Lányok, lányok, én mindjárt elsüllyedek!!!
Itthon maradtunk, és a végén nem apa miatt, mert ő még mindig alszik, gondoltam, majd délután találkozunk, kibírjuk...
Viszont a 8 órási szopi után még egy hangyányit vissza akartam dőlni, a bébit letettem nyekeregve a kiságyba, gondoltam, úgysem lesz alvás belőle.
És mi lett?! Alvás! Én most keltem fel, a bébi meg még alszik! Igaz, tök éberen, mert nyöszög, nyújtózkodik, de mégis alszik!
Nem hittem volna, hogy így kidőlök egy ilyen éberen alvás mellett.
Most ha felkel szopizunk, utána meg már nem tartom értelmét, hogy elinduljunk.
Pedig a ruhácskánk kikészítve, minden elővéve, a hajlani 4-es szopikor úgy döntöttem véglegesen, hogy elindulunk, mert látni akarunk benneteket!
Istenem, most viszont odafentről másképp döntöttek.
Igyekszem megbékélni ezzel, nagyon remélem, Ti is megértitek, most már nem tudok hová ugrálni!
Nagyon-nagyon bízom benne, hogy mindenkivel tudok találkozni hamarosan, és akár nálunk is csinálhatnánk a következő talit, akár kisebb csapatokban, akár egészben, akár hétköznap, akár hétvégén. Ahogy jó Nektek, csak találkozzunk kérlek benneteket!!!
Úgy szerettem volna elbüszkélkedni az én drágaságommal, és ez lett...
Tényleg baromira fáj, mert végül úgy besóztam, hogy megyünk! Amennyire kicsit nehézkesen indultam neki a Dani útja miatt...
Megyek, gyorsan dobok oda valami ebédet, amíg még alszik a kiscsaj, ha már így alakult, használjam ki hasznosan az időt.
Édes Istenem, remélem, jól szórakoztok, és nincs feszült hangulat lányok!