Sziasztok!
Köszönöm szépen a válaszaitokat. Asszem nem marad más hátra, mint az, hogy egyszerűen megpróbálunk vigyázni arra, hogy ne "törjük el" a füleit. (Hál' Istennek nem vitorla fülei vannak, csak eleinte, olyan aranyos fejhez simulóak voltak, még egy hónapja is, most pedig a felső cimpája kezd elálldogálni. De ha ettől nagyobb problémánk nem lesz az életben, akkor asszem kiegyezünk ezzel...
)
manóci!
Ha valaki, akkor aztán én nem vagyok az aki jól elkényezteti a gyereket. (Legalábbis tudatosan biztos nem... )
Élből ki van csukva például, hogy köztünk aludjon. Erre legfeljebb akkor kerülhet sor, hogy ha tényleg valami baja lenne. (Oltás után, vagy lázas, vagy hasonlók)
Tegnap is lent játszott a földön, mi is bent voltunk a szobában apával, de nem vele foglalkoztunk. El is volt. Aztán kimentünk a lakás másik végébe. Egyszercsak halljuk, hogy sír. Hagytuk. Valami másért azoban be kellett mennem, ekkor azonnal abba is hagyta figyelte mit csinálok. Látta, hogy nem vele foglalkozom, megint elkezdett nyüszögni. Majd abba hagyta, várta a hatást. Semmi. Majd megint egy kis próbálkozás, és csekkolás. Amikor látta, hogy hiába, újra kezdte. Aztán kimentem a szobából, és továbbra is hallottuk a palávert. Majd egyszer abba hagyta. Később visszamentünk mindketten, elvolt, mint a befőtt. Igaz, hogy az apja már be akart menni, de én mondtam neki, hogy nyugi, ez nem komyoly, abba fogja hagyni, s lőn.
Volt, hogy ugyanúgy a lakás másik végéből hallottam a műsort. Befejeztem dolgom, majd visszamentem, nem miatta. Aludt, mint a bunda. Felvenni akkor szoktam, amikor három csukott ajtón keresztül hallani, hogy ordít, és amikor 15-20 perc múlva bemegyek, már csuklik is, hallani, hogy neri vissza taknyát-nyálát. Asszem, ekkor már tényleg "jogos a reklamáció", és fel kell vennem, már nem éri be hangommal, vagy látványommal.
Amúgy, csak akkor szokott sírni, amikor tisztába kell tenni (de most már azért se nagyon, mert anyáék beelőzik
), ha vagy éhes, vagy valami baja van, például elfáradt és aludni akar. 3 hónaposan még nem tud hátáról a hasára fordulni, ahogy aludni szokott, úgyhogy, ha ilyenkor átfordítjuk, akkor már egyből el is alszik. Vagy a legújabb, hogy úgy tűnik, nem bírja, ha mandarint eszem. Ekkor az esti lefekvésnél úgy neki áll sírni a kiságyában, és homorítani, hogy azt hiszem ketté törik, majd rúgkapál egy csomót, és végül "púúúúúúúúú"-zik egy jót. Én közben simogatom a hátát, és csitítgatom. Ha megvolt a pú, akkor már alszik is.
Szóval, száz szónak is egy a vége: nem kapom fel minden nyüszögésre, de egy idő után azért mégis csak muszályos. A bibi csak az, hogy INNENTŐL veszi tényleg rossz néven, ha fizikailag nem érez maga mellett senkit, és már nem nagyon lehet tartósan leszerelni azzal, hogy vissza teszed a földre játszani. Ilyenkor mi van...?
Természetesen nem veszem rossz néven, hogy leírtad a véleményedet (sőt!
), mint ahogy mások is leírnák a sajátjaikat, vagy esetleg valami jó tippet kapnék tőletek az "INNENTŐL" utánra.
(Amúgy, most is itt sír mellettem. És én most jól kimegyek, és nem is jövök v issza, vagy fél órát..
)
Üdv:
l