Sziasztok!
Gyors életjel, mert sok a dolgom!
Péntek, neurológia! Hát az orvos tök hülyének nézett, meg hogy mit keresünk mi ott, meg hogy első gyerek, ugye?!
Mondom, nem én akartam ide jönni (akart a franc, f9-kor csekkoltunk be, és 11 után jutottunk be!
eszem ágában sem volt szivatni a gyerekemet feleslegesen!), de hát én vagyok az anyja, én mit gondolok, van baja?
Hát mondom, én nem vagyok doki, és inkább nézzék már meg! Aztán megnézte (jó alaposan- megforgatta, hallás, figyelem vizsgálat, fejtartás, koponya uh, reflex-vizsgálatok! szal minden), mondta, h kutya baja- szerinte! Már öltöztettem a gyereket, amikor mondja a doki, h nem lehetne kint befejezni?
Mert sokan vannak még kinn beteg gyerekkel!
Na a kintről tudni kell, h még wc sem volt, nem hogy pelenkázó vagy szoptató hely! Sőt olyan zsúfoltság volt, h még ülőhely sem volt!
Amúgy én is éreztem, h ciki a dolog! Odaértünk és rengeteg pöttömke volt ott (a nagyrészük koraszülött és ikrek! 2 hármasikrek, meg 2 kettes ikrek...), tényleg nagyon picurka babák. Most nem arcoskodásból mondom...
Gondolhatjátok, szegény anyukák! Én meg előkapom az én 10gr híjján 6 kilós (mert mi már a 6 kiló kapujában vagyunk!), pirospozsgás, érdeklődő, vigyorgó Jankámat... Szal, tényleg semmi keresnivalónk nem volt ott, de így legalább megnyugodtam (nagyjából!).
Ja, fejtartás! Fődoki asszonta, h kicsit jobban is tarthatná már! (Pedig nekem hason szépen és hosszan kitartja már magát régóta!) De nem kóros, csak többet rakjam hasra!
Bár lehet, h túl van lihegve... én nem rakom az oldalára. Úgy kidől, kitámasztva meg minek? A ritkán látott védőnő meg asszonta, tök felesleges! Ha valamelyik oldalát elaludná, akkor igen, de így minek? Na én ehhez tartom magam! De tulképp érdekel, h miért kell oldalra fektetni? Komolyan! Válaszoljatok!
Mi vagy hálózsákban alszunk vagy nem! Mikor hogy!
Ja és hétvégén látogatók voltak.... Az unokatesói Jankának! (Unokatesó-bácsi, ahogy a férjem mondta! Az egyik 19 múlt a másik 21. Már barátnővel érkeztek! Gondolhatjátok! Vicces!)
És segítség... Nekem nincs! Anyám messze és beteges is! Anyós ugye nem él! Biztos jó a segítség, de nekem akkor sincs! Sebaj! Eddig is megoldottam mindent, gondolom ezentúl is megoldom! Túl soxor amúgy sem kértem eddig sem segítséget (Janka születése előtt sem!)! (És mit tagadjam: hiába mondanám azt, h lesz*rom hogy piroshoz rózsaszín zoknit ad, vagy más cumisüveg, azért egy kicsit biztos idegesítene! Én ilyen vagyok!
) Lehet, h belegebedek majd, de ezt dobta a gép, ez van!
És hát igen, én is ahhoz a népes táborhoz csatlakozom, akik aggódnak sokat! Mert hát első gyerek, egy csomó olyan dolog volt/van/lesz amivel életemben először találkozom. Egy csomó dologról nem tudom, h jól csinálom-e. És bizony a civilizáció átka, h tompulnak az ösztönök vagy tök kivesznek. És hát ha az nekem biztonságot ad, h méregetek, akkor meg miért ne?
A patakhoz se járok már le mosni, így a mérleg sem az ellenségem!
Én ilyen puhány vagyok!
Azért jöhetek?
Jaj, na el mert sok a dolgom!