Igérem anyós, meg hisztis gyerek témában is fogok írni, csak most végre az apja olvas Panninak és elmehetek fürödni és ezt kihasználom.
Benianyu,
Lost ügyeben: eddig három sorozat ment le, semmi nem derült ki, még három 15 epizódos sorozat van hátra. Az elsőt jan. 31én kezdik vetíteni az usában, majd letöltöm és ha bármit megtudok írok.
Új privát üzeneted érkezett!
2008.01.05 23:53
Sziasztok!
Hát akkor a sztorim Az én anyósom címmel:
Jól kijönnénk,akkor ha benyelném azt amit a hátam mögött beszél és terjeszt rólunk!
Mert nem csak velem rosszindulatú,hanem a saját fiával is!
Persze mondom,csak és kizárólag a hátunk mögött!
Mindíg ilyen volt,de mióta apósom meghalt azóta fejlesztett ezen képességein!
Mindezt fokozza,hogy egy udvarban lakunk!
Pl mindenkinek azt mondja,hogy ő fizeti a mi rezsinket is,de a következő mondatban elsírja,hogy neki milyen kevés a nyugdíja!Akkor hogy is van ez?
Aztán azt mondja mindenkinek,hogy én tiltom tőle a gyerekeket!
Amikor megszültem Zalánt egyetlen egyszer jött be megnézni a gyereket és slussz!De aztán hallottam,hogy azt mondta mindankinek,hogy ő minden nap felhívott engem!Ja!
Amikor Zalánnak kiderült a szívproblémája,akkor rögtön előhozta,hogy jaj ő milyen beteg!
Vagy mikor Zinának eltört a válla,akkor ő rögtön jött a könyökműtétjével!Hát milyen nagymama az aki leáll betegséggel versenyezni a saját unokájával?
Az összes rokon és ismerős úgy ismer engem,hogy egy szar alak vagyok!
De már nem érdekel!
Van egy nagy szerencsém!A férjem mellettem áll!
olyan szinten nincs közöttük anya-gyerek kapcsolat,hogy csak na!
Kedvenc a sógórnőm és az ő gyerekei!Mindíg csodálkoztam azon,hogy a férjemet ez nem zavarja!Aztán meg is kérdeztem tőle!erre azt válaszolta,miért zavarná,hisz így nőtt fel!
Nagyon,nagyon hosszú lenne leírni ezt az egészet ide!16 éve van ez,változni nem fog!
Hát akkor a sztorim Az én anyósom címmel:
Jól kijönnénk,akkor ha benyelném azt amit a hátam mögött beszél és terjeszt rólunk!
Mert nem csak velem rosszindulatú,hanem a saját fiával is!
Persze mondom,csak és kizárólag a hátunk mögött!
Mindíg ilyen volt,de mióta apósom meghalt azóta fejlesztett ezen képességein!
Mindezt fokozza,hogy egy udvarban lakunk!
Pl mindenkinek azt mondja,hogy ő fizeti a mi rezsinket is,de a következő mondatban elsírja,hogy neki milyen kevés a nyugdíja!Akkor hogy is van ez?
Aztán azt mondja mindenkinek,hogy én tiltom tőle a gyerekeket!
Amikor megszültem Zalánt egyetlen egyszer jött be megnézni a gyereket és slussz!De aztán hallottam,hogy azt mondta mindankinek,hogy ő minden nap felhívott engem!Ja!
Amikor Zalánnak kiderült a szívproblémája,akkor rögtön előhozta,hogy jaj ő milyen beteg!
Vagy mikor Zinának eltört a válla,akkor ő rögtön jött a könyökműtétjével!Hát milyen nagymama az aki leáll betegséggel versenyezni a saját unokájával?
Az összes rokon és ismerős úgy ismer engem,hogy egy szar alak vagyok!
De már nem érdekel!
Van egy nagy szerencsém!A férjem mellettem áll!
olyan szinten nincs közöttük anya-gyerek kapcsolat,hogy csak na!
Kedvenc a sógórnőm és az ő gyerekei!Mindíg csodálkoztam azon,hogy a férjemet ez nem zavarja!Aztán meg is kérdeztem tőle!erre azt válaszolta,miért zavarná,hisz így nőtt fel!
Nagyon,nagyon hosszú lenne leírni ezt az egészet ide!16 éve van ez,változni nem fog!
2008.01.06 09:27
Viera: NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT! MINDEN SZÉPET ÉS JÓT KÍVÁNUNK NEKED (elsősorban most egészséget)!!!!!!!!!
(Jó sokan vagyunk januáriak
)
Amúgy írni akarok!!!! Ezt valaki mondja meg Bálintnak! Annyi hozzáfűznivalóm lenne.....
A karácsonyfát tegnap mi is leszedtük, mert Bálint rájött, hogy hiába mondjuk neki, hogy bök, nem is.....
Anyós........már beszélek vele......ja kérem, én második feleség vagyok
Sőt már a férjem is beszél vele. (Mikor összejöttünk, voltam én minden a pesti ribanctól kezdve.......) Miután megszületett Bálint, akkor sikerült rávennem, hogy ami volt, elmúlt, mégiscsak az anyja, Bálint pedig unoka, vegye fel vele a kapcsolatot. Ez jelenleg azt jelenti, hogy pár havonta elvisszük a gyereket délután.
Ex: hol merre???????
Preni: úgy látom, lassan nem csak Ex Petije kapcsán érzem a hasonlóságot, hanem a Te Petiddel is ez a helyzet. (Peti, Peti
). Bálint dettó: nem is merem elengedni a kezét, mert tuti a másik irányba megy, akaratos, türelmetlen, minden azonnal kell, ahogy ő kitalálja.
Azért viszonylag vigasztal, hogy Nálatok is gond a fegyelmezés. Eddig azt hittem, én vagyok gyenge. A kézreütést megállom, mert nem jött be, játéknak vette, viszont amikor az innivalóját játékból kicsorgatja a szájából, akkor bizony megpaskolom a száját. Amúgy is az étel, ital, könyv nem játék, arra dühös vagyok. Talán azt már sikerült elérnem, hogy a könyv csak a kanapén van, a földön nem húzkodjuk, és pláne nem megyünk át rajta a kismotorral
Ja, Viera, nehogy kevesebbet legyél!!!!
Na, ezt most elküldöm, aztán még átolvasom az előző oldalt, mert tuti akartam még valamit (csak Bálint is hagyja).
(Jó sokan vagyunk januáriak
)
Amúgy írni akarok!!!! Ezt valaki mondja meg Bálintnak! Annyi hozzáfűznivalóm lenne.....
A karácsonyfát tegnap mi is leszedtük, mert Bálint rájött, hogy hiába mondjuk neki, hogy bök, nem is.....
Anyós........már beszélek vele......ja kérem, én második feleség vagyok
Sőt már a férjem is beszél vele. (Mikor összejöttünk, voltam én minden a pesti ribanctól kezdve.......) Miután megszületett Bálint, akkor sikerült rávennem, hogy ami volt, elmúlt, mégiscsak az anyja, Bálint pedig unoka, vegye fel vele a kapcsolatot. Ez jelenleg azt jelenti, hogy pár havonta elvisszük a gyereket délután.
Ex: hol merre???????
Preni: úgy látom, lassan nem csak Ex Petije kapcsán érzem a hasonlóságot, hanem a Te Petiddel is ez a helyzet. (Peti, Peti
). Bálint dettó: nem is merem elengedni a kezét, mert tuti a másik irányba megy, akaratos, türelmetlen, minden azonnal kell, ahogy ő kitalálja.
Azért viszonylag vigasztal, hogy Nálatok is gond a fegyelmezés. Eddig azt hittem, én vagyok gyenge. A kézreütést megállom, mert nem jött be, játéknak vette, viszont amikor az innivalóját játékból kicsorgatja a szájából, akkor bizony megpaskolom a száját. Amúgy is az étel, ital, könyv nem játék, arra dühös vagyok. Talán azt már sikerült elérnem, hogy a könyv csak a kanapén van, a földön nem húzkodjuk, és pláne nem megyünk át rajta a kismotorral
Ja, Viera, nehogy kevesebbet legyél!!!!
Na, ezt most elküldöm, aztán még átolvasom az előző oldalt, mert tuti akartam még valamit (csak Bálint is hagyja).
Vicky
2008.01.06 10:30
Jó reggelt mindenkinek!
Elüször is BOLDOG SZÜLINAPOT VIERA
Utána jön sz én snxód dztorim. Mondjuk így olvasva a ti történeteiteket (uh...ezt most jól írtam?) asszem én szerencsés vagyok.
Én is második feleség vagyok, de mivel az első elhagyta Gusztit, aki eléggé magáb esett, így én felmentő seregként voltam üdvözölve, aki kihúzza a kicsi fiát a bajból. Panni születése meg csak még jobban rátett a dologra. Szóval ezek miatt szeretve vagyok...bár lehet, hogy magam miatt annnyira nem kedvel, mert én pölö kerek perec megmondom mindig, hogy a kölöknek mit adhat mit nem.
Egyébként anyósom elég furi. Elvileg biosz tanár (már nyugdíjas), de múltkor simán közölte, hogy a Darwinizmus az egy hülyeség és a világot Isten teremtette. Igazából csak annyi van vele, hogy ő hisz bizonyos dolgokban (pölö ufók) és azok kapcsán nem lehet vele beszélni, az úgy van és kész.
Én azt nem szeretem benne, hogy cigizik, meg hogy volt régen egy kutyájuk, aki Guszti apukájáé volt, aztán amikor apukája meghalt, akkor simán elaltatta a kutyát, hogy ő nem akar vele bajlódni....na ez nálam nagyon durva magatartás.
Na de alapjába véve nincs nagy gondunk egymással és az a 140km távolság ami van kifejezetten előnyös.
Dacos a gyerek téma: hááááát igen, nálunk is van már egyre gyakrabban, hogy Panni behisztizik, ez főleg akkor fordul elő ha kitalál valamit (pölö olvassak neki és én nem reagálok azonnal) na ilyenkor sikit meg csapkod.
Kézrácsapás nálunk még nem nagyon kellett, bár egyre többet pakol, de még meg tudom győzni, hogy a bögréket hagyja békén, vagy a dobozokat rakja vissza a szekrénybe.
Viszont popsira vagy a combijára már csaptam, mert olyan már többször volt, hogy bemorcogott a pelenkázás közben és elkezdett rúgdosni. Na úgy igazán keményen és mellbe meg hasba és ilyenkor hiába kérem, hogy hagyja abba csak rúgdos még. Szóval ilyenkor már kapott a popóra. Volt is meglepődés meg ordítás, de utána ritkábban fordult elő a rúgdosás.
Azt viszont be kell, hogy valljam, hogy nálunk már volt olyan, hogy a gyerek is hisztizett meg a kutya is és akkor már nagyon nem bírtam, úgyhogy szegény Ropi kapott a fenekére.
Van egy ilyen rettentő idegesítő magas hangú nyifgása, az őrületbe tud vele kergetni.
Na most viszont mennem kell, mert újabb olvasnivaló könyv érkezett.
Elüször is BOLDOG SZÜLINAPOT VIERA
Utána jön sz én snxód dztorim. Mondjuk így olvasva a ti történeteiteket (uh...ezt most jól írtam?) asszem én szerencsés vagyok.
Én is második feleség vagyok, de mivel az első elhagyta Gusztit, aki eléggé magáb esett, így én felmentő seregként voltam üdvözölve, aki kihúzza a kicsi fiát a bajból. Panni születése meg csak még jobban rátett a dologra. Szóval ezek miatt szeretve vagyok...bár lehet, hogy magam miatt annnyira nem kedvel, mert én pölö kerek perec megmondom mindig, hogy a kölöknek mit adhat mit nem.
Egyébként anyósom elég furi. Elvileg biosz tanár (már nyugdíjas), de múltkor simán közölte, hogy a Darwinizmus az egy hülyeség és a világot Isten teremtette. Igazából csak annyi van vele, hogy ő hisz bizonyos dolgokban (pölö ufók) és azok kapcsán nem lehet vele beszélni, az úgy van és kész.
Én azt nem szeretem benne, hogy cigizik, meg hogy volt régen egy kutyájuk, aki Guszti apukájáé volt, aztán amikor apukája meghalt, akkor simán elaltatta a kutyát, hogy ő nem akar vele bajlódni....na ez nálam nagyon durva magatartás.
Na de alapjába véve nincs nagy gondunk egymással és az a 140km távolság ami van kifejezetten előnyös.
Dacos a gyerek téma: hááááát igen, nálunk is van már egyre gyakrabban, hogy Panni behisztizik, ez főleg akkor fordul elő ha kitalál valamit (pölö olvassak neki és én nem reagálok azonnal) na ilyenkor sikit meg csapkod.
Kézrácsapás nálunk még nem nagyon kellett, bár egyre többet pakol, de még meg tudom győzni, hogy a bögréket hagyja békén, vagy a dobozokat rakja vissza a szekrénybe.
Viszont popsira vagy a combijára már csaptam, mert olyan már többször volt, hogy bemorcogott a pelenkázás közben és elkezdett rúgdosni. Na úgy igazán keményen és mellbe meg hasba és ilyenkor hiába kérem, hogy hagyja abba csak rúgdos még. Szóval ilyenkor már kapott a popóra. Volt is meglepődés meg ordítás, de utána ritkábban fordult elő a rúgdosás.
Azt viszont be kell, hogy valljam, hogy nálunk már volt olyan, hogy a gyerek is hisztizett meg a kutya is és akkor már nagyon nem bírtam, úgyhogy szegény Ropi kapott a fenekére.
Van egy ilyen rettentő idegesítő magas hangú nyifgása, az őrületbe tud vele kergetni.
Na most viszont mennem kell, mert újabb olvasnivaló könyv érkezett.
2008.01.06 10:32
Kimike,
nálunk húsleves készül. Úgy volt, hogy délután megyünk a nagyimékhoz, de iszonyat jegesek az utak (a kutya 3szor, Guszti kérszer esett el séta közben), áttettük inkább jövő hétre.
nálunk húsleves készül. Úgy volt, hogy délután megyünk a nagyimékhoz, de iszonyat jegesek az utak (a kutya 3szor, Guszti kérszer esett el séta közben), áttettük inkább jövő hétre.
2008.01.06 10:53
De édesek vagytok!!!!!
MINDENKINEK a szülinapi köszöntést.
És azt is, hogy hiányoltatok. Tök jól esik.
Én csak azt vettem észre, hogy három oldal velem van tele, már uncsi lehet. Ráadásul állandóan csak arról írok, hogy most betegek vagyunk, most dokibácsit várunk, most nem alszunk éjszaka, stb, stb.
Most aludtunk éjszaka, de reggel óta Noémi olyan nyűgös, hogy itt a nappaliban kidőlt.
Teszek fel képeket, ha nem baj. (megint sok lesz...
) Nem tudok közülük választani.
Most így alszik. Kihozta magának a kispárnáját, takaróját és bevackolt. Ilyen még sohasem volt.
És végül egy laptopos Zorán:
Na, ennyi.
Most megint dokibácsit várunk. Megnézi Zoránt, ad igazolást, hogy holnap mehessen oviba. Remélem. Noémit szerintem most nem fogja megvizsgálni, hacsak addig fel nem ébred.
Puszi Nektek!!
Erika
2008.01.06 13:16
Na, jöttem...
Erre most mindenki elmenekült
De sebaj.
Most fejeztük be az ünnepi ebédet. Nem kellett még főznöm sem hozzá. Apa hozatott ebédet, pezsgőztünk. Mikor már azt hittem, hogy befejeztünk mindent, akkor jött három csokor virág és egy torta.
EGy órási csokor, kettő pici (a gyerekektől).
Hiába nem vagyok, úgyis felteszem ezeket a képeket is és ezek sem lesznek kevesek.
Erre most mindenki elmenekült
De sebaj.
Most fejeztük be az ünnepi ebédet. Nem kellett még főznöm sem hozzá. Apa hozatott ebédet, pezsgőztünk. Mikor már azt hittem, hogy befejeztünk mindent, akkor jött három csokor virág és egy torta.
EGy órási csokor, kettő pici (a gyerekektől).
Hiába nem vagyok, úgyis felteszem ezeket a képeket is és ezek sem lesznek kevesek.
Erika
2008.01.06 13:26
Halihó!
Kimike: 21-én. Ezért is lett vicky21 a név. Amúgy tojásrántottát "főzök" Ezért is vagyok ma ennyit.....
Viera: copfos Nonó egyszerűen lenyűgöző!!!!! Nem csodálom, hogy nem tudtál választani a képek közül!
Délután megyünk oda tejért, ahol a paripánk van. És sajnos véglegesen eldőlt, hogy eladjuk Ha szerencsénk van, meg tudunk egyezni azokkal, akik bértartják, hogy ők veszik meg és akkor legalább itt marad. A szívem szakad meg......8 éve, születése óta ismerem.....De amíg úgy élünk, hogy csak tejet, kiflit, répát, tejfölt, joghurtot vettem és otthagytam egy ezrest, addig luxus...............És tegnap a lottón sem nyertünk....
Na megyek is, mert elbőgöm magam.
Kimike: 21-én. Ezért is lett vicky21 a név. Amúgy tojásrántottát "főzök"
Ezért is vagyok ma ennyit.....
Viera: copfos Nonó egyszerűen lenyűgöző!!!!! Nem csodálom, hogy nem tudtál választani a képek közül!
Délután megyünk oda tejért, ahol a paripánk van. És sajnos véglegesen eldőlt, hogy eladjuk
Ha szerencsénk van, meg tudunk egyezni azokkal, akik bértartják, hogy ők veszik meg és akkor legalább itt marad. A szívem szakad meg......8 éve, születése óta ismerem.....De amíg úgy élünk, hogy csak tejet, kiflit, répát, tejfölt, joghurtot vettem és otthagytam egy ezrest, addig luxus...............És tegnap a lottón sem nyertünk....
Na megyek is, mert elbőgöm magam.
Vicky
2008.01.06 14:13
Sziasztok!
Legelőször: BOLDOG SZÜLINAPOT KÍVÁNOK Viera!!!
Az elmúlt pár napban rengeteget írtatok, úgyhogy bocsi, ha nem sikerül mindenre reagálnom. Azért igyekszem!
Meteor: Jó sűrű karácsonyotok volt. Szupik a képek!
Mi még nem voltunk állatkertbe Zolóval, de a tavasszal mindenképpen el akarom vinni a miskolci vadas-parkba.
Pilchard: Kérdezz nyugodtan, aki tud szívesen válaszol. Csapkodásra nincs ötletem, nálunk még nem fordult elő ilyen.
Gabella: Az én anyukámnak egyszemélyes könyvelőirodája van. Tavaly 3.000,- volt egy bevallás.
Viera: Édes a kiscsajszi! Szépek a copfjai.
Rólunk: Mégiscsak vittem Zolót a bölcsibe a héten, és kitakarítottam a lakást, pihentem kicsit, tanultam és fodrásznál is voltam. Minden nap szánkóval mentem érte és nagyon élvezte a hazautat. Mikor megunta az ücsörgést együtt húztuk. A mai szánkózásnak viszont annyi, mert reggel óta esik az ónos eső. Mi ma szedtük le a fát.
Anyós(ok): Nekem kettő is jutott belőle, de olyan szerencsés vagyok, hogy mindkettővel jóban vagyok.
Zoli anyukája sokat segít nekünk minden téren. Jól kijövünk. Az egyetlen furcsa dolga az, hogy úgy viselkedett az elején Zolóval, mintha neki sose lett volna gyereke pl félt az ölébe venni. De már ez is enyhült. Az édesapjának a feleségével is minden ok. Apósokkal ugyanez a helyzet. Még senkivel sem volt nézeteltérésem. Nem szólnak bele abba sem, hogy mikor mit adok enni a törpnek, csak elmondják, hogy ez mennyire másképp volt az ő idejükben. Bele sem gondoltam még, de ahogy olvasom a ti hozzászólásaitokat nagyon szerencsésnek érzem magam…
Szép napot mindenkinek! Este még benézek.
Legelőször: BOLDOG SZÜLINAPOT KÍVÁNOK Viera!!!
Az elmúlt pár napban rengeteget írtatok, úgyhogy bocsi, ha nem sikerül mindenre reagálnom. Azért igyekszem!
Meteor: Jó sűrű karácsonyotok volt. Szupik a képek!
Mi még nem voltunk állatkertbe Zolóval, de a tavasszal mindenképpen el akarom vinni a miskolci vadas-parkba.
Pilchard: Kérdezz nyugodtan, aki tud szívesen válaszol. Csapkodásra nincs ötletem, nálunk még nem fordult elő ilyen.
Gabella: Az én anyukámnak egyszemélyes könyvelőirodája van. Tavaly 3.000,- volt egy bevallás.
Viera: Édes a kiscsajszi! Szépek a copfjai.
Rólunk: Mégiscsak vittem Zolót a bölcsibe a héten, és kitakarítottam a lakást, pihentem kicsit, tanultam és fodrásznál is voltam. Minden nap szánkóval mentem érte és nagyon élvezte a hazautat. Mikor megunta az ücsörgést együtt húztuk.
A mai szánkózásnak viszont annyi, mert reggel óta esik az ónos eső. Mi ma szedtük le a fát.
Anyós(ok): Nekem kettő is jutott belőle, de olyan szerencsés vagyok, hogy mindkettővel jóban vagyok.
Zoli anyukája sokat segít nekünk minden téren. Jól kijövünk. Az egyetlen furcsa dolga az, hogy úgy viselkedett az elején Zolóval, mintha neki sose lett volna gyereke pl félt az ölébe venni. De már ez is enyhült. Az édesapjának a feleségével is minden ok. Apósokkal ugyanez a helyzet. Még senkivel sem volt nézeteltérésem. Nem szólnak bele abba sem, hogy mikor mit adok enni a törpnek, csak elmondják, hogy ez mennyire másképp volt az ő idejükben. Bele sem gondoltam még, de ahogy olvasom a ti hozzászólásaitokat nagyon szerencsésnek érzem magam…
Szép napot mindenkinek! Este még benézek.
2008.01.06 15:08
Viera, de szépek vagytok! Milyen jó fej a férjed! Gyönyörűek a csokrok, a torta, az ebédről is gondoskodott, pezsgő, tüzijáték...minden elismerésem. A gyerekek tündériek, nagyon komoly, ahogy Zorán laptopozik. Nonónak még látszik a szemecskéjén, hogy nincs teljesen jól. Még, még képeket!
(Visszatérve a hozzászólásaidhoz, nekem sokat jelentett, hogy mikor Milán beteg volt tudtunk itt értekezni, kinek mi vált be, ki hogy van stb. Nekem nem volt terhes, sőt! Mindíg annyira vártam, hogy írjál. )
Jaj, holnap bölcsi! Remélem nem lesz sírás-rívás! Amandi, ti mikortól bölcsiztek?
Vicky, ne pityeregj! Biztosan nagyon rossz érzés lehet, szegénykém, de fel a fejjel.
Ez az időjárás! Kiakasztó nagyon. Na ezt már utálom. Elég volt a hóból, fagyból, ónos esőből, most már tavaszt akarok.
Nonónak még látszik a szemecskéjén, hogy nincs teljesen jól. Még, még képeket!
(Visszatérve a hozzászólásaidhoz, nekem sokat jelentett, hogy mikor Milán beteg volt tudtunk itt értekezni, kinek mi vált be, ki hogy van stb. Nekem nem volt terhes, sőt! Mindíg annyira vártam, hogy írjál. )
Jaj, holnap bölcsi!
Remélem nem lesz sírás-rívás! Amandi, ti mikortól bölcsiztek?
Vicky, ne pityeregj! Biztosan nagyon rossz érzés lehet, szegénykém, de fel a fejjel.
Ez az időjárás! Kiakasztó nagyon. Na ezt már utálom. Elég volt a hóból, fagyból, ónos esőből, most már tavaszt akarok.
2008.01.06 16:31
Hali.
Hát jó sokat írtatok, amíg nem voltam. A férjem foglalta egyfeszt a gépet, mert minden vágya egy tolatóradar az autóba, és azokat böngészte a neten. Így most pótlok, de aztán nem tudom, megint mikor leszek, mert ahogy lent írtam, évzárás van, és túlórázni is kell, hogy minden a helyére kerüljön.
Na meg dögrováson van szinte az egész család...öcsém két napja volt iszonyatosan rosszul, aztán tegnapra Peti lázasodott be, reggelre meg az én torkom is elkezdett fájni. De mennem kell dolgozni, mert évzárás van... Viszont a férjem itthon marad, holnap viszi Petit a dokihoz, mert bizti van valami baja, mert hány is.
Anyós: mostmár elvagyunk egymással, ami annak köszönhető, hogy egy héten csak egyszer találkozunk, na meg annak, hogy csak én vagyok az unokája anyja. Mikor összekerültünk a férjemmel, nem volt rózsás a helyzet, de hozzá kell tegyem, mivel köztünk nagy a korkülönbség, az anyósom már tényleg egy másik generáció. Most is munkamániás, de régebben még inkább az volt (egyébként mostmár nyugdíjas, de még varr), még az eljegyzésünkre sem jött el! Na meg hogy miért nem költözünk saját lakásba, miért autót vettünk, stb. Előbbi még néha fel-felötlik, de szerintem inkább irigy, hogy az én anyukámmal lakunk, és nem nála. De alapvetően mostmár jó a viszonyunk.
Persze néha én is belegondolok, hogy én milyen anyós leszek, mennyire fognak utálni, stb.
Viera, boldog születésnapot! A képek nagyon jók, látod, még a gyerekek is megjavultak a nagy eseményre!
Egyébként remélem, mára kissé javult a helyzet nálatok! Nálunk az elmúlt este volt egy kicsit ramaty, Peti köztünk aludt, én meg nem tudtam közben pihenni, mert sehogy sem volt jó. Meg is volt az eredménye, tíz óra előtt vetett ki bennünket az ágy.
Alvás nálunk is hasonló, mondjuk Peti elalszik fényben, de ha felkel, és világosság van, arra az ő reakciója is ugyanaz, mint Noémié. Megjegyzem, nálunk a kivehető rácsok a kezdetek óta a fal felől vannak, mert én megmondtam már akkor a férjemnek, hogy olyan nem lesz, hogy csak azt a két rácsot szedjük ki...ha szerelünk, akkor már szedjük szét rendesen, ha eljön az ideje.
Amennyire én tudom, a sólámpa csak akkor hatásos, ha világít is benne a lámpa, mert az termeli a hőt, ami párologtatja ki a sót.
Gyógyszerügyben passzolom, ahogy írtam, nálunk köhögéscsillapítónak a Sinecod csepp vált be!
Egyébként tényleg érdekesek a gyerekek, szerintem mi még számukra az ANYA vagyunk, igen, így nagybetűvel, azt, hogy mit csinálunk, még nem igazán értékelik sem pozitív sem negatív irányba. Majd később! De azt tapasztaltam, hogyha nálunk az apja ver rá a kezére vagy szól rá hangosabban, akkor rögtön legörbül a szája, sír, és jön hozzám.
Tényleg el ne merj tűnni! Figyeld meg, most meg velem lesz tele az oldal...
Vicky, értem én. De ha nálunk csak "sunyiban" lehetne enni, akkor idővel mi gurulnánk (jobban, mint most), mert az azt jelenti, hogy csak este tíz után vehetnénk magunkhoz a napi betevőnket. 
De jó, akkor nem felejtem el a szülinapodat! Ugye nekem meg akkor van a névnapom.
Gab, hát pont erről beszélek, hogy miért nem lehet erre egységes álláspontot találni? Az a véleményem, hogy elég sokmindent ki lehetne szűrni, ha orvos látná (el) a gyereket...
Ja, igen, épp ezt írtam anno Preninek, mikor írta, hogy az ő Petije meg e-zik, hogy ő meg északi gyerek.
Enyim fiú még mindig semmit nem beszél, de ez csak engem idegesít... Mert egyébként eszméletlenül értelmes, ma pl. tágra nyílt szemekkel néztem, mikor öltöztette az apja, és mondta neki, hogy dugja a kezét bele a helyére, és beledugta! Én mindig beletettem...
Hát én már csak a mi bevallásainkat csinálom...mikor még másét is csináltam (szomszédét, barátét, stb.), nem kértem érte pénzt soha, de mindig adtak, általában 2-3 ezer Ft körüli összeget.
Én nagyon örülök, hogy rendeződnek a dolgaitok alvásügyben. Mint már írtam, mi szerencsések vagyunk, mert azt a négy hónapot leszámítva, amikor Peti meg volt zakkanva, simán alszik az ágyában...igaz, nem el, mert ahhoz kellek én, vagy ha itthon van Feri, akkor mindketten, de aztán beteszem, és alszik simán reggelig.
Chat nálam sztornó, pontosan azért, mert egyre ritkábban tudok jönni, és a cset folyamatos. Ott szinte minden nap jelen kell lenni, hogy képben maradj, a fórum meg "megáll", csak végig kell olvasni a hozzászólásokat.
Jelentem, nekem a rózsaszín nem tetszik...akkor inkább kék.
Preni, nálunk továbbra sincs szánkó...de ahogy a mamám mondta, Peti nem is nagyon rajongott érte, csak cirka negyed óráig. Ezért nem is lett hazahozva...
Érdekes, mert a gyerekek általában hisztiznek, ha makacsok. Legalábbis enyim Peti nagyon tud. Most hogy itthon van az apja, szó szerint aparagacs! De ha nincs itthon a férjem, akkor semmi baj sincs, nem is értem.
Pil, csatlakozva az előttem szólókhoz, én is azt mondom, hogy én sem azért nem válaszoltam, mert nem akartam. Pedig általában írok mindenkinek, csak szerintem az esetek nagy többségében okoskodásnak látszik...pedig nem annak szánom!
Kimike, na ha fürdetés van, én kínosan figyelek arra, hogy Peti ne nyúljon a mosógép csövéhez. Mert van olyan, hogy fürcsi közben már elindítom a gépet, mert az első adag vizet is kb. 40 perc után engedi ki, azalatt meg bőven végzünk. Nálunk csapnyitogatás van...de nagyon nem szeretem, és lövésem sincs, hogy mikorra unja meg.
Hát nálunk az alma a favorit meg a banán. De ha Milánnak ízlik a kandírozott sárgadinnye, hát egye. Szerintem nem ártassz neki.
Szerintem alapvetően létezik ilyen. Vagyis a szeretet egyforma a szülők részéről, de ezt a gyerek másképp érzékeli. Na ezt jól megaszontam, de tapasztalatból: nálunk öcsém volt a kiskedvenc, ill. most is az, mert ha elnyög valamit, megkapja, pedig nem kis dolgokról van szó. Persze lehet, az én hibám, mert nekem nincs merszem folyton elnyögni magam... De ez van, ezt kell elviselni. Megszokom vagy megszököm.
Bénianyu, gondolom, a fáradtság tette, hogy megszázszoroztad a gyógyszered árát. Öcsém is kapott gyógyszert most, hogy beteg lett, de ő megúszta az antibiotikumát egy ezresből.
Értékelem a türelmedet, nálunk már kismilliószor volt kézre, fenékre csapás. Hatás=0. Pofon viszont nem lesz, a fejét nem bántom.
Nagyon érdekes, amit írsz, nálam is a belső volt a fontosabb, mondjuk hozzá kell tenni azt is, hogy én sem vagyok egy Kate Moss. Érdekes volt, hogy annyira egy rugóra járt az agyunk, mikor megismerkedtünk, hogy a korombeli pasik labdába se rúghattak.
Amit az állatokról írsz, számomra nagyon furcsa, én meg nem tudnék állat nélküli lakásban élni. Nekem még a hörcsög is hiányzik, ha elpusztul, és nem veszünk helyette másikat! A cicánkról nem is beszélve, pedig elhiheted, mikor nekikezdtünk ennek a mizériának a kutya és a macska volt a tiltólistás. Most van cica, és mivel imádják egymást a szomszéd ebbel, néha kutyánk is.
Nálunk ma szedte le anyukám a fát! Míg elmentünk, megcsinálta.
Marcy, nálunk nincs sűrűn puszi, én inkább simizném orrba-szájba. Ez az én vesszőparipám.
"Mesélj te is, tudod, csak négyszemközt vagyunk!" --> vagy legalábbis az anyósaink nem fogják olvasni.
Pil, dac az nálunk már egy jó ideje van, ahogy fentebb írtam, inkább aparagacsság ez, mert tényleg jobban hétördögösködik, ha Feri itthon van.
Amit meg Ameli csinál, szerintem tényleg dac, feszegetei a határait, meg persze a ti határaitokat is. Én is csak azt tudom mondani, hogy hagyjátok rá, ha hisztizik, míg peluscsere, vagy öltöztetés van, tegye, de azt ne hagyjátok, hogy emiatt nektek legyen ez "plusz teher", tehát ti öltöztessétek, stb, mert a mamának nem hagyja magát.
Kmammy, hidd el, meglepődnél, ha néha jókor tévéznél, sokszor mutatnak be különböző ízesítésű fagyikat, amiket én meg nem kóstolnék, de biztosan van olyan, akinek ízlene.
Ja, igen, nálunk az én anyukám volt kevésbé jóban az apósával-anyósával, de ez sosem hatott arra, hogy ők a mi nagyszüleink, csak épp nem ő vitt bennünket, hanem az apukám. Persze ez nálatok nem kivitelezhető, ahogy látom, mert a férjednek nem jó a viszonya az anyukájával.
Na tényleg velem lesz tele az oldal...befejeztem.
Mindenkinek szép napot!
Mi lassan indulunk Petiért, és még képeket is kellene válogatnom, mert megint van akció a Rossmannban, hogy 100 kép 2000 Ft.
Pusszanat.
Hát jó sokat írtatok, amíg nem voltam. A férjem foglalta egyfeszt a gépet, mert minden vágya egy tolatóradar az autóba, és azokat böngészte a neten. Így most pótlok, de aztán nem tudom, megint mikor leszek, mert ahogy lent írtam, évzárás van, és túlórázni is kell, hogy minden a helyére kerüljön.
Na meg dögrováson van szinte az egész család...öcsém két napja volt iszonyatosan rosszul, aztán tegnapra Peti lázasodott be, reggelre meg az én torkom is elkezdett fájni. De mennem kell dolgozni, mert évzárás van... Viszont a férjem itthon marad, holnap viszi Petit a dokihoz, mert bizti van valami baja, mert hány is.
Anyós: mostmár elvagyunk egymással, ami annak köszönhető, hogy egy héten csak egyszer találkozunk, na meg annak, hogy csak én vagyok az unokája anyja. Mikor összekerültünk a férjemmel, nem volt rózsás a helyzet, de hozzá kell tegyem, mivel köztünk nagy a korkülönbség, az anyósom már tényleg egy másik generáció. Most is munkamániás, de régebben még inkább az volt (egyébként mostmár nyugdíjas, de még varr), még az eljegyzésünkre sem jött el! Na meg hogy miért nem költözünk saját lakásba, miért autót vettünk, stb. Előbbi még néha fel-felötlik, de szerintem inkább irigy, hogy az én anyukámmal lakunk, és nem nála. De alapvetően mostmár jó a viszonyunk.
Persze néha én is belegondolok, hogy én milyen anyós leszek, mennyire fognak utálni, stb.
Viera, boldog születésnapot! A képek nagyon jók, látod, még a gyerekek is megjavultak a nagy eseményre!
Egyébként remélem, mára kissé javult a helyzet nálatok! Nálunk az elmúlt este volt egy kicsit ramaty, Peti köztünk aludt, én meg nem tudtam közben pihenni, mert sehogy sem volt jó. Meg is volt az eredménye, tíz óra előtt vetett ki bennünket az ágy.
Alvás nálunk is hasonló, mondjuk Peti elalszik fényben, de ha felkel, és világosság van, arra az ő reakciója is ugyanaz, mint Noémié. Megjegyzem, nálunk a kivehető rácsok a kezdetek óta a fal felől vannak, mert én megmondtam már akkor a férjemnek, hogy olyan nem lesz, hogy csak azt a két rácsot szedjük ki...ha szerelünk, akkor már szedjük szét rendesen, ha eljön az ideje.
Amennyire én tudom, a sólámpa csak akkor hatásos, ha világít is benne a lámpa, mert az termeli a hőt, ami párologtatja ki a sót.
Gyógyszerügyben passzolom, ahogy írtam, nálunk köhögéscsillapítónak a Sinecod csepp vált be!
Egyébként tényleg érdekesek a gyerekek, szerintem mi még számukra az ANYA vagyunk, igen, így nagybetűvel, azt, hogy mit csinálunk, még nem igazán értékelik sem pozitív sem negatív irányba. Majd később! De azt tapasztaltam, hogyha nálunk az apja ver rá a kezére vagy szól rá hangosabban, akkor rögtön legörbül a szája, sír, és jön hozzám.
Tényleg el ne merj tűnni! Figyeld meg, most meg velem lesz tele az oldal...
Vicky, értem én.
De ha nálunk csak "sunyiban" lehetne enni, akkor idővel mi gurulnánk (jobban, mint most), mert az azt jelenti, hogy csak este tíz után vehetnénk magunkhoz a napi betevőnket.
De jó, akkor nem felejtem el a szülinapodat! Ugye nekem meg akkor van a névnapom.
Gab, hát pont erről beszélek, hogy miért nem lehet erre egységes álláspontot találni? Az a véleményem, hogy elég sokmindent ki lehetne szűrni, ha orvos látná (el) a gyereket...
Ja, igen, épp ezt írtam anno Preninek, mikor írta, hogy az ő Petije meg e-zik, hogy ő meg északi gyerek.
Enyim fiú még mindig semmit nem beszél, de ez csak engem idegesít...
Mert egyébként eszméletlenül értelmes, ma pl. tágra nyílt szemekkel néztem, mikor öltöztette az apja, és mondta neki, hogy dugja a kezét bele a helyére, és beledugta! Én mindig beletettem...
Hát én már csak a mi bevallásainkat csinálom...mikor még másét is csináltam (szomszédét, barátét, stb.), nem kértem érte pénzt soha, de mindig adtak, általában 2-3 ezer Ft körüli összeget.
Én nagyon örülök, hogy rendeződnek a dolgaitok alvásügyben. Mint már írtam, mi szerencsések vagyunk, mert azt a négy hónapot leszámítva, amikor Peti meg volt zakkanva, simán alszik az ágyában...igaz, nem el, mert ahhoz kellek én, vagy ha itthon van Feri, akkor mindketten, de aztán beteszem, és alszik simán reggelig.
Chat nálam sztornó, pontosan azért, mert egyre ritkábban tudok jönni, és a cset folyamatos. Ott szinte minden nap jelen kell lenni, hogy képben maradj, a fórum meg "megáll", csak végig kell olvasni a hozzászólásokat.
Jelentem, nekem a rózsaszín nem tetszik...akkor inkább kék.
Preni, nálunk továbbra sincs szánkó...de ahogy a mamám mondta, Peti nem is nagyon rajongott érte, csak cirka negyed óráig. Ezért nem is lett hazahozva...
Érdekes, mert a gyerekek általában hisztiznek, ha makacsok. Legalábbis enyim Peti nagyon tud. Most hogy itthon van az apja, szó szerint aparagacs! De ha nincs itthon a férjem, akkor semmi baj sincs, nem is értem.
Pil, csatlakozva az előttem szólókhoz, én is azt mondom, hogy én sem azért nem válaszoltam, mert nem akartam. Pedig általában írok mindenkinek, csak szerintem az esetek nagy többségében okoskodásnak látszik...pedig nem annak szánom!
Kimike, na ha fürdetés van, én kínosan figyelek arra, hogy Peti ne nyúljon a mosógép csövéhez. Mert van olyan, hogy fürcsi közben már elindítom a gépet, mert az első adag vizet is kb. 40 perc után engedi ki, azalatt meg bőven végzünk. Nálunk csapnyitogatás van...de nagyon nem szeretem, és lövésem sincs, hogy mikorra unja meg.
Hát nálunk az alma a favorit meg a banán. De ha Milánnak ízlik a kandírozott sárgadinnye, hát egye. Szerintem nem ártassz neki.
Szerintem alapvetően létezik ilyen. Vagyis a szeretet egyforma a szülők részéről, de ezt a gyerek másképp érzékeli. Na ezt jól megaszontam, de tapasztalatból: nálunk öcsém volt a kiskedvenc, ill. most is az, mert ha elnyög valamit, megkapja, pedig nem kis dolgokról van szó. Persze lehet, az én hibám, mert nekem nincs merszem folyton elnyögni magam... De ez van, ezt kell elviselni. Megszokom vagy megszököm.
Bénianyu, gondolom, a fáradtság tette, hogy megszázszoroztad a gyógyszered árát.
Öcsém is kapott gyógyszert most, hogy beteg lett, de ő megúszta az antibiotikumát egy ezresből.
Értékelem a türelmedet, nálunk már kismilliószor volt kézre, fenékre csapás. Hatás=0. Pofon viszont nem lesz, a fejét nem bántom.
Nagyon érdekes, amit írsz, nálam is a belső volt a fontosabb, mondjuk hozzá kell tenni azt is, hogy én sem vagyok egy Kate Moss. Érdekes volt, hogy annyira egy rugóra járt az agyunk, mikor megismerkedtünk, hogy a korombeli pasik labdába se rúghattak.
Amit az állatokról írsz, számomra nagyon furcsa, én meg nem tudnék állat nélküli lakásban élni. Nekem még a hörcsög is hiányzik, ha elpusztul, és nem veszünk helyette másikat! A cicánkról nem is beszélve, pedig elhiheted, mikor nekikezdtünk ennek a mizériának a kutya és a macska volt a tiltólistás. Most van cica, és mivel imádják egymást a szomszéd ebbel, néha kutyánk is.
Nálunk ma szedte le anyukám a fát! Míg elmentünk, megcsinálta.
Marcy, nálunk nincs sűrűn puszi, én inkább simizném orrba-szájba. Ez az én vesszőparipám.
"Mesélj te is, tudod, csak négyszemközt vagyunk!" --> vagy legalábbis az anyósaink nem fogják olvasni.
Pil, dac az nálunk már egy jó ideje van, ahogy fentebb írtam, inkább aparagacsság ez, mert tényleg jobban hétördögösködik, ha Feri itthon van.
Amit meg Ameli csinál, szerintem tényleg dac, feszegetei a határait, meg persze a ti határaitokat is. Én is csak azt tudom mondani, hogy hagyjátok rá, ha hisztizik, míg peluscsere, vagy öltöztetés van, tegye, de azt ne hagyjátok, hogy emiatt nektek legyen ez "plusz teher", tehát ti öltöztessétek, stb, mert a mamának nem hagyja magát.
Kmammy, hidd el, meglepődnél, ha néha jókor tévéznél, sokszor mutatnak be különböző ízesítésű fagyikat, amiket én meg nem kóstolnék, de biztosan van olyan, akinek ízlene.
Ja, igen, nálunk az én anyukám volt kevésbé jóban az apósával-anyósával, de ez sosem hatott arra, hogy ők a mi nagyszüleink, csak épp nem ő vitt bennünket, hanem az apukám. Persze ez nálatok nem kivitelezhető, ahogy látom, mert a férjednek nem jó a viszonya az anyukájával.
Na tényleg velem lesz tele az oldal...befejeztem.
Mindenkinek szép napot!
Mi lassan indulunk Petiért, és még képeket is kellene válogatnom, mert megint van akció a Rossmannban, hogy 100 kép 2000 Ft.
Pusszanat.
Ági és
2008.01.06 17:50
Helló!
Csak gyorsan...Ma jöttünk meg, nagyon jó volt Sopronban, egyszer még Bécsbe is átvonatoztunk gyerekmentesen. Képeket nem teszek szerintem, ehhez még mindig szőke vagyok...Pedig nekem ez volt az egyik Újévi Fogadalmom, hogy megtanulom. Másik meg, hogy nem kajabálok a gyermekekkel...
Anyós: Nekem meg az a bajom, hogy sose látjuk, nem mennek a gyerekek se...Nekem fura, hogy nincs igénye az unokáira. Én laktam náluk 3 hónapot, ezren voltunk egy kégliben, de jól elvoltunk, nagyokat lehetett vele dumálni. Szóval jó fej, csak az a felfogása, hogy mi nekünk már külön életünk van.
Pil: Ez a kézrácsapósdi tényleg nem jó, Máté akkor kezdte az ütögetést. Ők még nem értik nekük mért nem szabad, amit a szülőnek. Noi azért könnyebb eset. Nagyon eleven, de ha hisztizik, el lehet terelni a figyelmét, csak ahhoz is rengeteg türelem kell. Ja, másik meg az, hogy én akkor nagyon "rossz anya" voltam, mikor Noival voltam pocakos, és Máté 2 előtt volt valamivel. Szóval ilyenkor tuti a hormonok is dolgoznak, és hamarabb elszakad a cérna. De a rokonokkal mázlid van, nekünk csak anyuék vannak, akiket tudnak segíteni.
Meteor: Ezen jót röhögtem, hogy Ropi is akkor idegesített, mikor Panka....Nekem egyből az ugrott be, akkor egy kutya is olyan mint egy gyerek...Ő is érzi, ha feszkó van...
Ex: Na, látod csak hoz az élet olyan helyzetet, hogy a párod is többet Petizzen. Melód meddig tart különben? Reggel azért együtt tudtok reggelizni?
Marcy: Fogfehérítés az jó lenne nekem is: Éppen azt ecseteltem nővéremnek, hogy ha kifizetnék, miket "kérnék". Anyám meg röhögött, hogy mi bajom pl. az orommal...Mondom, hogy nem tőled "kaptam", hanem aputól...
MÁS TÉMA, KÉRDÉS: Kinél alszik már nem rácsosba? Valakinél már volt kimászási kísérlet? Tök nem tóm, hogy mit csináljunk, mert most az utazóból kimászott többször, és átraktuk közénk, na de ott meg csak ökörködött órákig, így némi fenyítés után a sajátba elaludt. Akkor már fáradt volt a mászkáláshoz. Félek, ha itthon kiveszem a két rácsot, akkor vége a jó világnak... llegalábbis Máté kimászkált, és órákig kellett altatni onnan. Véleményeket ide várok!!!!
Mentem.
Csak gyorsan...Ma jöttünk meg, nagyon jó volt Sopronban, egyszer még Bécsbe is átvonatoztunk gyerekmentesen. Képeket nem teszek szerintem, ehhez még mindig szőke vagyok...Pedig nekem ez volt az egyik Újévi Fogadalmom, hogy megtanulom. Másik meg, hogy nem kajabálok a gyermekekkel...
Anyós: Nekem meg az a bajom, hogy sose látjuk, nem mennek a gyerekek se...Nekem fura, hogy nincs igénye az unokáira. Én laktam náluk 3 hónapot, ezren voltunk egy kégliben, de jól elvoltunk, nagyokat lehetett vele dumálni. Szóval jó fej, csak az a felfogása, hogy mi nekünk már külön életünk van.
Pil: Ez a kézrácsapósdi tényleg nem jó, Máté akkor kezdte az ütögetést. Ők még nem értik nekük mért nem szabad, amit a szülőnek. Noi azért könnyebb eset. Nagyon eleven, de ha hisztizik, el lehet terelni a figyelmét, csak ahhoz is rengeteg türelem kell. Ja, másik meg az, hogy én akkor nagyon "rossz anya" voltam, mikor Noival voltam pocakos, és Máté 2 előtt volt valamivel. Szóval ilyenkor tuti a hormonok is dolgoznak, és hamarabb elszakad a cérna. De a rokonokkal mázlid van, nekünk csak anyuék vannak, akiket tudnak segíteni.
Meteor: Ezen jót röhögtem, hogy Ropi is akkor idegesített, mikor Panka....Nekem egyből az ugrott be, akkor egy kutya is olyan mint egy gyerek...Ő is érzi, ha feszkó van...
Ex: Na, látod csak hoz az élet olyan helyzetet, hogy a párod is többet Petizzen. Melód meddig tart különben? Reggel azért együtt tudtok reggelizni?
Marcy: Fogfehérítés az jó lenne nekem is: Éppen azt ecseteltem nővéremnek, hogy ha kifizetnék, miket "kérnék". Anyám meg röhögött, hogy mi bajom pl. az orommal...Mondom, hogy nem tőled "kaptam", hanem aputól...
MÁS TÉMA, KÉRDÉS: Kinél alszik már nem rácsosba? Valakinél már volt kimászási kísérlet? Tök nem tóm, hogy mit csináljunk, mert most az utazóból kimászott többször, és átraktuk közénk, na de ott meg csak ökörködött órákig, így némi fenyítés után a sajátba elaludt. Akkor már fáradt volt a mászkáláshoz. Félek, ha itthon kiveszem a két rácsot, akkor vége a jó világnak... llegalábbis Máté kimászkált, és órákig kellett altatni onnan. Véleményeket ide várok!!!!
Mentem.
2008.01.06 21:37
Sziasztok!
[color=red]Viera, BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!![/color]
Itt vagyok én is, mindjárt bepötyögöm a hosszú szövegemet, és akkor olvashattok
[color=red]Viera, BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!![/color]
Itt vagyok én is, mindjárt bepötyögöm a hosszú szövegemet, és akkor olvashattok
2008.01.06 21:45
Hali!
Colett:
Mint írtam, nekünk igaz rácsos ágyunk van még, de három rácsot már kiszedtünk. Kb. egy hete.
Noémi éjszaka és napközbeni alvás közben egyáltalán nem mászik ki és nem is esik ki belőle. Ehhez viszont az kell, hogy teljes sötét legyen, tehát redőny tökig lehúzva.
Most, hogy beteg, bevittem a sólámpát a szobájába. Egyik délutáni alvásnál bekapcsolva hagytam, egy kis narancssárga fényt bocsát ki. 2 órányi alvás után hallom a konyhában, hogy Noémi ébredezik, matat, stb., ahogy szokott. Na, akkor bemegyek érte. Hát ő meg jött velem szembe . De addigra a szobájában a kisbabakocsi is más helyre volt tolva, meg egy pár játék is átrendezve. De olyan édes volt.
Szóval én nem bántam meg, mert sötétben nem jön ki, de túl vagyunk ezen a próbán is.
Mikor Zorán kicsi volt, akkor nagyon féltem kiszedni a rácsokat. Egyszer viszont azt láttam, hogy a kis lábát kitette felül és mászott volna ki. Na, nála akkor szedtük ki a rácsokat. Inkább lentről essen ki, mint fentről. Mikor kiszedtem a rácsokat, akkor nála sokáig, vagy kétéves koráig kipaplanoztam a rács előtt a padlót, hogyha kimászik, kiesik ne koppanjon.
2. gyereknél ilyen már nincs.
(Fú, olyan jó kis film megy TV2-n. Pont most van vége... )
Vicky!
Lovacskát én is sajnálom.
Nekünk semmiféle háziállatunk nincs és nem is lesz. Nem is tudnám elképzelni az életünket egy állattal akár a lakásban, akár az udvaron.
Pedig nekem volt már két macskám, két kutyám, nemtomhány papagájom és a tesómnak teknősei.
Most mégis úgy érzem, hogy nem kellene egy sem.
Jaj, dehogyisnem! Egy éve volt Zoránnak két szárazföldi teknőse. Ezek megnőttek volna 7 év alatt jó nagyra és mászkálhattak volna akár az udvaron is.
Még tavaly nyáron megvoltak, reggel kitettük őket mászkálni, este meg állandóan kerestük őket. Bokrok között, tuják között, fűben, autók alatt, kimentünk az utcára, csapatostól (itt voltak a barátnőmék is) teknőst kerestünk. Azt hittük, hogy kimászott a kapu alatt.
Aztán végül is meglett, bebujt a sziklakertbe az egyik növény alá. Pedig nehéz neki oda felmászni, mert kis fakerítéssel van körbekerítve minden növényünk.
Na, állatokról ennyit.
Anyóstéma:
Én már leírtam a leírnivalómat két napja. Nekem csak jó emlékeim vannak. Így utólag. Imádtam, de volt, hogy nagyon sok volt már belőle. Ő nagyon segíteni akart mindenben. Kitaláltam, hogy mi főzök hétvégén, hát megfőzte. Állandóan jött a Zoránért, hogy elviszi ide-oda. Hát még amikor a Noémi megszületett. Az első hét után én mondtam neki, hogy mostmár ne jöjjön mindennap, szeretnék visszatérni a régi kerékvágásba, a családdal négyesben lenni, a Zoránhoz visszaszokni, stb. Ő meg szerintem megsértődött. De mindig csak jót akart. Ha összevesztünk apával, mindig én mellém állt. Na, nem ömlengek, de nekem tényleg kijutott a jó anyósból. Kár, hogy rövid ideig élvezhettem. Ha meg arra gondolok, hogy Noémi már nem is ismerheti, és hogy a Mama nem látta ahogy elkezd mászni, felállni, a kis szavait nem hallhatja, egyenes bőgök. De már ezt is leírtam, úgyhogy nem írok róla tovább, mert már megint fájogat a szívem.
Akinek még nem köszöntem meg, akkor most köszönöm a szülinapi köszöntéseket.
Colett:
Mint írtam, nekünk igaz rácsos ágyunk van még, de három rácsot már kiszedtünk. Kb. egy hete.
Noémi éjszaka és napközbeni alvás közben egyáltalán nem mászik ki és nem is esik ki belőle. Ehhez viszont az kell, hogy teljes sötét legyen, tehát redőny tökig lehúzva.
Most, hogy beteg, bevittem a sólámpát a szobájába. Egyik délutáni alvásnál bekapcsolva hagytam, egy kis narancssárga fényt bocsát ki. 2 órányi alvás után hallom a konyhában, hogy Noémi ébredezik, matat, stb., ahogy szokott. Na, akkor bemegyek érte. Hát ő meg jött velem szembe
. De addigra a szobájában a kisbabakocsi is más helyre volt tolva, meg egy pár játék is átrendezve. De olyan édes volt.
Szóval én nem bántam meg, mert sötétben nem jön ki, de túl vagyunk ezen a próbán is.
Mikor Zorán kicsi volt, akkor nagyon féltem kiszedni a rácsokat. Egyszer viszont azt láttam, hogy a kis lábát kitette felül és mászott volna ki. Na, nála akkor szedtük ki a rácsokat. Inkább lentről essen ki, mint fentről. Mikor kiszedtem a rácsokat, akkor nála sokáig, vagy kétéves koráig kipaplanoztam a rács előtt a padlót, hogyha kimászik, kiesik ne koppanjon.
2. gyereknél ilyen már nincs.
(Fú, olyan jó kis film megy TV2-n. Pont most van vége...
)
Vicky!
Lovacskát én is sajnálom.
Nekünk semmiféle háziállatunk nincs és nem is lesz. Nem is tudnám elképzelni az életünket egy állattal akár a lakásban, akár az udvaron.
Pedig nekem volt már két macskám, két kutyám, nemtomhány papagájom és a tesómnak teknősei.
Most mégis úgy érzem, hogy nem kellene egy sem.
Jaj, dehogyisnem! Egy éve volt Zoránnak két szárazföldi teknőse. Ezek megnőttek volna 7 év alatt jó nagyra és mászkálhattak volna akár az udvaron is.
Még tavaly nyáron megvoltak, reggel kitettük őket mászkálni, este meg állandóan kerestük őket. Bokrok között, tuják között, fűben, autók alatt, kimentünk az utcára, csapatostól (itt voltak a barátnőmék is) teknőst kerestünk. Azt hittük, hogy kimászott a kapu alatt.
Aztán végül is meglett, bebujt a sziklakertbe az egyik növény alá. Pedig nehéz neki oda felmászni, mert kis fakerítéssel van körbekerítve minden növényünk.
Na, állatokról ennyit.
Anyóstéma:
Én már leírtam a leírnivalómat két napja. Nekem csak jó emlékeim vannak. Így utólag. Imádtam, de volt, hogy nagyon sok volt már belőle. Ő nagyon segíteni akart mindenben. Kitaláltam, hogy mi főzök hétvégén, hát megfőzte. Állandóan jött a Zoránért, hogy elviszi ide-oda. Hát még amikor a Noémi megszületett. Az első hét után én mondtam neki, hogy mostmár ne jöjjön mindennap, szeretnék visszatérni a régi kerékvágásba, a családdal négyesben lenni, a Zoránhoz visszaszokni, stb. Ő meg szerintem megsértődött. De mindig csak jót akart. Ha összevesztünk apával, mindig én mellém állt. Na, nem ömlengek, de nekem tényleg kijutott a jó anyósból. Kár, hogy rövid ideig élvezhettem. Ha meg arra gondolok, hogy Noémi már nem is ismerheti, és hogy a Mama nem látta ahogy elkezd mászni, felállni, a kis szavait nem hallhatja, egyenes bőgök. De már ezt is leírtam, úgyhogy nem írok róla tovább, mert már megint fájogat a szívem.
Akinek még nem köszöntem meg, akkor most köszönöm a szülinapi köszöntéseket.
Erika
2008.01.06 22:18
Viera!
Képek nagyon jók!
Édes ez a lány!
Nálunk szerencsére nincs hiszti!Néha ha álmos és a nagyok esetleg nem adnak neki oda valamit akkor sírdogál,de le lehet szerelni!
Rácsos ágy:
Zalán még nem próbálkozik a kimászással,úgyhogy addig marad a rács,amíg lehet!
Ja!Még anyóshoz!
Kapcsolatunk milyenségét mutatja az is,hogy egy udvarban lakunk,de ha a gyerekekre nagyritkán vigyázni kell akkor az én szüleim teszik ezt!Azért mert mi rájuk bízzuk inkább!
Amikor szülni mentem Zalánnal,akkor is anyámat hívtam át reggel 5-kor!
Én próbálkoztam egy ideig vele,de nem mentem semmire!Bármit csináltam nem volt jó!Akkor meg minek!
A férjem nem ragaszkodik hozzá különösebben!(amikor nászúton voltunk 2 hétig egyszer sikerült "elrugdosnom" egy telefonig,hogy hívja fel!
De amikor a férjem pl.10 napig Olaszországban volt akkor anyósom sem hívta fel!Tőlem kérdezte egyszer,hogy mi van vele,mondtam tessék felhívniHát úgy hívta ahogy Ti!
Érdekes kapcsolat ez!
Ugyanakkor ha a sógórnőm a sarki közértbe megy 10 perc múlva felhívja mi van vele!
Ez van!
2008.01.06 22:54
Sziasztok!
Olyan sokminden felvetődött megint, hogy lehet, most is kimarad valami, amire pedig akartam írni.
Vicky, sajnálom, hogy el kellett adni a lovat. Végül látogathatjátok majd?
Ex, a férjeket tényleg így lehet egy kicsit jobban belevonni a gyereknevelésbe, ha nincs más megoldás, nekik kell valamit elintézni.
Nancsa, így legalább ez az egy hét plussz szabi tényleg szabi volt neked, el tudtál intézni egy csomó dolgot.
Meteor, ilyen nálunk is elő szokott fordulni, mikor azt se tudom épp a kutyának, vagy a gyereknek szóljak. Tegnap pl mentem a szüleimhez, vittem kutyát és gyereket is. Szerencsére az egy nagyon csendes kis mellékutca, tényleg csak az az autó jár, aki abban a pár családi házban lakik. Kivettem Márkot is, Cathy (a bobtailünk) is kiugrott a kocsiból. A gyerkőc elindult az egyik irányba, a kutya meg a másikba. A kutyával csak azért volt gond, mert a sarki kan épp jött oda hozzá (ártalmatlan, bartátságos, csak nem foglalkoznak vele, folyton kizárják, és szegény bolhás is), Cathy meg ment előle, így távolodott a kerítéstől. Kezemben meg száz pakk. Azt se tudtam kihez szaladjak. Végül betessékeltem a kapun a kutyát, sikerült úgy, hogy a másik ne menjen be, és szaladtam a gyerek után, ő épp nagyon el volt foglalva egy hógolyóval.
Lakásban tartott állatok:
Én imádom az állatokat, nem vagyok finnyás, simán hempergőzünk, meg minden, de valahogy lakásban nem tudnék én sem tartani. Először is mondjuk a rendszeres sétáltatás sem mindig lenne megoldható, illetve nagy felelősség lenne. A szőröktől meg rosszul vagyok, amikor mindenhol ott van. Lehet azért is, mert egy ideig dolgoztam kutyakozmetikusként, és akkor állandóan szőrben járkáltam, mindenem szőrös volt. A szemetet is nehezen viselem, amit mondjuk egy papagály vagy hasonló kisállat csinál, és akárhogy is takarítja őket az ember, mégiscsak van szaguk. Szóval legyenek csak a saját helyükön szerintem. Márk egyébként imádja az állatokat, sógornőméknél áll a lépcső alján és mondja, "degukhoz", mert ők az emeleti fürdőszobában vannak. (Az egyetlen helység, ahova akkor is bemegy, ha sötét van ). Anyuéknál ugyanez, csak ott "papagályhoz" felkiálltással startol az emeletre a hugom szobájába. A halak is nagyon megbabonázzák
Benianya, fura, amit a gyógyszerszedésről írtál, hogy milyen borzasztó. Szerintem a lényeg itt azon van, hogy valamit beszedni nem jó, ilyen tekintetben végül is mindegy, hogy az épp homeopátiás szer vagy gyógyszer. A szedése ugyanaz. Lehet itt már csak lelkileg tuningoltad magad arra, hogy most milyen borzasztó, gyógyszert kell szedned. GYÓGYULJ MEG!
Rácsoságy: én alkalmazom, ameddig csak lehet, mert nagyon jó, hogy nem kell azon aggódnom, hogy esetleg Márk az éjszaka közepén császkál. Arról nem is beszélve, ha elkezd császkálni, akkor játék, és akkor tuti nem alszik vissza, kipeckeli a szemét. Szerencsére, neki sincs semmi baja az ággyal, nem fogja fel korlátozásnak. az is igaz, hogy már minden elérhető helyen a tapétacsíkot már rég leszedte.
Fegyelmezés:
Én tartom magam ahhoz, hogy nem ütök rá a gyerekre. Nálunk az volt, hogy inkább megfogom kicsit határozottabban a kezét. Ezzel elérem, hogy nem tudja folytatni, és jelzés értéke is van. Úgy nagyjából be is vált. Mondjuk volt olyan időszak, amikor tudta, hogy olyat csinál, amit nem szabad, és ha még észre se vettem, már jött és dugta a kicsi kezért a kezembe. Ilyenkor meg tudtam volna zabálni. Szerencsére ő nem extra hisztis, néha kicsit reklamál, de hamar elfelejti, elterelődik a figyelme. (kivéve ha enni kell). Lehet egyébként, hogy csak én vagyok engedékenyebb, és kevesebb nem-et kap tőlem, mint mástól? Érdekes volt, hogy pl nagyon érdekelte a kávéfőző, folyton kérte. Egyszer játszott a kiöntővel, amikor a konyhapulton ült, és egy véletlen folytán úgy esett ki a kezéből, hogy leesett a földre, és eltörött. Azóta csak megjegyzi, hogy kávé (mindent kommentál), de már nem akarja elkérni. Pedig nem szidtuk meg. Nem sok dolog van, amit eddig tönkretett vagy eltört volna.
Anyós téma:
Nekem nagyon vegyes a kapcsolatom vele. Akik már régi motorosok itt a topikban talán emlékeznek, voltak időszakok, amikor nagyon panaszkodtam rá.
Szóval, alapvetően szeret az anyósom, de nagy bánata, hogy én nem olyan beállítottságú vagyok, mint a lánya. Az anyósom szereti mindenkinek elrendezni az életét, mindenki helyett mindent megoldani, meg amúgy is szeret irányítani. Haragudni csak azért nem lahat rá, mert mindezt segítő szándékkal, jóindulatból teszi. Én viszont olyan vagyok, ha kell valami, majd szólok, amúgy szeretem én kiválasztani a saját karácsonyfánkat, szeretem ha olyan dolgok vesznek körül, ami az én izlésvilágomat tükrözi, és szeretem, ha békén hagynak, amikor magamra csukom az ajtót. Neki igazából nem egy ilyen távolságtartó meny volt az álma Amikor összekerültünk, akkor emiatt rengeteg konfliktusunk volt. Előfordult, elutaztunk a hétvégére, és mire hazaértünk a szennyes ruhák ki voltak mosva! Az én szennyesem között ne turkáljon egy idegen! Volt olyan, sírva fakadt, mert kék csempe lett a mi fürdőszobánkban, és nem rózsaszín, ami az ő kedvenc színe. Szóval egy idő után belátta, jobb, ha nálam nem nyomul, és csak akkor segít, ha kérjük rá. Az is igaz, az elején volt olyan időszak (mi akkoriban még főiskolások voltunk), hogy irogatta, mennyivel (pénz) segített minket, hogy ezt a fia és így közvetve az én orrom alá dörgölhesse. Persze azt, hogy az én szüleim mennyit segítettek, nem vette figyelembe. Amikor viszont jópár éve voltak kapcsolati problémáink a párommal, akkor mellém állt, mert tudta, hogy nem találna még egy olyan menyet, aki elviselné hosszútávon a fiát, ahogy akkoriban viselkedett. A gyerek születése meg újabb konfliktusforrás, de egyben lehetőség is volt, hogy közelebb kerüljünk. Amikor Márk megszületett, ugye nekem elég nehéz volt, mert küzdöttünk a szoptatásért, és hogy nem ment, volt az állandó fejés, a párom rengeteget dolgozott, és ott volt a császáros sebem is. Segítségre lett volna szükségem, de akkoriban mindenki csak elvenni akart, ott még anyuval is küzdhettem, és ment kettejük között is a féltékenykedés. Volt, hogy azt mondtam, inkább ne is jöjjön senki, mert ehhez nincs erőm, de a gyerekemre gondoltam, hogy neki szüksége van a nagyszüleire, így erőt vettem magamon és mehettem kuncsorogni, békíteni mindenkit. Ez azért hagyott bennem tüskéket. Persze az elején rengeteg kritikát kaptam, hogy nevelem a gyereket, mert ilyen "modern" vagyok. Kb ilyeneket: honnan szedted ezt a hülyeséget, hogy fél éves korig csak anyatej a gyereknek? Meg sírva fakadt, hogy nem öltöztetem fel rendesen a gyereket (nyáron 40 fokban), és fázik. Később aztán megbékélt, és látták, hogy egy nagyon kiegyensúlyozott, vidám, nyitott baba, tehát nem volt mibe igazán belekötni. A 2007-es év meg elég rossz volt, mert daganatot találtak a gégéjében, megműtötték, sugárkezelés, szóval leginkább magával volt elfoglalva. Most, hogy már jobban van, napi rendszerességgel járunk át, ott tölt egy kis időt Márk, és ennek örül. Én viszont kevésbé annak, hogy folyton tv-ztetik, meg gumicukrot és csokit adnak neki. Mázli hogy ezekből max 1-et eszik meg a gyerek, a többit mások szájába dugdosgatja.
A mi kapcsolatunkat megnehezíti az, hogy igazából egymás mellett élünk. Családi ház, amiben 2 lakás van, kert, minden közös. Még a 2 bejárati ajtó között is kb 2 méter van, szóval mindent tudnak, mindent látnak. Persze ez nagy könnyebbség Márkkal, mert bármikor átvihetem kicsit. Anyósnak otthon van az irodája, ott dolgozik a sógornőm, plussz még 2 csaj. Márk imád ott lenni velük.
Tehát, alapjában véve, nagyon nagy gond nincs anyóssal, de vannak ütközőpontok.
Kimike, végül februárban kezdjük a bölcsit. Olyan furcsa érzés. Tudom, hogy neki jó lesz, nem fog unatkozni, talán ez az evészeti problémája is megoldódik a közösségben, és tudom, nagyon sokmindenre megtanítják. Ez az első eset, meg kell tanulni elengedni. Pénteken volt unokaöcsém szülinapja, ott voltak a rokon gyerekek is (5 éves, 2,5 éves). Persze volt egy kis huzakodás a deguknál, és olyan furcsa volt nézni, hogy az ő csupa jóindulat lelkével meg kell küzdenie azért amit akar. Szokja a gyerekeket.
Remélem semmit nem hagytam ki, amit írni akartam. Most velem lesz tele az egész oldal.
Olyan sokminden felvetődött megint, hogy lehet, most is kimarad valami, amire pedig akartam írni.
Vicky, sajnálom, hogy el kellett adni a lovat. Végül látogathatjátok majd?
Ex, a férjeket tényleg így lehet egy kicsit jobban belevonni a gyereknevelésbe, ha nincs más megoldás, nekik kell valamit elintézni.
Nancsa, így legalább ez az egy hét plussz szabi tényleg szabi volt neked, el tudtál intézni egy csomó dolgot.
Meteor, ilyen nálunk is elő szokott fordulni, mikor azt se tudom épp a kutyának, vagy a gyereknek szóljak. Tegnap pl mentem a szüleimhez, vittem kutyát és gyereket is. Szerencsére az egy nagyon csendes kis mellékutca, tényleg csak az az autó jár, aki abban a pár családi házban lakik. Kivettem Márkot is, Cathy (a bobtailünk) is kiugrott a kocsiból. A gyerkőc elindult az egyik irányba, a kutya meg a másikba. A kutyával csak azért volt gond, mert a sarki kan épp jött oda hozzá (ártalmatlan, bartátságos, csak nem foglalkoznak vele, folyton kizárják, és szegény bolhás is), Cathy meg ment előle, így távolodott a kerítéstől. Kezemben meg száz pakk. Azt se tudtam kihez szaladjak. Végül betessékeltem a kapun a kutyát, sikerült úgy, hogy a másik ne menjen be, és szaladtam a gyerek után, ő épp nagyon el volt foglalva egy hógolyóval.
Lakásban tartott állatok:
Én imádom az állatokat, nem vagyok finnyás, simán hempergőzünk, meg minden, de valahogy lakásban nem tudnék én sem tartani. Először is mondjuk a rendszeres sétáltatás sem mindig lenne megoldható, illetve nagy felelősség lenne. A szőröktől meg rosszul vagyok, amikor mindenhol ott van. Lehet azért is, mert egy ideig dolgoztam kutyakozmetikusként, és akkor állandóan szőrben járkáltam, mindenem szőrös volt. A szemetet is nehezen viselem, amit mondjuk egy papagály vagy hasonló kisállat csinál, és akárhogy is takarítja őket az ember, mégiscsak van szaguk. Szóval legyenek csak a saját helyükön szerintem. Márk egyébként imádja az állatokat, sógornőméknél áll a lépcső alján és mondja, "degukhoz", mert ők az emeleti fürdőszobában vannak. (Az egyetlen helység, ahova akkor is bemegy, ha sötét van
). Anyuéknál ugyanez, csak ott "papagályhoz" felkiálltással startol az emeletre a hugom szobájába. A halak is nagyon megbabonázzák
Benianya, fura, amit a gyógyszerszedésről írtál, hogy milyen borzasztó. Szerintem a lényeg itt azon van, hogy valamit beszedni nem jó, ilyen tekintetben végül is mindegy, hogy az épp homeopátiás szer vagy gyógyszer. A szedése ugyanaz. Lehet itt már csak lelkileg tuningoltad magad arra, hogy most milyen borzasztó, gyógyszert kell szedned. GYÓGYULJ MEG!
Rácsoságy: én alkalmazom, ameddig csak lehet, mert nagyon jó, hogy nem kell azon aggódnom, hogy esetleg Márk az éjszaka közepén császkál. Arról nem is beszélve, ha elkezd császkálni, akkor játék, és akkor tuti nem alszik vissza, kipeckeli a szemét. Szerencsére, neki sincs semmi baja az ággyal, nem fogja fel korlátozásnak. az is igaz, hogy már minden elérhető helyen a tapétacsíkot már rég leszedte.
Fegyelmezés:
Én tartom magam ahhoz, hogy nem ütök rá a gyerekre. Nálunk az volt, hogy inkább megfogom kicsit határozottabban a kezét. Ezzel elérem, hogy nem tudja folytatni, és jelzés értéke is van. Úgy nagyjából be is vált. Mondjuk volt olyan időszak, amikor tudta, hogy olyat csinál, amit nem szabad, és ha még észre se vettem, már jött és dugta a kicsi kezért a kezembe. Ilyenkor meg tudtam volna zabálni. Szerencsére ő nem extra hisztis, néha kicsit reklamál, de hamar elfelejti, elterelődik a figyelme. (kivéve ha enni kell). Lehet egyébként, hogy csak én vagyok engedékenyebb, és kevesebb nem-et kap tőlem, mint mástól? Érdekes volt, hogy pl nagyon érdekelte a kávéfőző, folyton kérte. Egyszer játszott a kiöntővel, amikor a konyhapulton ült, és egy véletlen folytán úgy esett ki a kezéből, hogy leesett a földre, és eltörött. Azóta csak megjegyzi, hogy kávé (mindent kommentál), de már nem akarja elkérni. Pedig nem szidtuk meg. Nem sok dolog van, amit eddig tönkretett vagy eltört volna.
Anyós téma:
Nekem nagyon vegyes a kapcsolatom vele. Akik már régi motorosok itt a topikban talán emlékeznek, voltak időszakok, amikor nagyon panaszkodtam rá.
Szóval, alapvetően szeret az anyósom, de nagy bánata, hogy én nem olyan beállítottságú vagyok, mint a lánya. Az anyósom szereti mindenkinek elrendezni az életét, mindenki helyett mindent megoldani, meg amúgy is szeret irányítani. Haragudni csak azért nem lahat rá, mert mindezt segítő szándékkal, jóindulatból teszi. Én viszont olyan vagyok, ha kell valami, majd szólok, amúgy szeretem én kiválasztani a saját karácsonyfánkat, szeretem ha olyan dolgok vesznek körül, ami az én izlésvilágomat tükrözi, és szeretem, ha békén hagynak, amikor magamra csukom az ajtót. Neki igazából nem egy ilyen távolságtartó meny volt az álma
Amikor összekerültünk, akkor emiatt rengeteg konfliktusunk volt. Előfordult, elutaztunk a hétvégére, és mire hazaértünk a szennyes ruhák ki voltak mosva! Az én szennyesem között ne turkáljon egy idegen! Volt olyan, sírva fakadt, mert kék csempe lett a mi fürdőszobánkban, és nem rózsaszín, ami az ő kedvenc színe. Szóval egy idő után belátta, jobb, ha nálam nem nyomul, és csak akkor segít, ha kérjük rá. Az is igaz, az elején volt olyan időszak (mi akkoriban még főiskolások voltunk), hogy irogatta, mennyivel (pénz) segített minket, hogy ezt a fia és így közvetve az én orrom alá dörgölhesse. Persze azt, hogy az én szüleim mennyit segítettek, nem vette figyelembe. Amikor viszont jópár éve voltak kapcsolati problémáink a párommal, akkor mellém állt, mert tudta, hogy nem találna még egy olyan menyet, aki elviselné hosszútávon a fiát, ahogy akkoriban viselkedett. A gyerek születése meg újabb konfliktusforrás, de egyben lehetőség is volt, hogy közelebb kerüljünk. Amikor Márk megszületett, ugye nekem elég nehéz volt, mert küzdöttünk a szoptatásért, és hogy nem ment, volt az állandó fejés, a párom rengeteget dolgozott, és ott volt a császáros sebem is. Segítségre lett volna szükségem, de akkoriban mindenki csak elvenni akart, ott még anyuval is küzdhettem, és ment kettejük között is a féltékenykedés. Volt, hogy azt mondtam, inkább ne is jöjjön senki, mert ehhez nincs erőm, de a gyerekemre gondoltam, hogy neki szüksége van a nagyszüleire, így erőt vettem magamon és mehettem kuncsorogni, békíteni mindenkit. Ez azért hagyott bennem tüskéket. Persze az elején rengeteg kritikát kaptam, hogy nevelem a gyereket, mert ilyen "modern" vagyok. Kb ilyeneket: honnan szedted ezt a hülyeséget, hogy fél éves korig csak anyatej a gyereknek? Meg sírva fakadt, hogy nem öltöztetem fel rendesen a gyereket (nyáron 40 fokban), és fázik. Később aztán megbékélt, és látták, hogy egy nagyon kiegyensúlyozott, vidám, nyitott baba, tehát nem volt mibe igazán belekötni. A 2007-es év meg elég rossz volt, mert daganatot találtak a gégéjében, megműtötték, sugárkezelés, szóval leginkább magával volt elfoglalva. Most, hogy már jobban van, napi rendszerességgel járunk át, ott tölt egy kis időt Márk, és ennek örül. Én viszont kevésbé annak, hogy folyton tv-ztetik, meg gumicukrot és csokit adnak neki. Mázli hogy ezekből max 1-et eszik meg a gyerek, a többit mások szájába dugdosgatja.
A mi kapcsolatunkat megnehezíti az, hogy igazából egymás mellett élünk. Családi ház, amiben 2 lakás van, kert, minden közös. Még a 2 bejárati ajtó között is kb 2 méter van, szóval mindent tudnak, mindent látnak. Persze ez nagy könnyebbség Márkkal, mert bármikor átvihetem kicsit. Anyósnak otthon van az irodája, ott dolgozik a sógornőm, plussz még 2 csaj. Márk imád ott lenni velük.
Tehát, alapjában véve, nagyon nagy gond nincs anyóssal, de vannak ütközőpontok.
Kimike, végül februárban kezdjük a bölcsit. Olyan furcsa érzés. Tudom, hogy neki jó lesz, nem fog unatkozni, talán ez az evészeti problémája is megoldódik a közösségben, és tudom, nagyon sokmindenre megtanítják. Ez az első eset, meg kell tanulni elengedni. Pénteken volt unokaöcsém szülinapja, ott voltak a rokon gyerekek is (5 éves, 2,5 éves). Persze volt egy kis huzakodás a deguknál, és olyan furcsa volt nézni, hogy az ő csupa jóindulat lelkével meg kell küzdenie azért amit akar. Szokja a gyerekeket.
Remélem semmit nem hagytam ki, amit írni akartam. Most velem lesz tele az egész oldal.
2008.01.07 10:30
Sziasztok!
Most csak képeket hoztam, fáradt vagyok! Kevés volt az alvás, meg hosszú a séta a jeges úton. 3 km-t mászkáltam, szerencsére azért sok helyen le van sózva, meg a babakocsiba tudtam kapaszkodni.
Szóval akkor képek!
Mesi kb. életében harmadszor ivott tejet!!!!!!!!!!!
(Itt meg joghurtot evett, és az istennek nem vette ki a kanalat a szájából...)
Majd ha elaludt, és kész a mosogatás, felmosás, akkor jövök még!
Puszka!
Most csak képeket hoztam, fáradt vagyok! Kevés volt az alvás, meg hosszú a séta a jeges úton. 3 km-t mászkáltam, szerencsére azért sok helyen le van sózva, meg a babakocsiba tudtam kapaszkodni.
Szóval akkor képek!
Mesi kb. életében harmadszor ivott tejet!!!!!!!!!!!
(Itt meg joghurtot evett, és az istennek nem vette ki a kanalat a szájából...)
Majd ha elaludt, és kész a mosogatás, felmosás, akkor jövök még!
Puszka!
Gabella
Lackó 2002. október 30-án született
Mesi 2006. május 14-én született
Gergő 2013. augusztus 22-én született
Lackó 2002. október 30-án született
Mesi 2006. május 14-én született
Gergő 2013. augusztus 22-én született
2008.01.07 11:00
Era! Várom, hogy írsz is valamit, de eddig hiába!
Csajok! Farsangi jelmez ötleteket szeretnék! Olyan kellene, ami nem akadályozza a gyerek mozgását, mert egész délelőtt jelmezben fognak játszani, és az se hátrány, ha könnyen és olcsón el tudom készíteni!
Lackó reggel sírt, mikor otthagytuk az oviban. Ilyen nem volt 2 éve, mikor kezdtünk. Csak csimpaszkodott a nyakamba, óvónéni meg csábítgatta már mindennel, hogy nézd csak, meggyógyult Dénes Zoli is, megyünk társasjátékozni, te választhatsz, elővesszük a trambulint is, ha jók lesztek, és leszedjük a díszeket a karácsonyfáról, és az összes szaloncukrot megehetitek, de egyik ajánlat se csábította el, végül óvónéni lefejtette rólam, úgy vitte be...
Csajok! Farsangi jelmez ötleteket szeretnék! Olyan kellene, ami nem akadályozza a gyerek mozgását, mert egész délelőtt jelmezben fognak játszani, és az se hátrány, ha könnyen és olcsón el tudom készíteni!
Lackó reggel sírt, mikor otthagytuk az oviban. Ilyen nem volt 2 éve, mikor kezdtünk. Csak csimpaszkodott a nyakamba, óvónéni meg csábítgatta már mindennel, hogy nézd csak, meggyógyult Dénes Zoli is, megyünk társasjátékozni, te választhatsz, elővesszük a trambulint is, ha jók lesztek, és leszedjük a díszeket a karácsonyfáról, és az összes szaloncukrot megehetitek, de egyik ajánlat se csábította el, végül óvónéni lefejtette rólam, úgy vitte be...
Gabella
Lackó 2002. október 30-án született
Mesi 2006. május 14-én született
Gergő 2013. augusztus 22-én született
Lackó 2002. október 30-án született
Mesi 2006. május 14-én született
Gergő 2013. augusztus 22-én született
2008.01.07 11:15
Jaaaaaaaj! Gab!
Most szedem le a fát.
Illeetve már leszedtem, kiráncigáltuk a teraszra a nappaliból.
De ami most itt van...
Tűlevél mindenhol. Szerencsére Noé épp alszik, gyorsan felporszívóztam, meg felmosok. De nekem nem rendes felmosóm van, hanem az is gép. Sokkal alaposabban mos fel, csak egy kicsit nehezebb vele mozogni. Viszont rögtön fel is szárad a kő, mert amit kiad magából vizet, utána rögtön fel is szedi egy külön tartályba. Ha látnátok milyen koszos az víz.
Na, szóval ezért nem írok.
Most ebben vagyok benne, majd délután lehet, hogy jövök.
Jaj, nemsoká meg ZOránért is mennem kell.
Időhiányban szenvedek. Akkor ez már egész évben így lesz?
Most szedem le a fát.
Illeetve már leszedtem, kiráncigáltuk a teraszra a nappaliból.
De ami most itt van...
Tűlevél mindenhol. Szerencsére Noé épp alszik, gyorsan felporszívóztam, meg felmosok. De nekem nem rendes felmosóm van, hanem az is gép. Sokkal alaposabban mos fel, csak egy kicsit nehezebb vele mozogni. Viszont rögtön fel is szárad a kő, mert amit kiad magából vizet, utána rögtön fel is szedi egy külön tartályba. Ha látnátok milyen koszos az víz.
Na, szóval ezért nem írok.
Most ebben vagyok benne, majd délután lehet, hogy jövök.
Jaj, nemsoká meg ZOránért is mennem kell.
Időhiányban szenvedek. Akkor ez már egész évben így lesz?
Erika
2008.01.07 11:18
Sziasztok!
Gabella!
Jók a képek!Mesi édi!
Lackó gondolom most sokat volt otthon,ezért a sírás!
Nekem Zina csak az utolsó évben nem sírt reggelente!
Addig mindíg!Király volt!
Viera!
Amandi!
Én is kitanultam a kutyakozmetikus szakmát,ill. én inkább uszkárokra specializálódtam,meg most ugye a yorkik,de ezt csak addig csináltam míg nem voltak gyerekek!
Nekem mindíg olyan kutyáim voltak aminek nem hullott a szőre!
Volt 2 uszkárom és most ez a második yorkim!A kertben meg németjuhászunk volt!
Íme a mostani:
Gabella!
Jók a képek!Mesi édi!
Lackó gondolom most sokat volt otthon,ezért a sírás!
Nekem Zina csak az utolsó évben nem sírt reggelente!
Addig mindíg!Király volt!
Viera!
Amandi!
Én is kitanultam a kutyakozmetikus szakmát,ill. én inkább uszkárokra specializálódtam,meg most ugye a yorkik,de ezt csak addig csináltam míg nem voltak gyerekek!
Nekem mindíg olyan kutyáim voltak aminek nem hullott a szőre!
Volt 2 uszkárom és most ez a második yorkim!A kertben meg németjuhászunk volt!
Íme a mostani:
2008.01.07 11:34
Meskének egy forgója van a feje búbján, úgyhogy neki is áll minden fele. Meg egy kicsi elöl is van neki a frufrunál, de nem olyan vészes, mint Lackónak.
Beszéd. Érzékeny pont, Lackó kb. 2 és fél évesen tartott ott, mint Dani 2-3 hónappal ezelőtt... Utánzással mondott elég sok dolgot, de magától még keveset. Tegnap néztünk régi videókat, és én magam ledöbbentem, mennyire nem beszélt. Ezután egy évvel, mikor Mesi született, akkor kezdett mondatokban beszélni. 3 és fél évesen, de csak tőmondatokban... Na mostmár bonyolít, de még most is van olyan, hogy látom, hogy jár az agya, de nem tudja mondani, és ezt meg is mondja, hogy jaj, most ezt nem tudom elmagyarázni. Ilyenkor olyan kis aranyos!
Előbb azért hagytam abba olyan hirtelen, mert betoppant anyu. Megvártuk, hogy elmegy, és úgy raktam le Mesit aludni. Én is úgy aludnék, de szalad a konyha. Szokás szerint. Holnap reggel meg jön egy "ügyfél", valami őstermelői izét kell neki megcsinálni, 15-ig valami igénylést kell elküldeni, vagy ilyesmi. Nagyon nem ért hozzá, el se tudta mondani telefonba. Igazából én se értek hozzá, de majd átnézek minden papírt, meg a neten utánanézek. Oldottam meg én már ettől bonyolultabb problémákat is.
Most én akkor el, konyhálkodok egyet.
Pusszantás!
Beszéd. Érzékeny pont, Lackó kb. 2 és fél évesen tartott ott, mint Dani 2-3 hónappal ezelőtt... Utánzással mondott elég sok dolgot, de magától még keveset. Tegnap néztünk régi videókat, és én magam ledöbbentem, mennyire nem beszélt. Ezután egy évvel, mikor Mesi született, akkor kezdett mondatokban beszélni. 3 és fél évesen, de csak tőmondatokban... Na mostmár bonyolít, de még most is van olyan, hogy látom, hogy jár az agya, de nem tudja mondani, és ezt meg is mondja, hogy jaj, most ezt nem tudom elmagyarázni. Ilyenkor olyan kis aranyos!
Előbb azért hagytam abba olyan hirtelen, mert betoppant anyu. Megvártuk, hogy elmegy, és úgy raktam le Mesit aludni. Én is úgy aludnék, de szalad a konyha. Szokás szerint. Holnap reggel meg jön egy "ügyfél", valami őstermelői izét kell neki megcsinálni, 15-ig valami igénylést kell elküldeni, vagy ilyesmi. Nagyon nem ért hozzá, el se tudta mondani telefonba. Igazából én se értek hozzá, de majd átnézek minden papírt, meg a neten utánanézek. Oldottam meg én már ettől bonyolultabb problémákat is.
Most én akkor el, konyhálkodok egyet.
Pusszantás!
Gabella
Lackó 2002. október 30-án született
Mesi 2006. május 14-én született
Gergő 2013. augusztus 22-én született
Lackó 2002. október 30-án született
Mesi 2006. május 14-én született
Gergő 2013. augusztus 22-én született
2008.01.07 11:52
Sziasztok!!
Hazaértünk, de sajnos nem tudok most visszaolvasni és irni, mert reggel felhívott a barátnőm férje, hogy vigyáznék-e a kisfiára, és így a 2 gyerek mellett még a takarításom is elmaradt, nemhogy írogatni!!! De ahogy tudok, jövök is hozzátok, mert nagyon hiányoztatok!!!!
Pussz!
Andy
Hazaértünk, de sajnos nem tudok most visszaolvasni és irni, mert reggel felhívott a barátnőm férje, hogy vigyáznék-e a kisfiára, és így a 2 gyerek mellett még a takarításom is elmaradt, nemhogy írogatni!!! De ahogy tudok, jövök is hozzátok, mert nagyon hiányoztatok!!!!
Pussz!
Andy
2008.01.07 12:05
Szia Andy!
Írtam az MSN-re! Csak lehet, hogy nem láttad. Majd bekukkolsz, nekem is ezer dolgom van, apát ugrasztottam boltba is és a Zoránért is mostmár.
Én ma csakis itthon vagyok hajlandó tevékenykedni. Muszáj.
Csajok!
Nem akarom elkiabálni, de mégis azt teszem.
Képzeljétek, tegnapelőtt Noémi megevett egy egész túrórudit. Se hasmenés, se kiütés, se hasfájás, se hányás, se fulldoklás, semmi.
Ma megint kapott egyet.
Ha ma sem lesz semmi reakció, akkor kezdek picit örülni, de csak csendben.
Két nap múlva megpróbálkozunk egy kis danonínóval. HA nem lesz a rudiktól semmi baj.
Nagyon-nagyon csúnyán köhög még mindig. Szerintem szakadozik mostmár fel neki. Éjszakár viszont még mindig adom neki a köhögéscsill. kúpot. Így legalább alszik reggelig.
Ma ő volt az ébresztőóránk. 7:15-kor elkezdett motyogni, arra keltünk. Még szerencse. Ugrás ki az ágyból, Zoránnak gyors mosakodás, öltözés és futás az oviba.
Írtam az MSN-re! Csak lehet, hogy nem láttad. Majd bekukkolsz, nekem is ezer dolgom van, apát ugrasztottam boltba is és a Zoránért is mostmár.
Én ma csakis itthon vagyok hajlandó tevékenykedni. Muszáj.
Csajok!
Nem akarom elkiabálni, de mégis azt teszem.
Képzeljétek, tegnapelőtt Noémi megevett egy egész túrórudit. Se hasmenés, se kiütés, se hasfájás, se hányás, se fulldoklás, semmi.
Ma megint kapott egyet.
Ha ma sem lesz semmi reakció, akkor kezdek picit örülni, de csak csendben.
Két nap múlva megpróbálkozunk egy kis danonínóval. HA nem lesz a rudiktól semmi baj.
Nagyon-nagyon csúnyán köhög még mindig. Szerintem szakadozik mostmár fel neki. Éjszakár viszont még mindig adom neki a köhögéscsill. kúpot. Így legalább alszik reggelig.
Ma ő volt az ébresztőóránk. 7:15-kor elkezdett motyogni, arra keltünk. Még szerencse. Ugrás ki az ágyból, Zoránnak gyors mosakodás, öltözés és futás az oviba.
Erika
2008.01.07 13:02
Sziasztok!
Ma már dolgozok, de ki tudja meddig, ugyanis Zoló estére betaknyosodott. Nincs láza és nem köhög különösebben ezért remélem nem lesz komolyabb betegség belőle.
Vicky: Sajnálom a pacit.
Amandi: Milyen állat a degu?! Én nem ismerem.
Viera: Remélem nem lesz gond a túrórudiból. Nagy könnyebbség lenne az neked. Meg Noéminek is! Zoló egyik kedvence. Ha meglátja már kiabál, hogy: údiii! Add ide udit!!!
Még a fegyelmezéshez akartam írni, hogy nálunk sem működik a kézre ütés. Én bevallom őszintén kiabálni szoktam. Egyszerűen nem tudom visszafogni magam néha. Viszont működik! Mindig azzal fejezem be, hogy: Na sipirc be a szobádba! Ő meg legörbített szájjal bevonul. Néha el is pityeredik, és ilyenkor nem tudom megállni, hogy ne öleljem meg (következetes anya 
). Egyébként is folyton puszilgatom.
Ma már dolgozok, de ki tudja meddig, ugyanis Zoló estére betaknyosodott.
Nincs láza és nem köhög különösebben ezért remélem nem lesz komolyabb betegség belőle.
Vicky: Sajnálom a pacit.
Amandi: Milyen állat a degu?! Én nem ismerem.
Viera: Remélem nem lesz gond a túrórudiból. Nagy könnyebbség lenne az neked. Meg Noéminek is! Zoló egyik kedvence. Ha meglátja már kiabál, hogy: údiii! Add ide udit!!!
Még a fegyelmezéshez akartam írni, hogy nálunk sem működik a kézre ütés. Én bevallom őszintén kiabálni szoktam. Egyszerűen nem tudom visszafogni magam néha. Viszont működik! Mindig azzal fejezem be, hogy: Na sipirc be a szobádba! Ő meg legörbített szájjal bevonul.
Néha el is pityeredik, és ilyenkor nem tudom megállni, hogy ne öleljem meg (következetes anya ). Egyébként is folyton puszilgatom.
2008.01.07 13:09
Viera!
Hú,de jó lenne,ha ehetné már!gondolom nagyban megkönnyítené a dolgodat,arról nem beszélve,hogy azért csak jó Neki is,hiszen gondolom látja,hogy Zorán eszik ilyesmit!
Andy!
Üdv újra itt!
Fegyelmezés:
Én sem vagyok híve a kézre meg fenékre ütésnek!
Úgysem értené!Szerintem!De mint írtam hála az égnek nálunk még nincs gond!
Egyiknél sem nagyon volt,ill. Alex próbálkozott egy párszor,de aztán ahogy jött el is múlt!(Vele most kezdődnek a gondok,mert nagyfiúnak képzeli magát! )
Nála pl. egyszer eldurvult a hiszti és lelocsoltam,erre kérte,hogy még!:shock: ?
Hú,de jó lenne,ha ehetné már!gondolom nagyban megkönnyítené a dolgodat,arról nem beszélve,hogy azért csak jó Neki is,hiszen gondolom látja,hogy Zorán eszik ilyesmit!
Andy!
Üdv újra itt!
Fegyelmezés:
Én sem vagyok híve a kézre meg fenékre ütésnek!
Úgysem értené!Szerintem!De mint írtam hála az égnek nálunk még nincs gond!
Egyiknél sem nagyon volt,ill. Alex próbálkozott egy párszor,de aztán ahogy jött el is múlt!(Vele most kezdődnek a gondok,mert nagyfiúnak képzeli magát!
)
Nála pl. egyszer eldurvult a hiszti és lelocsoltam,erre kérte,hogy még!:shock: ?
2008.01.07 13:31
Andy, de jó, hogy újra itt vagy!
Nancsa, remélem tényleg nem lesz komolyabb a betegség. A degu az egy kis rágcsáló valahogy az egér és a mókus keveréke. Akkora kb mint egy kisebb tengerimalac, olyan jó nagy tenyérnyi. Eddig én sem tudtam mi az
Viera, elhiszem, hogy egy olyan nagy házat nem egyszerű tisztán tartani. Bevallom én még néha ezzel a kicsivel se boldogulok.
Alziza, na igen én se sokáig csináltam. Az az igazság, ha valóban meg akartam volna élni belőle, akkor sokszor a brutálisabb megoldást kellett volna választani pl egy kifésülésnél, mert a kíméletes nagyon hosszú ideig tartott vona. Én meg nem szeretem önzésből kínozni az állatokat. Nagyon meg kell nézni, kihez viszi az ember a kutyáját, mert láttam én csoda dolgokat. Kutyatartásban én úgy vagyok, hogy van egy minimál méret, ahonnan a "kutya" kezdődik. Az ölebek nem nekem valóak, habár közöttük is rengeteg az imádnivaló.
Nancsa, remélem tényleg nem lesz komolyabb a betegség. A degu az egy kis rágcsáló valahogy az egér és a mókus keveréke. Akkora kb mint egy kisebb tengerimalac, olyan jó nagy tenyérnyi. Eddig én sem tudtam mi az
Viera, elhiszem, hogy egy olyan nagy házat nem egyszerű tisztán tartani. Bevallom én még néha ezzel a kicsivel se boldogulok.
Alziza, na igen én se sokáig csináltam. Az az igazság, ha valóban meg akartam volna élni belőle, akkor sokszor a brutálisabb megoldást kellett volna választani pl egy kifésülésnél, mert a kíméletes nagyon hosszú ideig tartott vona. Én meg nem szeretem önzésből kínozni az állatokat. Nagyon meg kell nézni, kihez viszi az ember a kutyáját, mert láttam én csoda dolgokat. Kutyatartásban én úgy vagyok, hogy van egy minimál méret, ahonnan a "kutya" kezdődik. Az ölebek nem nekem valóak, habár közöttük is rengeteg az imádnivaló.
Vissza: Gyermekek / magzatok kor szerint
Nyiss Start-számlát – építsd gyermeked jövőjét! (x)
Ahogy a családalapítás, úgy a babavárás időszaka, majd az azt követő hónapok és évek is folyamatos tervezést igényelnek. Ahhoz, hogy gyermekünk, gyermekeink boldogan, magabiztosan váljanak felnőtté és megkezdjék önálló életüket hozzátartozik az anyagi gondoskodás és előre gondolkodás is a szülők részéről.
Társoldalunk kínálatából
„Az anyák elmondják, mire volna szükségük, de nem hallottam még arról, hogy ez bárkit érdekelt volna” – Interjú Murinai Angéla íróval
Murinai Angéla Németországban élő magyar író, blogger, kreatívírás-oktató,... »
