Hemej gyönyörűek a gyerekek, Beni sonkái... mintha csak Jankót látnám, csak ő még nem emeli ilyen magasra
Bori de szép a kis(nagy!)fiad, Jankónak a homoka ilyen kb., szegény karmolássza folyton, nem tudom elég rövidre vágni a körmét
Lynia teljesen egyetértek Enikővel, az a pohár egyszer csak be fog telni, és lehet hogy akkor már késő lesz..., túlságosan eldurvul a helyzet. Bocs, hogy belekontárkodom...Az apuka szerintem nem baj, ha a hozzátápihoz nem konyít, a lényeg, hogy a felesége mellé álljon, és ne anyuka mellé... legalábbis nyílt konfliktus esetén. Ez nagyon fontos szerintem. Aztán a háttérben lehet egyezkedni egymással.
Még 25 hetesen voltam 2 napot
kórházban (fenyegető vetéléssel), kaptam egy injekciót, néztek vért-vizeletet, kaptam magnézium pezsgőtablettát(!!), és valami olyan
számlát kaptam... holnapra előkeresem, de nem akartam hinni a szememnek. Ja, és mindez április 6-án volt, a beutalásos kórházrendszer bevezetése után, csak a szerencsénken (vagy az Ő gondviselésén) múlt, hogy nem lettünk precedens, mert a mentők Ajkára vittek bennünket (az ügyeletes orvos oda utalt), ahol ugye nincs koraszülöttosztály, nem Veszprémbe, hiába könyörögtem nekik sírva. (1,5 óra hossza volt, mire az ügyelettől a kórházig eljutottunk, ahova ugyan hiába is mentük volna, ha komoly a baj. De jobb erre már nem is gondolni, most is futkározik a hideg a hátamon, ha arra az éjszakára gondolok.) Ennyit a magyar eü-ről. Biztos mindenkinek megvan a maga története.