Jó reggelt!
Ami
Ádámokat illeti én is sajnos már csak utólag kívánok nekik boldog névnapot. Mentségemre legyen, hogy mi nem karácsonykor ünnepeljük Ádámkám névnapját. Szerencsére szeptemberben van még egy Ádám nap, ami csak az övé, csak őt ünnepeljük ajándékokkal, tortával. Erről a karácsonyi Ádám napról még nem tud, bár őt ismerve nagy a valószínűsége, hogy ezt is megünnepeltetné velünk.
Úgy ahogyan lenni szokott (ajándékokkal és tortával, szóval repetázna ünneplésből.
).
Nálunk sajnos történt -pont Ádikám ajándékával- egy kis malőr. Kapott egy kis cirkuszi dalmatát. Nagyon aranyos kiskutya volt szegényke egészen addig, amíg apa meg nem nézte közelebbről. Ez a kicsi játékkutya pár lépést tesz, leül és pitizik. A legvégén pedig egy hatalmasat ugrik hátrafelé, amit olyan ügyesen csinál, hogy négylábra érkezik. Nos, apánál volt az utolsó ugrása (mondhatnám salto mortare), mert hogy leesett és kész, azóta meg se moccan. Itt várakozik apa asztalán az életmentő műtétre, de sztem esélytelen. Nagyon úgy néz ki, hogy csütörtökön apa cirkuszi dalmata keresőbe indul és addig haza sem jön, amíg nem talált egyet. Elemózsiát csomagolok neki, csak hogy érezze a háttértámogatást.
(Szegény apát jól le is sintéreztem emiatt. Mondanom sem kell talán, hogy ezek után percekig dőltünk a röhögéstől.)
Kormi! A pisztráng sülted nagyon finom lehetett! Most szembesültem a valósággal, hogy én még életemben nem ettem pisztrángot. Viszont tegnap már nagyon baconos süthetnékem volt, így bazsalikomos, tejszínes harcsafilét sütöttem bacon pongyolában. Asszem ilyet máskor is fogok csinálni, mert isteni!
És milyen volt a síelés? Grétus továbbra is jó étvággyal eszik benne? Gábor mostanában az ölünkben állandóan ülésbe húzza fel magát. Vszínű, hogy hamarosan mi is etetőszék nézőbe megyünk. De az is lehet, hogy mi is az ebayon nézünk szét először.
Nagyon aranyosak a kicsi és nagyobbacska ajándékbontogató babák! Jó nézegetni a képeket! Alkalmasint én is teszek fel néhány fotót, bár nálunk apa kamerázott inkább. Ma sógornőm jön és mi megyünk anyuékhoz. Szerencsére főznöm, sütnöm ma már nem kell.
A beiglim pedig olyan jól sikerült, hogy csak na! Nem repedt meg és rengeteg a töltelék benne. (Mi így szeretjük.
) És Dédimama überelt mindenkit, mert rengeteg süteményt küldött. Így most tobzódunk a sütikben és a finomabbnál finomabb ételekben. (Bebizonyosodni látszik ismét, hogy apa is és anya is még fejlődésben levő szervezet, csak éppen nem hosszában, hanem széltében követi el mindezt. Sajna.
) A halászléből a fiúk 3(!) tányérral ettek szenteste napján és utána még tudtak enni a besameles-sajtos brokkoliból is, és a legvégén beigliztek is egyet.
A nagy fazék halászléből mára már csak egy kisebb jénainyi mennyiség maradt. És a beigli mennyisége is már félpályánál tart. Lehet, hogy ruhákat kellett volna kapniuk ajándékba a sok legó helyett?
Majd még elválik.
Asszem most sikerült leírnom két nap bennem rekedt mondanivalóját. (És még nem is jutott minden eszembe!
)
Szép napot mindenkinek!