szívja. Nekem is sebes volt a mellem, de viszonylag hamar begyógyult, tehát valahogy elsajátítottuk a helyes mellrehelyezést, vagy nőtt annyit a szája hogy elég mélyen be tudja kapni. Legtöbbször az a probléma, hogy a bimbó nem kerül elég mélyen a baba szájába, és szopizás közben a nyelv és a kemény szájpad között nyomorog, horzsolódik a bimbó, hát ezt nem bírja sokáig. Ha visszanyúlsz a nyelveddel a saját szádban, vagy belenyúlsz a baba szájába, érezni fogod, hol válik puhává a szájpadlás - odáig el kell érnie a bimbónak ahhoz, hogy ne sebesedjen szopi közben.
A szopisztrájkhoz, cumizavarhoz nekem is volt szerencsém, pedig Zsuzsa kizárólagosan anyatejet kapott, volt is elég tejem, és mégis kitalálta hogy őneki inkább a cumisüveg... együtt sírtunk. De egy nap küzdelem árán vissza lehetett édesgetni a cicire, de az a nap gyomorgörcs volt, tényleg.
Ovis szoktatás, WC sztrájk: nem vagyok gyerekpszichológus, de azért összeszedem magam.
A gyerek így tiltakozik az ovi ellen, tkp sztrájkol. Zsuzsa pl nem evett a bölcsiben hosszú hetekig. Inkább éhezett. De ő még pici volt, egy ovis már minimum 3 éves, és sokkal értelmesebb, vele meg lehetne beszélni. Nem szidni vagy ilyesmit, csak elbeszélgetni magáról az élményről, hagyni hogy elmondja, kiadja magából, így esetleg anyuka is megtudja, mi az ami ennyire felkavarja. És azt is hallottam, mint technikát, hogy az ilyen korú gyerekek nagyon fogékonyak az olyan problémamegoldásra, hogy mesében eljátszani az ő problémáit. Pl Kismackó is most indul macioviba, mert macianyukának vissza kell menni dolgozni, és ő sem eszik bent, amíg össze nem barátkozik egy másik kismackóval, és látja hogy az milyen jóízűen eszi a mézet amit ebédre kaptak, és az új barátja megkínálja, és hát azt elfogadja. Vagy valami hasonló. Csak ehhez tudni kéne, hogy mi az a mozzanat, ami problémát jelent a gyereknek, hogy a mesében felkínált megoldás reális legyen, illetve rávetíthető az ő helyzetére.
Kditke:
Érdekes amit írsz, ilyen túltermelésről még nem is hallottam!
Illetve ilyen étvágyú gyerekről!
Ezek szerint Tomi időre evett, ugye? És gondolom mikor kezdett apadni a tej, akkor ugyanúgy időre evett, csak már nem volt annyi mint régen? És akkor pótoltad a lefejttel? És ugyanúgy fejtél, semmi változás nem volt? Vagy kevesebbszer?
Mivel így is szopott 6 hónapos koráig, ezért csak érdekesség a dolog DE szerintem ha akkor áttértetek volna az időre etetésről a gyakrabbi, illetve igény szerinti etetésre, fenn lehetett volna tartani a termelést, hacsak nem valami hormonális elváltozás van a háttérben, mint pl terhesség. A tej mennyiségét csak úgy lehet növelni, ha arra törekszel, minél üresebb legyen a mell, tehát vagy gyakori szopi, vagy gyakori fejés. A szopi kb kétszer olyan hatékony, a baba minimum ennyivel többet ki tud szopni mint az átlagos nő fejni. (Persze mindenre van kivétel.)
Ami felmerült bennem: Ugyanannyiszor fejtél? Ugyanannyiszor evett? A menstruációdhoz lehet valami köze? Fogamzásgátlóhoz? Terhességhez? Volt valami más, terhelő tényező ami mondjuk lelkileg vagy fizikailag megterhelt akkortájt?
Dana:
Hogy meddig hagyom Szilvit sírni, az sok mindentől függ. Ha látható oka van a bőgésre, akkor megoldom. Ha lerakom aludni és még nem fáradt és azért üvölt, akkor kihozom és hagyom tovább játszani. Ha játék közben nyűgös, akkor megnézem a pelenkáját, vagy megszoptatom. Ha az ágyban sír miután letettem aludni, hallom a hangján, hogy a, esélytelen hogy aludjon, akkor kihozom, b, fáradt, de valami baja van, akkor általában bemegyek és megszoptatom, megnyugtatom, c, el fog aludni egy pár felháborodott kiáltás után. már fáradt, de valamiért nem tud elaludni, akkor lefekszem vele megszoptatni, és utána visszarakom hogy aludjon. Viszont ha valami más dolgom van (pl Zsuzsa körül), akkor addig hagyom sírni, amíg a dolgom el nem intézem.
Nálunk is valahogy úgy van, hogy Zsuzsa a relatíve nyugodtabb természetű gyerek, és Szilvi a kis végletes, tűzrőlpattant. Akarata van mindkettőnek.
De Szilvi vagy vigyorog vagy üvölt, Zsuzsa meg ennél kiegyensúlyozottabb. Ő babának pl ritkán nevetett, viszont könnyen vigasztalható volt.
Sno
Sebi elindulásának a története nagyon jó!
A kis praktikus.
a
A te szopis történeted sem piskóta.
Szétnyílt mellből szoptatni.
Gyógyszert azért halogattam, mert nem akartam bevallani, hogy velem és nem a helyzettel van a probléma. Mindig hitegettem magam, hogy csak nehéz, csak ki kell bírni, csak arról van szó, hogy egyik pici másik kicsi. De mikor már ott tartottunk, hogy a nehezén tkp túljutottunk, és én még mindig mindenre bőgőrohamot kaptam, akkor azért leesett a tantusz, hogy ez így nem lesz jó. Egyébként olyan gyógyszert választottam, amit lehet szopi mellett is szedni. Többfajtát is lehet, de ez az ami legkevésbé átmegy a tejbe.
Depresszió: Szerintem nekem nem az a klasszikus szülés utáni depresszióm volt/van. Én amúgy is hajlamos vagyok a depresszióra, elég régóta küzdök vele, és már elfogadtam, hogy néha-néha újra előtör, akkor kezelni kell és túllépni rajta. Nekem valószínűleg életem végéig lesz szerencsém hozzá. Zsuzsa után (a szokásos szülés utáni hormonhullámvasúttól eltekintve) nem volt depresszióm. Szerintem most se jelentkezett volna ennyire makacsul, ha be tudtam volna vetni hangulatjavító megoldásokat, mint pl elfoglalni magam (akár munkával akár szórakozással) vagy kikapcsolódni, de erre sajnos nem volt lehetőség, nem tudtam kitörni a hétköznapokból, nem tudtam elterelni a figyelmemet arról, hogy nem jó így.
A depresszió tüneteit viszont le tudom neked írni: nyomott hangulat, érdeklődés elvesztése az eddig élvezetesnek tartott dolgok iránt, motiváció hiánya, lelassultság, alvásproblémák (túl sok v túl kevés), evésproblémák (túl sok v túl kevés), ingerültség. Ha a tünetek zavart okoznak a mindennapokban, és a nap nagy részében, a hét legtöbb napján minimum két hétig fennállnak, akkor diagnosztizálható a depresszió.
Pankaa:
Szilvinek a héten tört elő a második, az első kb 2 hónappal ezelőtt. Úgyhogy mi sem kapkodjuk el. Látod egyébként a fehéredést az ínyén, hogy már nyomul a fog?
Dana:
Írd meg (akár priviben) hogy mi a helyzet és megpróbálok véleményt mondani. Gyerekekkel nem foglalkozom, én felnőttekre szakosodtam, de talán tudok ötletet adni, hogy hova lehet/érdemes fordulni.
Sno:
Ha nem baj, megkérdezhetem hogy névszerűen ki ment ki hozzád (szopis tanácsadó)? Sebi szájába beletapizott? Gondolom azt végignézte, hogyan rakod mellre. Áhhh, így utólag már tök nehéz okosat mondani, remélem hogy a következő nem lesz ilyen nehéz.
Egyébként nekem is az az élményem, hogy a szopi a 4-5. hónaptól élvezet. Azelőtt túl sok a stressz, túl nagy a nyugtalanság, mindig van valami aktuális probléma. Szerintem azért javul a szopi élmény ilyen idős korban, mert eddigre a babák is megnőnek, nyugodtabbak, mi is nyugodtabbak vagyunk, belejöttünk, elhisszük hogy nem fog éhenhalni a gyerek, stb. Ez a lelki nyugalom szerintem sokat számít. No meg hogy nem fáj iszonyatosan, hát az is nagy könnyebbség.
Nanica:
Hadd hüledezzen az idősebb generáció!
Zsuzsával nálunk bevett rutin volt, hogy fürdetés után egyszerűen leültem vele a TV elé, ő egy szopis párnán szopizott, mi meg Daviddel megnéztünk egy filmet! Olyan jó nyugis időszak volt, nagyon sajnáltam hogy Szilvivel nem lehetett megcsinálni.
Lorca:
Zsuzsa 15-16 hónapos volt, Szilvi pedig 8-9 hónapos... tudod, mikor lefejelt az ágyról, akkor röntgenezték először.
Szilvinek is pár pillanatba telt még a kórházban hólyagokat szopizni a mellbimbómra, amik szépen ki is szakadtak, de hálistennek ennyivel megúsztuk.
Na elküldöm aztán olvasok tovább...
Sok-sok gyógypuszi Nekik!!!!
).
. Pl. a Ringatón is, odamászik a csaj elé aki tartja, még ha a legtávolabbi ponton ülünk, akkor is (többiek? Én úgy látom, hogy csak a nagyobb gyerekek mászkálnak ennyire). És nem ijed meg. És nem szeret az ölemben, csak rövid ideig, vagy ha baja van. Nemsokára adhatom a kapukulcsot 
. Remélem Szabi gyorsan átvészeli a betegséget.
Akkor szopiztunk, aztán visszaaludt még 8-ig. Ált. 8 körül szokott felébredni. 
De amint megkapja, akkor abbamarad az egész cirkusz.De nem kahat meg mindig mindent, olyankor elterelem a figyelmét, egyelőre műxik.
Apuka és az oroszlán
