Lányok!
Köszönöm szépen a bíztatást, sokat segít komolyan.
Az az elméletem, hogy szeretethiánya van, mert a kórházban sokat volt távol, két éjszakát teljesen. Én megszopiztattam, elaltattam, aztán szegény arra ébredt, hogy csúnya csecsemős nénik fürdetik, az anyukája meg sehol. (az Uzsoki amúgy nem nagyon jött be nekem, igénytelen és a csecsemősök is gorombák)
Szóval most szopi után is sokat kézben tartom, hagyom hogy ott aludjon kb. 1 órát, éjszaka is ez csinálom, nem sokat van az ágyában, hátha így pár nap alatt feltöltekezik belőlem, és aztán könnyebben bírja a különlétet.
Tudom, hogy ki kell bírni, és ha jól belegondolok Zitussal nem is olyan nehéz, hiszen éjszaka azért csak alszunk néhány órákat, a férjem is sokat segít-bíztat.
Brinza igazad van, biztos a hormonok is teszik, ma már iszom egy kis orbáncfűteát, nehogy depibe essek itt végül. Nehét feldolgozni, hogy az ember jól bejáratott kis nyugott élete a feje tetejére áll...
Rakok föl képet a kis tökmagról. Ugye nem úgy néz ki, mint egy problémás gyerek? Nem is az, tudom én... én vagyok inkább problémás.