Korizás:
Gyerekkoromban mi nagyon sokat jártunk, egész picinek is, mert egész évadra szóló bérletünk volt, amivel ráadásul anno soron kívül be lehetett menni, és nem kellett annyit sorbanállni. Akkoriban nagyon jól ment. Azóta sok évet kihagytam, és mostanában már nem akkora a biztonságérzetem a jégen, de tervben van, hogy jövőre már Márkot is visszük amolyan cipőre szerelhető 2 élű korival. Remélem akkor már síelni is el tudjuk vinni. Nagy a mozgásigénye, és nem áll meg egy percre sem.
Evés:
Ez nálunk még mindig gond, egyszerűen a fiam nem ér rá enni
Úgy vagyok vele, próbálom etetni, az egyetlen, amihez ragaszkodom, az a napi 1x-i főzelék, amit könyörtelenül beleszuszmákolok, az alvás után, amikor még picit kómás. A dokinő meg mindig nyugtatgat, hogy hízik ő szépen.
Mobil, számítógép:
Mi tagadás, Márk telefonmániás, eddig is sokat játszott vele, mostanában meg felhívja az apját
(Az utolsó tárcsázott számot). Néha hozza a telefont, mondja, hogy apa, vagy papa, mert velük szoktunk beszélni. A számítógéphez én nem engedem hozzányúlni, mert már volt olyan, hogy kiszedte a notebook egyik gombját, és nem szeretné, hogy valamit elállítgasson. Éppen ezért honlapokat se nézegetünk együtt, igaz, le se kötné. De már nagyon szépen mondja, hogy számítógép, egér.
A lényeg, ahogy így hallgatom magunkat, kicsit olyanok vagyunk, mint nagyanyáink, akiket nem bírtunk elviselni, ahogy folyton azt mondogatják, "bezzeg az én időmben....". Amikor mi voltunk fiatalok, még más volt a fejlettségi szint, de annak a kornak is megvolt a maga "mobilja". Például a walkman. Akkoriban azzal vagánykodott mindenki, ott se volt mindegy, milyen az, azt horduk be a suliba, azt vették el egymástól a gyerekek, és a tanárok. Szóval ez egy kicsit olyan álszentnek hangzik nekem, bocsi hogy kimondom. Azt pedig, hogy mennyit telefonáljon, és kit hívjon lehet korlátozni, van a telefonoknak úgynevezett bébiszitter funkciójuk. Ott meg lehet adni pár számot, amit hívhatnak róla, a többi meg tiltott. Amúgy meg a mi felelősségünk, hogy megtanítsuk őket az eszköz kultúrált használatára. És sokszor tényleg nagyon hasznos tud lenni. A számítógép is hozzátartozik már az életünkhöz, azt is meg kell tanulniuk használni.
Adós vagyok még a mi karácsonyunkkal.
Nálunk nagyon hoszúra sikeredett ez az ünnep. Már szombaton, 22-én megvolt az első családi összejövetel. Márk egy kicsit megijedt először a tömegtől, de a kiskutyák hamar megbékítették. Nagyon aranyosan eljátszott. Nagyon tetszett neki a 6 éves másodunokatestvére, Alíz. A kibontott hosszú haja teljesen megbabonázta a kis szívtiprót
A 24-e egy kicsit sűrű lett, de lazán vettük. Délelött Manó anyóséknál volt, addig mi paoltunk, meg előkészültünk. Gondoltuk, amíg alszik, majd feldíszítjük a fát. Márk pedig olyan izgatott volt (szerintem érezte, hogy van valami a levegőben), hogy másfél óra múlva felébredt, és mi még csak a díszítés felénél tartottunk. Így jött és segített nekünk, még plusszban kibontatott vagy 3 csomag kis csillagot, hogy azt is tegyük fel.
Nekünk régen egyszínű fánk volt, de tavaly úgy döntöttünk, a gyerekeknek jobb a színes. Így most van rajta rengeteg dísz, szép színes, mégis harmónikusnak tűnik az egész. Márk meg csak járkál körbe, és mutogatja, hogy szív, toboz, csillag, gömb...stb. Reggel felébred és az az első, hogy nézi, miért nem világítanak az égők.
Szóval, feldíszítettük a fát, majd nekiálltam megcsinálni a vacsorát. Márk addig segített összeszerelni a kisasztalát meg kisszékét, amit tőlünk kapott. Megvacsoráztunk, és 6 körül átjöttek anyósomék, sógornőmék a "gyerekekkel". Azt az örömöt, amikor meglátta őket! Volt tapsikolás, meg minden. Aztán szépen megkapta az ajándékokat, tetszett neki minden. Nagyon aranyos volt. Így nagyon szép Szentesténk lett. "5-én anyuéknál voltunk, 26-án pedig a másik nagymamám körüli család gyűlt össze. Ott Márk nagyon nem értette, miért nincs égő a fán, de hát ők gyertyapártiak.
Végül már alig vártunk pár nap pihit itthon, hogy Márk is kiélvezhesse a játékait és az izgatottsága is csökkenjen. Aztán tegnap meg párom családjáék gyűltek össze, ami nekem egy kicsit fura szájízt adott végül. Igazából nem volt már Márknak több ajándékra szüksége, mert már így se tudja mihez nyúljon, de a család hozzáállása azért kicsit meglepett. Összehívnak mindenkit, hogy együtt legyen a család, karácsony meg minden, és akkor nem gondolnak arra, hogy a pici gyerekek kapjanak valamit. Nem az a lényeg, hogy milyen nagyot, de azért valami kis apróságot, még ha az csak egy csoki is. A költségvetésükbe bőven belefért volna. Én voltam az egyetlen, aki minden gyereknek (Márkon kívül 4) küldött valami apróságot. Még szerencse, hogy Márk még kicsi, és nem is fogta fel, hogy ő nem kapott semmit, de ez mondjuk egy 3 vagy idősebb gyereknél már nehezebben megmagyarázható. Szóval, alapvetően nem gond, hogy nem kapott, nem a tárgy hiánya, hanem a viselkedés fura nekem kicsit. Mindegy, jól érezte ott is magát.
Az ajándékdömping tényleg nem jó, láttam, azt se tudta mihez nyúljon. Igazából, ha jól megnézem, szinte mindenkitől 1 játékot kapott, csak olyan nagy a család, hogy így is rengeteg lesz. kapott egy olyan játékkonyhát, mint ami a babatalin is volt. Na az tényleg telitalálat, egyfolytában főz. Kapott szétvágható gyümiket is, azokat is imádja. Építőkocka, Thomas, versenyautó, ikeás darus autó...Ami nagyon tetszett neki: egy kb 30 cm-es tűzoltó figura, levehető sapkával, és benne volt egy csavarozható kisautó, helikopter meg egy tűzoltó készülék. A sapkát a fejére tette, a készülékkel a kezében rohangált, és azt kiabálta tűzoltó (elötte nem ismerte ezt a szót, másnap már a tűzoltós mesénél is mondta tűzoltó). De még a sapkát aludni is magával akarta vinni.
A kisasztalának is nagyon örült, amint összerakták, már ült is le hozzá.
Féltem tőle, mi lesz a fával, de szerencsére nem olyan vészes. Párszor el kellett mondani, nem bántjuk a díszeket, ekkor volt egy kis hiszti, de azóta csak mutogat. Amikor elfelejtkezik magáról, akor megint elmagyarázom, és újra nyugi van. Nagyon édes. Egy dísz van, egy mosolygó napocska, azt mindig meg kell puszilgatni.
Holnap mi nem nagyon megyünk sehova. Arra gondoltam délután kiugrunk a lovira Manócskával, hogy egy kis szilveszter meglegyen, ott koccintunk a húgomékkal, meg a többi ismerőssel, akivel összefutunk. Utána este 8-kor csinálunk egy kis tüzijátékot a családnak és Márknak. Szerintem mi is hamar le fogunk feküdni, mert mindannyian fáradtak vagyunk. Benianya, a csirkecombot holnap egyétek meg, éjfél után csak malacot szabad enni. A csirke elássa a szerencsédet, a malac kitúrja.
Ha nem jövök addig, mindenkinek
BUÉK