Panka,
Gyerekkérdésben a családi egyetértés eddig csak addig jutott, hogy gyerekszámilag ne menjünk kettő alá. A többin dolgozok.
Rókica,
Mennyi idősen voltatok röntgenen? (gyerekere gondolok, nem rád
) Most, hogy írtad, nekiálltam kérdezgetni, de csak annyit tudtam meg, hogy van fekvő a Heim Pálban, de csecsemőket nem erre teszik, mert az egyéb belső szervek bezavarnának. De ahogy írod "mindkét" gyerekkel, akkor a csecsemő csak fekve ugrik.
Sima látogató nem lehet letiltva a kórházban, úgy kimehet egy szopis tanácsadó, nem? A többi amúgy is a két nő között zajlik.
A bababarát cím jelentését ismerem
. Azért tettem részben zárójelbe. Bocsi, csak szójáték volt, jelzőként nem pedig hivatalos minősítésként használtam.
Kórház:
Azt tudom, hogy szoptató anyukának kell biztosítani baba-mama elhelyezést. Valaki tud arról konkrét infót, hogy mi a helyzet egy nem szopizós csecsemőnél? Nonszensz, hogy más jogai legyenek.
Panka, szopisztori
Nem ciciméret függő a szétrágás.
Én átlagos méretekkel rendelkezem, ok, szülés után már extra volt. Ismerem a rémült érzést, hogy ismét szopizni akar, a szakaszt, ami amolyan "a vér még meg sem alvadt rendesen, nemhogy a fájdalom elmúlt volna". Natival 6 hétig nem múlt el a sebesedés, hisztériáztam. A szipi úgy kezdődött, hogy nagy levegő, mert tudtam, hogy az éles fájdalom max egy percig tart, utána enyhül, csak addig kell kihúznom. Túléltük, mert annyi energia sem volt bennem a max 1-2 órás egyben alvásoktól, hogy nyaffintsak annyit, hogy táááápszeeer. Elméletben azóta végigrágtam már magam a magyar és angol nyelvű szakirodalom nem csak laikusoknak szánt részein is, Kismama, Mother&Baby, Babamagazin, Pregnancy stb magazinok mellett. Szülés előtt 2 hónappal hagytam abba a szoptatást, 19 hónap. Tudok ülve, állva, fekve (hanyatt vagy hason), járás, alvás, evés, belvárosban kanyargó autóban utazás közben szoptatni. 24 órában 20 szopi elment hónapokig Natival. Közben rájöttem, hogy miket rontottam el, hogy simán meg lehetett volna oldani a problámát, ha a védőnőm nem azt mondja, hogy háát, igen, kellemetlen (
kellemetlen?!!?!!), de el fog múlni, ne aggódjak.
De Szabi akkor is kirágott az elején, még a kórházban!!!
Kditke,
Nagyon ügyes.
Minek is az a járássegítő.
Dana,
Nem hagyom sírni azzal, hogy majd abbahagyja. Szerintem okkal sírnak és meg kell találni. Azt azért nem állítom, hogy én mindig ki tudom találni.
Amikor már tudásom és energiám végén vagyok, akkor szoktam kicsit sírni hagyni, de nem mint jó megoldást választom, hanem mint önvédelmet.
Mondjuk max egy perc.
Ettől a 29 gyerek dologtól megint kirázott a hideg.
Szabit nem próbálom fektetni. De azt elvárnám, hogy mint nagybeteg, legyen kedve kicsit többet szunyókálni. mondjuk érje el a 13-14 órát, ami azért nem nagy igény egy ennyi idős gyereknél.
Szeritnem jó dolog, ha valaki felméri, hogy segítség kell és tud is kérni.
Sági,
Azt hiszem javulunk. Imáim része, hogy és anyósnak adj jó egészséget jó sokáig!
Szabival nem bírom kivárni a 4 órát, pedig lehet, hogy azt kéne.
Neked lehet igazad és Szabi is emiatt nyammog. Ha a szopi napközben elhagyása nem működik (nem úgy néz ki
3 napból 1 volt, hogy nem szopizott napközben) akkor ez lesz a következő.
Orsi,
Járássegítő: kiflicsücsök. Szerintem csak a sajt miatt sikerült!
Gratulálok! Meg persze Szabi is, aki üzeni, hogy ő kizárólag anya ölében ülve kéri a kiflit.
A szülés utáni depi az nagyon jól ment nekem anno 2005.
Azt hiszem, szerencsére azért enyhébb verziót fogtam ki. Ami engem magamhoz térített, hogy szétestem, lebetegedtem. Az ügyeletes trombózis, mellhártyagyulladás vagy valami hasonló diagnózisa úgy fejbevágott, hogy talpraálltam.