Sziasztok!
Most kicsit éjszakai bagoly lettem. Megnéztem a helyi tévében az Újévi koncertet, nosztalgiáztam kicsit, bár ha így haladok jövőre megint ott ülhetek a színpadon. Na, remélem, lesz addigra jobb elfoglaltságom.
Ági: a Szilveszterről: Mi itthon voltunk, kicsit irigyeltem azokat, akik kicsi gyerekekkel hasonló társaságban töltötték a Szilvesztert, de így belegondolva, lehet, hogy jobban jártunk a tv előtt.
Nekem is vannak Békés megyei kapcsolataim, ugyanis a férjem onnan való, és az egész rokonsága ott lakik. Úgyhogy én is ismerem azt a szituációt, mikor mindenki ismer mindenkit, és mindenki mindent tud a kis faluban.
Emlékszem, mikor megvettük az autónkat. Keresztülmentünk a falun, fél nap alatt már mindenki tudta, hogy kié a kocsi.
Era: Örülök, hogy jó emlékeid vannak Kecskemétről, én szeretek itt lakni, bár hosszú távon még máshol nem próbáltam. De az ismerőseim között itt sajnos nincs olyan, akinek magyar vizslája lenne.
Megpróbálok a mandulámra egyelőre nem gondolni, bár ez most elég nehéz, de legalább amíg az orvoshoz el nem jutok, addig kéne kicsit megfeledkeznem róla, aztán meg majd kiderül. Jaj!
Aztán, ha túl lennék ezen, akkor már lehetne is próbálkozni.
Jaj, de jó lenne, ha ott tartanánk, hogy mindannyian arról beszélgetnénk, hogy mekkorák a babák a pociban, és hogy minden a legnagyobb rendben van. De remélem, ez már nem sokáig várat magára.
Jenny: remélem, Téged is hamarosan megismerlek.
Még azt szerettem volna írni, hogy remélem mindenki meggyógyult, aki beteg volt, kicsik , nagyok egyaránt. Persze nekem fájdogál a torkom, kicsit köhögök, csak hogy ne tudjak akár a héten a gégészhez eljutni. Mert ugye ott elvileg tünetmentesen kéne megjelenni.Na, mindegy. Kivárom.
Megyek aludni, holnap jövök, sziasztok!
Ildikó