folytatom...
szóval bejött a banya azzal a szöveggel, hogy mondta a Tibi, hogy ne jöjjek, de jöttem magamtól
mutatott az ágyamra (két ágyas szoba, a másikban épp szoptatott a szobatársam) , hogy "ez a te ágyad?" majd EGYETLEN pillantást vetett Melissára, és elkezdte mesélni, hogy milyen volt, mikor ő volt itt a H-ban, mikor kipakolták...
szobatársam csodálkozott, hogy milyen kedves voltam vele az előzmények ellenére, páromnak persze azt mondta, hogy milyen BUNKÓ voltam...na, akkor megmondta a párom ,hogy szerinte nem annak kell viselkedni, aki két napja szült és azóta nincs egy nyugodt perce...
ezután volt egy év, mikor nem is láttam, mert 10 hetes volt Melissa mikor elkezdte osztani az észt, hogy szerinte már adhatok neki almát keksszel, nekem meg eldurrant az agyam, hogy ne pofázzon bele,nekem már harmadik babám, ő meg v.mikor ezer éve szült egy gyereket, azóta változott a világ...na, azt a rikácsolást!!!
párom felkapta a babahordozót és rohant kifelé, komolyan mondom, hajszál híján megvertem az anyóst...
akkor volt egy kis nyugi, a kapcsolatunk azóta is olyan amilyen, de én már több mint egy éve nem voltam náluk ( ők sem itt ), mert eldöntöttem, hogy vége a művigyorgásnak (részemről) , és amíg nem jön el bocsánatot kérni a sok gonoszságért és elismerni, hogy tévedett velem kapcsolatban, én nem vagyok hajlandó találkozni vele
Melissát idén január 5-én látta utoljára (egyetlen unokája!) és nem azért, mert én nem engedem, mert mondtam a páromnak, hogy viheti amikor akarja, és ők is jöhetnek hozzánk, de én addig elmegyek itthonról, mert egyrészt nem rám kíváncsi az anyja, másrészt ahányszor jöttek, előtte napokig tiszta ideg voltam, ez nem hiányzik...
említettem Nektek a két vetélésemet
: nos, a második előtt két nappal felhívtam anyóst (gondoltam teszek lépéseket a helyzet javítására a párom kedvéért ) elmondtam, hogy baba lesz, lelkendezett a telefonba, úgy tűnt, hogy örül (de már nem tudok hinni ebben
)
két nap múlva elkezdtem vérezni, mehettünk műszeres bef-re
ami nagyon bánt: utána nem volt képes annyit mondani, hogy SAJNÁLOM, úgy tett, mintha a pici magzat soha nem létezett volna
én meg majdnem belehaltam
most, mikor összejött Mayácska mondtam a páromnak, hogy ne szóljon az anyjának (úgysem érdekelné) nekem meg nem hiányoznak a negatív energiák ( én hiszek az ezotériában, persze csak normális mértékig) mondtam, majd ha megszületik rendben, egészségesen, akkor elmondhatja, (mikor már nem tud ártani nekem), úgysem találkozunk, és hát Melissára sem volt kíváncsi majd egy éve...(erre a párom mindig azt mondja, hogy jönne, de tudja, hogy nem jöhet
, pedig a fent leírt módon találkozhatnának, ha akarná) de sajnos anyósnak nem ér annyit ez a szép kislány, hogy emberi arcot öltsön, elém álljon, és letisztázzuk ezt a számomra is sz@r helyzetet...mert szemellenzős, sötét, és egy csepp szeretet sincs benne, egy kedves szava sem volt hozzám soha, pedig amíg nem ismertem meg, milyen valójában, még kedveltem is...
az az igazság, hogy anyának sem volt jó, a párom és az apja fölött folyton uralkodott, parancsolgatott...a párom se jár sokat hozzájuk és telefonon sem beszélnek gyakran, mert neki is elege lesz belőle 10 perc után, mégsem bírja megérteni, hogy én miért gyűlölöm ennyire az anyját
(mert ez kölcsönös sajnos, és ennek csak valamelyikünk halála vet majd véget, de az nem én leszek
)
szóval a hétvégi balhé azért volt, mert kiderült, hogy TUD ARRÓL, hogy babát várok, és már az utolsókat rúgom
úgy derült ki, hogy szombaton felment Melissával hozzájuk, és a fiam is velük volt...végülis Patrikból szedtem ki, hogy tud a babáról...hát nagyon kiakadtam!!!!
épp a napokban kérdeztem,: hogy "ugye nem tud róla anyád?"
(persze, hogy nem), és könyörögtem, hogy ez az utolsó néhány hét hadd teljen nyugodtan, mert fel kell készítenem a babát és magamat a szülésre (olvasom a Lelki köldökzsinór c. könyvet)
és hogy milyen fontos, hogy most nyugi legyen...erre tessék!!!
elárult (én így érzem), és még hazudott is nekem
pedig azt hittem, a mi kapcsolatunk az őszinteségen alapszik
én nem azt kértem, hogy a gyereket tagadja le az érettségiig, csak azt, hogy akkor mondja el, mikor minden kritikus időn túl leszünk (sajnos a vetélések óta úgy vagyok, hogy akkor nyugszom csak meg, ha már itt lesz a karomban)
úgysem lett volna jelentősége, mert mint említettem, a másik unoka sem érdekli, akkor miért érdekelné egy magzat, akit ő úgysem vesz emberszámba
ami dühít: a párom a mai napig f*sik tőle, nem tudom miért, mert egyébként nem ilyen a természete...de az anyjától
ez egy igazi boszorkány, tényleg.
szóval nagyon kiborultam, sírva kiabáltam, hogy mennyire csalódott vagyok és mennyire félek, hogy az anyja ártani fog nekem az átkaival, mert GYŰLÖL (lehet, hogy hülyeség, de jobb félni, mint megijedni) végülis egy szülés nem kis dolog, bármi megtörténhet, jobb ha minden rosszat kizárunk...
erre annyit mondott, hogy menjek orvoshoz, és nem szólt hozzám egész hétvégén
nagyon-nagyon szenvedtem a szeretetlenség érzésétől, aztán este megsimogatta az arcomat többször is, és puszit adott, mondta, hogy bocsánatot kér, ha KELL
, és hamarosan elaludt...én meg fél éjszaka imádkoztam, hogy ne most szüljek, mert voltak fájásaim, de elmúltak, szerencsére...nem akarok szülni, míg nem tisztázzuk le ezt a dolgot, mert ezt már nem lehet a szőnyeg alá söpörni, szokás szerint.
ami nagyon bánt: amióta ez történt, meg sem simogatta ezt a szeny babát a pocakomban ( most is folynak a könnyeim), pedig szegényke érzi, hogy Apa nem dédelgeti úgy, mint én, reggelente oda szokta tenni a kezét a hasamra, és Maya mindig reagál rá...biztosan nagyon szereti majd, mert Melissát is imádja, és ez a Pici is az ő babája...anyagilag mindent megadott Neki is, mindenből a legszebbet-legjobbat vettük meg, de szerintem az is fontos, hogy lelkileg is foglalkozzunk a babával a pocakban is, de ez az apáknak biztosan nehezebb, nekem mégis rosszul esik...
én már nem akarom az apás szülést sem, bár nagyon fogadkozik, hogy bent akar lenni ( az összes ismerősünk és a haverja is bent volt minden szülésen ) az én párom, meg olyan hülye hicpohonder, hogy már attól rosszul van, ha a vérnyomását mérik
ezt is az anyja táplálta belé gyerekkorában, bevallotta egyszer...
mikor Melissával voltam terhes, megkérdezte a banya, hogy: "apás szülés lesz?", mondtuk igen, azt szeretnénk...erre azt mondta, hogy : "ÁÁÁ, azt a Tibi úgysem bírja", hát így is lett a kitolást már a folyosón izgulta végig...
most azt mondja, hogy a Telkis szuper körülmények, meg Fenyőházi megnyugtató, laza személyisége biztos jó hatással lesz rá, hát kíváncsi leszek
egyébként a hétvége még azért is volt extra sz@r, mert több emberben is csalódtam, pl. anyámban, aki szerint nyelni és tűrni kell (szombat este lerakta a telefont, mert mondtam neki, hogy úgysem tud meggyőzni semmiről )
és a barátnőm, akit szombaton hívtam zokogva, majd vasárnap du.küldtem egy sms-t, hogy hívhatnám-e most, délelőtt már hívtam, de akkor épp nem ért rá, erre visszaírt: "nem, most nem jó"
ezt meg is értem, de akkor írhatta volna , hogy egy óra múlva, két óra múlva hívjam, vagy ne adj Isten visszahív, ha NEKI alkalmas, azt hittem erre valók a barátok...én legalábbis igyekszem támaszt nyújtani annak, aki krízisben van...csak annyi kellett volna a lelkemnek, hogy meghallgat, de NEM.
milyen barátnő az ilyen??? és akit mindig Te hívsz??
nem érsz neki annyit, hogy pár száz forintot beáldozzon...
na befejezem, mert hiperérzékeny vagyok, és nem akarok az idegeitekre menni...