Hú, jó sokat írtatok. Elég visszaolvasgatni!
Kiki, én is hasonló cipőben jártam, mint te. Én sem szerettem a munkámat és a munkahelyet sem. Én már több mint két éve voltam uannál a cégnél. Aztán nekem az élet megoldotta a munkahelyi dolgot. Lehet, hogy negatívan kéne éreznem, de inkább megkönnyebbülést hozott a sors.
Mivel lábtöréssel sokáig táppénzen voltam, a főnököm a védettséget jelentő 1 hónap után felmondott nekem. Persze a felmondásban nem a táppénzt írta indokként, de szemembe ezt nevezte meg a legfőbb oknak. Nem voltam a céghez lojális. Én közben azon a héten teszteltem poz-t. Így sajnálatos módon kénytelen voltam a felmondást visszautasítani
Nem tudott mit tenni, terhesen nem küldhet el. Azóta persze nem dolgoztam, illetve sajnos a baba ismét elhalt.
Most fogok egy új melóhelyen kezdeni, ami nem mindenben éri utol a régi szintjét, de a munkakör jobbnak tűnik. Amit sajnálok, hogy a brutto fizi elég alacsony, ami nekem ugye nem mindegy, de majd alakul valahogy.
Itt tudják, hogy mi a helyzet nálam babaügyileg és így vettek fel, ami nem rossz dolog.
Fájni kéne, hogy felmondtak, de szinte jobban lettem már a gondolattól is, hogy többet nem kell bemennem a régi helyre, a régi "kifúrós- kitúrós" kollégák közé.
Sajnos nehéz manapság jó hangulatú, jó munkakörnyezetbe bejutni..
Most azt nem tudom, hogy minek örülnék jobban, ha hamarosan újra terhes lennék vagy majd csak később... Kb. márc. körül lenne még ideális. (halkan megjegyzem: nem védekezünk egy percet sem
)
Azt sem tudom, hogy ilyenkor ha pl. nem lenne még új melóhely és terhes lennék, akkor az előző évet vennék e figyelembe.
Ezekre a jogszabályokra kiváncsi lennék.
Na most már befejezem, jó hosszúra sikeredett megint.