Sziasztok!
Mindenhol megvannak a gondok, mindenhol lehet min törnie az embernek a fejét, látom.
Hát, mi is beszélgettünk az elmúlt napokban erről-arról. Például ugye írtam valamelyik nap, hogy nagyon rosszul viselem, amiért nekem nincsen munkám, és itt helyben és a közvetlen környezetben nem is tűnik úgy, hogy lesz a közeljövőben. Persze, sírva fakadtam, mikor folyton ugyanazokhoz a gondolatokhoz jutok vissza, és lassan meggyűlölöm ezt a várost. Kifejeztem kedvesemnek, hogy én nagyon félek a jövőtől, félek attól, ha munka nélkül szülök, hogy akkor egyrészt csak gyesem lesz, másrészt a munkában töltött éveim se fognak gyarapodni, majd 30 egynlhány évesen jutok oda, hogy még mindig pályakezdő vagyok?
Ezért arra jutottunk, hogy most újévben pályázok Székesfehérvárra is állásokért, és ha összejön, veszünk nekem egy autót, és azzal fogok bejárni. Ez együtt jár azzal, hogy a bébiprojectet is eltoljuk pár hónappal. Ennek egyrészt nem örülök, mert nagyon szeretnék mieőbb terhes lenni, másrészt annak se örülök, hogy a pénzünkből most vennénk egy autót. De: legalább megnyugtatna a tudat, hogy munkából megyek el szülni (feltéve, hogy összejön valami nlhány héten belül), és mennének a munkában töltött éveim is. Ha pedig nem próbálom meg Fehérvárat, lehet, hogy hamarabb szülhetek, de folyamatos aggodalom lesz az életem, hogy vajon nem hibáztam-e, amiért munka nélkül vállaltam ezt be. Mert rendben, megvagyunk, megélünk, stb. De hosszabb távon se árt gondolkodni, mi lesz mondjuk 7-10 év múlva, legalábbis kicsit befolyásolni a dolgokat. Szóval, itt állunk. Párom is nyugodtabb lenne, ha látná, hogy kiegyensúlyozottabb vagyok, mert biztonságosabbnak érzem a helyzetet. Éppen ezért kell áldozatot hoznom (és remélem, sikerül elhelyezkednem), mert nagyon szeretnék gyereket. Csak azt ajnálom, hogy mostanra döntöttünk úgy, hogy akkor egy kis pénzt feláldozunk a megtakarításból, és veszünk egy autót, de majd csak megtérül, meg gyerekkel amúgy is kellene.
Ha hónapokon belül semmi mozgás nem lesz munkaügyben, akkor visszétrünk az eredeti verzióra, s az elképzelt időpontban szülök, mert azért a végtelenségig se akarunk várni.
Olyan hosszú lettem, bocsánat, csak egyik szemem sír, a másik nevet. Nagyn szeretném, ha összejönne egy munka, de szeretnék hamar is szülni. Az biztos, hogy a próbaidő lejárta után egyből terhes szeretnék lenni, ha összejönne valami. Sajnálom, de nem fogom más érfekeit figyelembe venni (a munkáltatóét ugye). Már régen nem erről szól a fáma, s ez kölcsönös, úgy látom.
Sajnosez az ára az egyetemi diplomának, most kell nekiállni annak, aminek 22-23 évesen is neki lehetett volna. De ez van. Szörnyű nehéz helyzet ez érzelmileg.
Encsike, Momi!
Meg tudlak érteni benneteket. Én is jobban kijövök a mamámmal pl, mint anyuval (apukám anyukája). Egyszerűen mi anyuval éltérőek vagyunk. Nem azt modnom, hogy nem érezzük jól egymás társaságát, de teljesen másmilyenek vagyunk, szinte minden szempontból. És ha sokat vagyunk együtt, vagy összekapunk, vagy lenyelem, amit anyu mond, erre meg ki hajlandó. Többek között anno azért is költöztünk el, mert nyugodt életre vágytunk. Én sajnálom, hogy sokszor a szülőket csak a gyerekek tartják össze, aztán mikor azok felnőnek, szétmegy a kapcsolatuk, mert rájönnek, hogy csak a gyerekek miatt voltak együtt, jobb esetben. És sajnos az is igaz, hogy nem lehet nem oglalkozni az ilyenekkel, mert a saját szüleinkről van szó. Lehet, hogy csak kicsit foglalkozunk velük, de akkor is ott lesz a fejünkben a gondolat, hogy mégis, miért élnek így.
Azt meg nem értem, hogyan lehet először hitetlenkedni, hogy valaki szülni fog, utána meg imádni az unokát. Nem igaz, hogy egy kis modort senki nem tud magára ölteni! Ha nálam nem örülnének a bejelentésnek, együk fel, akkor én ki is hagynám őket minden részletből, hogy fiú lesz-e vagy lány, mikorra várom, stb. Nem tudom, ez hogy esne nekik.
Encsike, nagyon durva, amit anyukád mondott. Ha ilyet kívánna nekem anyukám, az biztos, hogy annyira rosszul esne, hogy soha többé nem keresném, hiszen azt kívánná, hogy haljon meg a babám a meg nem születéssel. A bocsánatkérés is nagyon-nagyon kevés lenne ehhez a viselkedéshez.
Forró fürdő: mi is szerettük kedvesemmel, csak itt a lakásban tudolónk van, így nem fürdünk. De a baba érdekében nem vennénk amúgy se forró fürdőt, max. fürdő előtt áldoznánk a szerelem oltárán.
Tegnap elmentünk nézni házakat, láttunk is egy újonnan felépültet, majd szeretnénk érdeklődni iránta. Mondtam édesemnek, hogy minden vágyam egy új házba költözni, legalábbis olyanba, ami nem omladozik. Jó, ilyet mondjuk nem is vennénk, de azért egy új ház mégis új. Mondtam neki, hogy nagyon szeretném...
mert persze az elmúlt napok eléggé érzelemdúsak, most is oylan érzékeny vagyok. Tegnap, miután sokat beszélgettünk, sírva is fakadtam, mikor átölelt. Mondta nekem, hogy tudja, hogy én már egy babára vagyok nagyon, de akkor is meg kellene saját szakmai nyugalmam érdekében gondolni a fehérvári elhelyezkedés lehetőségeit. Ezzel teljes mértékben igaza volt.
ÉN annak idején Budapesten rengeteget tanultam, sok sikerélményem volt, sőt még magánórákat is adtam egy tárgyból, tudtam pénzt keresni, nem is rosszul, minden olyan szépen indult. Aztán ahogy hazajöttünk pénzgyűjtés gyanánt (kedveseméknek itt van egy cégük; hogy miért nem oda megyek dolgozni, külön téma), aztán aztána minden egyre rosszabb lett szakmailag... se munka lehetőség nincs, sokszor éreztem hogy ismerősök kiszúrtak velem, szó szerint... persze, hogy érzelmileg ide jut az ember.
De ez az év utolsó napja. Egy nap múlva újév, és elhatároztam, hogy a lehető legkomolyabban megpróbálom kézbe venni azokat a rohadt dolgokat, és nem engedni, hogy a dolgok úgy essenek csak, ahogy puffannak. Ennek első lépése a Fehérvár felé fordulás, max. ha teljesen reményetelen ott is vagy hosszadalmas, akkor hagyom, de megpróbáltam.
És a sok lüke gondolatot se engedem még egyszer be a fejembe, kizárólag a jövővel és a terveinkkel fogok foglalkozni. A múltban csak a szép dogokra fogok visszagondolni.
Így kívánok nektek boldog új évet!
Mi itthon leszünk, úgy hogy nem kizárt, hogy még este is írok.
De én akkor is tartogatom még egy darabig, majd megpróbálom elpasszolni barátnőnek, hátha neki jó, és a legvégső esetben teszem a szemét mellé. Hátha egy hajléktalannak jó lesz... 
Amúgy is utálom a szilvesztert! Érezd magad jól, kötelező bulizás van. Rengeteget jártam a Ricsi előtt bulizni, szinte minden hétvégén. De szilveszterkor általában otthon tv-ztem. Nekem eröltetett ez a nap 
Hát azért, csak meglátogat néha minket... 
Sőt, még cérnám sincs, azt is venni kell 
