Csajos buliban benne lennék, de az én felállásomban max 7ig lehet kimenőm.
Úgy meg egy kicsit nehéz éjszakázós bulinak hívni.
De az segít, hogy már kb 5kor sötét van.
Szülésajándék:
Nem kaptam semmi jutalmat értük, de bennem fel sem merült.
Azt hiszem, a legnagyobb ajándék az volt, amikor otthagyhattam a kórházakat.
Nekem az "ajándék" azt jelenti, hogy azért adom, mert szeretlek. A "jutalom" az, amit azért kapok, mert valamit csináltam, amit valaki így értékel, nem feltétlenül szeretetből.
Jutalmazás(gyermeki elvárás):
Egy 29 éves ismerősöm kijelentette, hogy az anyja igazán fizethetné a főiskolai tanulmányait
, hiszen tesójáét is fizette. Anyja apró lakásában lakik, nem épp fényesen, neki pedig csak a ruhatára bőven millió felett van.
Nincs automatice jutalmazás.
De persze én is megvesztegetem Natit, ha kell.
Szabitól is kapott egy zsiráfot.
Csongria,
A tradicionális araboknál semmilyen magántulajdona (fizetése sem!) nem lehet a nőnek, csak az arany. Akkor inkább ne kapjak. Megveszem magamnak.
Ágiboldi,
Ha nagyon szükséged van egy-két óra nyugira, ugorj át. Internet itt is van és anyóst már ismered.
Simán elvan annyi gyerekkel, amennyit csak megkap.
És még örül is.
Együtt alvás v. magánélet:
Két mini a felállásunk. Hol van itt az elveszíthető magánélet?
?
A szüleim mindketten elég hagyományos paraszti családból származnak. Ők azért eléggé elfajultak az értelmiségi lét felé. Náluk természetes volt az együtt alvás a szülőkkel, egészen addig amíg ki nem repültek. Ki a háborúba, ki egy új családba. Apukámék 5-en voltak testvérek, a "lányok" az egyik, a "fiúk" a másik apró szobában. Mindegyiknek családja, gyerekei vannak, ami eléggé bizonyítja, hogy nem sérültek pszichésen.
Ha valaki 18 éves korában is az anyjával alszik, az szerintem nem az oka (nem elég), hanem a tünete vmi nagyon nem jó dolognak. Ha az anya relatíve normális, a gyerek teljesen magától leválik szép lassan, nem is kell semmit csinánia, csak hagyni élni a gyereket.
Mazsi,
Ha egy 2,5 éves kétségbe van esve, mert kistesó jön, ott vmi nagyon el van rontva.
Az más kérdés, ha az élő kistesótól esik kétségbe.
Nanica,
Ne kérdezd a pszichológus nevét, aki az első 3 évet az "ölelj magadhoz" kornak nevezte, utána jövőt úgy, hogy "tegyél le". Szerintem nagyon találó. Egy csecsemő szerintem nagyon igényli a testi közelséget (és a szerencsésebbek kiharcolják), de szép lassan ez elmúlik. Én nagyon érzem Natinál, hogy mennyire más már, amolyan kisgyerek 2,5 évesen. Ahhoz képest, hogy Szabi idősen sírva fakadt, amikor méteres távolságból beszélni mertem valakivel.
De elmúlt
. Szerintem amíg nem zavar titeket, addig nincs gond. Azután a délutáni alvásokkal szépen elkezdheted átszoktatni, nagyon mutatja, mennyire engedi. Persze ahhoz nagyon jó képességű jósnak kéne lenni, hogy bki tudja, mikor van az ideális pillanat.
Szabiszem:
Fél év múlva kontrollt ajánlott. Egy éves kor után már lehet vinni "rendes" szemészetre is, oda fogunk menni (egyébként is tervben volt). Ez csak egy ingyenes lehetőség volt, különben nem vittem volna.
Részben megnyugtatott, hogy nem vészes, de meg is ijesztett, mert ha nekem vmi nem jó, akkor örökölheti(k). Szemüveg nem kell, ez még mindig "normális", csak épp túl korán "normalizálódott". Ha erősen romlik, akkor nem szemü kell, hanem takarni.
Ágiboldi,
Mensi nálam semmi. Gyógyszer sem. Tipp sem.
Taxi:
Tudom, hogy már késő, de csak most jut eszembe. Sági-talin mi taxiztunk és csak a kenguru volt. Nem kértem, nem kellett ülés.
Bella,
A tesódolog nekem is a kedvenc témám.
Én is nagyon örülök, hogy vannak előttünk járók
Nati is nagyokat behúz néha Szabinak, de úgy látom, elég jól bírja.
Se beleavatkozni nem akarok, sem azt, hogy Szabinak baja essen. Natinak még nem tűnt fel, hogy Szabira nem szólok rá. Megteszi ő.
Azért van előnye a kisebb korkülönbségnek.