Fridus, én is a fogra tippeltem volna. Már jóval azelőtt nyomhatja az ínyét, mielőtt szabad szemmel bármit észlelnél rajta. Livinek is 3 hó kora körül kezdődött, hogy nyáladzott meg folyton túrta a száját, szerencsére nagyobb fájdalma nem volt. És az első foga csak valamikor 8 hós kora körül jött ki. Szóval jó hamar megvoltak a jelek, mire ki is bújt.
A cumis sztorit idemásolom a topikból, ahová írok, ne kelljen mégegyszer bepötyögni. Nem baj, ugye?
Szóval új ágyat kapott, hozzá a kedvenc mesefigurájával ellátott ágyneműt, és ez a mesefigura "el is vitte a cumit, cserébe a szép ágyikót meg ágyneműt küldte..."
Ez tegnap este 11 után volt
"Zanzásítva: cumi szóba sem jött, viszont teljesen össze van zavarodva a gyerek. És ez annak tudható be, hogy tök más a fekvőhelye és nincs cumi. Elfogadta, nem reklamál, de nem tudja hová tenni, hogy nem úgy és nem oda fekszik, ahogy 2 és fél évig mindig.
Azt vegyük hozzá, hogy reggel 8 óta ébren van...
Átmentünk, egy jó ideig a szokásos: bekért az ágyba egy pár játékot, időnként ki akart jönni, így nem hagytam ott. Nagyon pörgött, láttam, hogy minden jár az eszében, csak az alvás nem, de mondom sebaj, akkor itt leszek vele, amíg kifárad. Na, aztán volt minden. Éneklés, fetrengés, ezt kérem, azt kérem, de egy pillanatra le nem tette a fejét. Az egyik pillanatban sírt, aztán már nevetgélt, szóval teljes káosz. Szegényke.
Most kijöttem, Zoli bevitt neki egy sokadik mesekönyvet.
Az ágyneműnek úgy örült, hogy ihaj, le is feküdt, betakarózott, dehát az csak játék volt...
No, míg írtam elaludt, de még nincs vége sztem, az első ébredésnél félálomban tuti tapogatózik majd a cumija után, nem fog már emlékezni arra, hogy mit beszéltünk meg este, úgyhogy asszem nem sokat alszunk éjjel egy huzamban...
Jó reggelt!
Na, itt a törénet folytatása. Szóval onnantól, hogy amíg írtam ítt este, elaludt.
Éjjel 1-kor felébredt, nem találta a cumit, de nem kérte, nem mondta, hogy az a baja, dehát látszott. Elkezdett sírni, de nem a szokásos módon, hanem olyan dühkitörés formájában. Csapkodott, dobálta magát, engem is megütött, ha közelíteni próbáltam hozzá. Nem is érdekelte, hogy ott vagyok. Beszéltem hozzá, semmi. Szegény nagyon kivolt, mondhatnám úgy is, őrjöngött. De nem kérte a cumit. És ez azért mindenképpen nagy szó. Szóval nagyon sírt, nagyon mérges volt, már én is sírtam, amitől ő aztán mégjobban, úgyhogy megembereltem magam.
Már háromnegyed órája tartott, gondoltam valamit csinálni kell, mert még elájul nekem. Hideg vizes arctörlés, de nem hatott
Törtem a fejem, mivel zökkentsem ki. Megkérdeztem, hozzak-e neki kekszet? Na, ez bejött. Pár szemet szó nélkül eleszegetett, és az utolsóba szinte bele is aludt.
Onnantól - ez kettőkor volt - aludt reggel 8-ig, én nem, mert féltem, hogy az éjjel ez még megismétlődik, mert megint keresni fogja félálomban a cumit. De szerencsére nem, hanem csak annyi volt, hogy párszor kinyitotta a szemét, körbenézett az ágyban, és visszafeküdt.
Szóval valószínűleg ezzel a majd egy órás tombolással vezette le a feszkót, és "köszönt el" a cumitól.
Az mindenképpen csodálatra méló szerintem, hogy első szóra tudomásul vette, hogy innentől nem kapja meg, egyszer sem követelte, ahhoz meg már joga van, hogy mérges és szomorú legyen miatta. Szóval nagyon okos kiscsaj.
Reggel, mintha mi sem történt volna, felébredt, megcsodálta az ágyneműjét, és áthozta a nagyágyra.
Semmi nem látszik rajta, teljesen jó hangulata van.
Hát ennyi.
Ha ma este már elmarad ez a cirkusz, akkor tényleg most éjjel zárta le a cumis korszakot magában. Szegényke.
"
Azt még tegyük hozzá, hogy ebéd után eszébe sem volt aludni, mert ezt az ágyat inkább tekinti még játszótérnek, mint ágynak...
Ő nagyon szerette a rácsos ágyát, soha nem aludt velünk, vagy másféle fekvőhelyen. Annyira ahhoz kötődik neki az alvás, mint cselekvés, hogy azt hiszi, most, hogy az már nincs, akkor biztos aludni sem kell. Remélem megszokja előbb-utóbb.
Az is gond, hogy ő nem az a fajta gyerek, akit "meghatna", ha odafekszem mellé, sőt, inkább annál élénkebb. Mindig egyedül aludt el. Szóval azzal sem mozdítom előre a dolgot, ha ott vagyok vele. De azért ott vagyok a kezdeti időszakban.
Na, ennyit mára belőlem.