Kismamák közt - folytatásos netregény - 248. fejezet:
Szépen csendben, vagy szépen, de nem is olyan csendben telnek napjaink, mindketten növesztjük a pocakunkat. Illetve már ez sem igaz, mert képzeljétek, én leadtam három kilót, így most már csak 87 vagyok. Niki persze szedegeti fel a kilókat, ő 64-ról indult felfelé, én 90-ről lefelé, majd valahol félúton találkozunk. Na jó nem, a Niki azért szerintem többet fog hízogatni, ami persze nem is baj
Az elmúlt hétvége első fele (gy.k.: szombat) kellemesen telt, elmentünk babakocsikat nézegetni. Szinte hihhhetetlen, de a kedvenc feleségemnek mindig azok a modellek tetszenek, melyek árcédulájának végén nem kevés nulla sorakozik. Én az arany középúton szeretnék járni, vagyis nem is 20 ezerért, de nem is egy 15 éves Opel Corsa áráért (160 ezer) kívánok babycart vásárolni. Most mondjátok, hogy nincs igazam... Először úgy gondoltam, hogy vegyünk szép nagy kerekű, csajozós felnis terep babakocsit, de aztán kiderült számomra, hogy ezeket a modelleket nem lehet annyira összecsukni, mint a kisebb kerekű, szemre talán nem olyan szép modelleket. Tény, hogy Ford Mondeónk van, aminek nem éppen kicsi a csomagtere, és az érkezőben lévő baba miatt még a mélynyomót is hajlandó leszek (ideiglenesen) kioperálni belőle, de azért akkor is. Szépség és praktikum - ezek között kell egyensúlyozni, hát nem könnyű.
A hétvége második fele (gy.k.: vasárnap) már nem ilyen kellemesen telt, mert drága Niki bedzsondzsizott, vagyis - gondolom a hormonlavina miatt - nem éppen úgy viselkedett velem, mint ahogy máskor szokott (kiabálva futkározott fel s alá, meg ilyenek apróságok). Mivel én egy alapvetően nyugodt természetű emberke vagyok, nem szóltam semmit. Konkrétan majdnem egy napig. Csend volt. Silencium. Béke és nyugalom. Aztán este Niki elsírta magát, hogy szeretethiánya van, de aztán persze jött a nagy összeborulás és még a békepipát is elszívtuk - volna, ha nem lennénk mindketten született füstölés-ellenesek
Elérkezett hétfő, a második 4D UH vizsgálat napja. Direkt előre szóltam Nikinek, hogy egyeztessen a pocaklakóval, hogy fényképezkedni megyünk, vagyis szedje rendbe egy kicsit magát, fésülködjön meg ott bent a jó meleg fészkében. Elkezdődött a vizsgálat, mire pici Lilla nyakába vette a lábait, és egy mosolyt, valamint egy gigant ásítást leszámítva végig szundizta a babamozi teljes időtartamát. Este persze mindig mocorog ezerrel - miért nincsenek éjszakai 4D vizsgálatok???
Hétfő továbbá Ferenc napja volt, melyre én oly sok névnapi gratulációt kaptam Tőletek, hogy teljesen meghatódtam! Köszi szépen mindenkinek, és bocsi, hogy csak most válaszolok, de én maximum hetente csak egyszer írok ebbe a fórumba. (tripla zárójelben megjegyzem, hogy én egyébként október 4-én, Assisi Szt. Ferenc napján tartom a névnapomat - a mostani jókívánságokat elraktározom jövő októberig és akkor gyorsan mind felhasználom majd őket)
A mai nap pedig ugyebár a második babanet tali napja volt, amint látom a várakozásoknak megfelelő Lucullusi lakomát csaptatok. Nikivel megnéztük az összes képet, én persze percenként kérdeztem, hogy ő kicsoda, ja és ő ki, izé őt hogy is hívják? Most azért már nagyjából képben vagyok, hogy ki kicsoda
Az elmúlt napokban leírt ungabunga okfejtések nagyon tetszettek, olvasásuk közben teljesen el is pirultam. Ez ügyben én személy szerint inkább nem nyilatkoznék, mert mostanában már nagyon hideg van kint éjszaka a teraszon, és én ugyebár nem szeretnék ott aludni Niki féktelen haragja miatt...
No, mára ennyi, legyetek jók, mindenkinek sok locsolót, aaakarom mondani sok Mikulás virgácsot!
Üdv:
Feri
(Ki az abszolút naív kismama? - Aki a szülőszobában kinyittatja az ablakot, hogy be tudjon repülni a gólya) bocsi