Sziasztok lányok!
Először is, köszönöm a drága kislányom nevében is a dícséretet!
(Jucikám, aranyos vagy, tényleg mindenki azt mondja, hogy rám hasonlít Kicsibébi. Azért majd alkalomadtán valahogy felteszem azt a képet Daniról. De a mostani énjéből én sem sokat látok a bébiben. Persze, biztosan változni fog még rengeteget, mire kialakulnak a fix vonások.)
Képzeljétek, tegnap éjszaka a kisasszony 10-3-ig aludt, aztán még 2x2 órát aludt reggel, és ma egész nap alszik, csak enni kelt fel!!!
Végre tudtam haladni a lakással, vasaltam, mostam, főztem, amit csak el bírtok képzelni. Remélem, az éjszakánk is ilyen jó lesz!
Kakink sajnos még mindig nincs, holnap már megint a kúp jön. A dokinénit felhívtam, azt mondta, a 3 napot se várjam meg, de én meg akarom.
A hasát mintha nem fájlalná annyira, bár már kevesebbet is eszik, mintha nem volna rajta az a zabálhatnék.
Közben arra jöttem rá, hogy nem adom neki oda mindig csak az egyik cicim, és abból nem jön annyira nagyon, mintha a másik telit is odaadnám neki, és így nem eszik olyan baromi sokat, csak max 120-akat.
(Ugyanis hál' Istennek annyi tejem lett, hogy egy cici is elég neki egyszerre! Sőt, még marad is benne!)
Erzsike, hálásan elfogadom a Gripe Watert, hátha nekünk is beválna.
Lányok, a védőnéni azt mondta, hogy a kakilást meg kell tanulnia a bébinek, vagyis meg kell tanulnia nyomni, ezért megy nehezen, és nem azért, mert nincs a pocijában fölös cuccos.
Sokszor látom, hogy nyomna, mégsem jön csak max puki.
Szóval nem tudom, én nem merem megvárni a sokadik napot... csak félek, a Glicerines kúphoz nehogy hozzászokjon.
Nektek mi erről a véleményetek?
Bufo, nagyon sajnálom, hogy így alakult, de végre lezárásra került ez az átkozott képlékeny helyzet.
Elhiszem, hogy baromian fáj... én is mindig azt mondtam, mivel elvált szülők gyermeke vagyok, az én gyermekem nem fog így felnőni.
De soha nem lehet tudni, mit hoz az élet. Mindig minden két félen múlik. Te aztán mindent megtettél ezért a házasságért, sőt, még sokkal többet is annál!
A Te lelked nyugodt lehet! Úgy gondolom, idővel szépen majd megnyugszol, persze most minden borzasztó kusza lehet.
Én nem is akarok többet okoskodni, hisz nem tudhatom, milyen érzés lehet ez, csak gondolni tudom, mennyire vacak!
És maximálisan megértem, mennyire szarul érzed magad.
Nagyon bízom benne, hogy gyorsan túl leszel a lelki fájdalmakon, és idővel sokkal jobb lesz ez így! Biztos vagyok benne, hogy Nyíregyházán gyorsan feltalálod majd magad, és könnyen beilleszkedsz, megszokjátok az új helyzetet.
A gyerekek is remélhetőleg jól fogják átvészelni, talán a nagyik jelenléte segít majd nekik.
Csak az lesz nagyon nehéz, hogy a papájuk ilyen messze lesz. De biztos meg tudjátok majd oldani ezt is, ha a párod ilyen normálisan áll a dolgokhoz.
Én csak sok erőt kívánhatok Neked, és maximálisan csodállak ezért a döntésért!!!
Momo, nahát, már gép elé is tudtál ülni? Milyen ügyes vagy?! Hát, gondolom, nem lesz egyszerű belakni a házat, mindent elpakolni, főleg így, ha Mishal ilyen kis rosszcsont.
De gondolom, azért nagy boldogság volt beköltözni, nem?
A kert hogy alakul? A fák megérkeztek? Beültették? De fura, ilyen hidegben is csinálnak még kertrendezést?
Remélem, aztán hamarosan eljutunk hozzátok háztűznézőbe!
És várjuk ám a sok-sok fotót a házikóról, most már belülről is!
Jucikám, ez nagyon szuper! Hogy már február környékén tudtok költözni?!
Nagyon ügyesen végigzongoráztátok a házvásárlást! Azta, akkor Ti is háztulajdonosok lesztek?!
Az elrendezése akkor pont olyan, mint a mienk.
Te csaj! A két lánynak külön szobája lesz?! Azta! Nem tudjátok úgy megoldani, hogy legyen egy közös, és akkor Ti is fel tudtok menni egy szinte Dudival?
És akkor lent megmaradhatna Nektek is (mi is így tervezzük) egy dolgozó/vendégszoba?
Én biztos megőrülnék, hogyha nem tudnék a közelében aludni. Bár, ahogy majd telik az idő... és a bébiőr tényleg csodákra képes.
Jut eszembe, Ági, képzeld, meg lett a bébiőr!!! Végre megtaláltam a héten! Már használatba is vettük!
Ja, és Dunakeszi, biztos pazar hely lesz, és ráadásként nincs is messze!
Ez olyan, mint a mesében, ez a ház tényleg csak rátok várt! De örülök neki, hogy sikerült! És akkor ezek szerint a hitelt is sikerült megoldani? Találtál ismerőst végül a banknál?
A ruhácskákat annyira édes vagy, hogy így gyűjtögeted nekünk!!!
Lassan már kezdjük hordani a 62-eseket, az 56-osak már rövidek!
Jucikám, nem tudom, hogy csinálod?! Mintha mindig több ezer fordulaton pörögnél. Bár, hülye vagyok, mintha én nem ezt csinálnám.
Jól bírod, bár biztos ezért vagy ám ilyen vékony! Vigyázz azért magadra, néha próbálj meg picit többet enni! Az egészség nagyon fontos, ezt Te is tudod!
A pasik már csak ilyenek... egyelőre Dani is töri magát, ahogy a baba felsír, ugrik fel a gép mellől, a fürdés mindig együtt zajlik, de persze kíváncsi vagyok, idővel mennyire fog elkényelmesedni. De a Te férjed legalább nem ilyen baromságokkal időzik, mint az enyém. Gondold mindig azt, hogy vannak rosszabb sorsok a fene egye meg!
A lányok most hogy vannak nálatok? Áll ez az egyik héten itt, másik héten ott beosztás?
Ááá, nem is tudom, hogy bírod, rengeteg lehet ez Neked! A háztartás, a gyerekek... néha belegondolok... b@sszus, ez volna a nők sorsa? Akármennyire is boldog feladat (a pasik persze sokszor gondolják azt, hogy milyen könnyű is, nekünk "csak" ennyi a feladatunk), hosszú távon nagyon fárasztó!
Timikém, ha tudnád, mennyit gondolok ám Rád is, sokat hordjuk ám a Ti kis ruhácskáitokat is!!!
(Láttam ám Bencus nacikáját, vagy már írtam volna? Csak mert kérdezted! Nagyon örülök neki, hogy jó már rá, és ki tudod használni. Annyira jó olyan dolgot ajándékozni, ami hasznos, és tényleg nem fölös!)
Ági, ma Te is eszemben voltál ám! Ugyanis itt figyelt a nappaliban a szépséges ajándékotok, egyszerűen nem volt szívem kibontani. De most megtettem. Még egyszer lefotóztam, és szétszedtem, a pelusokat ugyanis lassan kinőjük, úgyhogy felhasználjuk most már. De hogy Ti milyen ügyesek vagytok?! És tényleg akkora meglepetés volt! Odabent olyan büszkén mutogattam mindenkinek!
Erzsike, szegénykém, gondolom, ez normális, mármint hogy az ember ilyeneket érez. Kíváncsi vagyok, rajtam mikor fog ez előjönni.
Mi, akik pörgünk-forgunk, ahogy Juci is írta, baromi nehéz egy egész más életvitelbe kerülni. Nekem is fog biztos hiányozni a munka, már előre tudom. De hogy erre mi a megoldás? Gondolom, minket is másképp fog agyilag lefoglalni, ha a baba már nem alszik ennyit, és lehet őket tanítani mindenfélékre. Amellett is persze hiányozni fog a munka, meg a változás, simán bele lehet gyepesedni ebbe, ha az ember hosszú távon csinálja.
Egyelőre én azt érzem, hogy energiám egy szál se volna dolgozni, vagy bármi mást is csinálni, ha erre gondolnék, az azt jelentené, hogy hoppá, az agyamnak van szabad kapacitása? Egyelőre úgy érzem, telített a baba körüli teendőkkel, gondolatokkal.
Na, csak beszélek és beszélek...lényeg, hogy most az a mi feladatunk (átmenetileg), hogy csak a picinknek éljünk, és a hétköznapok szürkeségében találjunk néhány színes foltot. Persze, ezt most nem a babára értem... ő mindig egy jó nagy színkavalkád lesz számunkra.
Csak a sok házimunka, meg a tennivalók, olyan monoton lesz tőle minden nap. Mindig ugyanaz. Ha Babó nagyobb lesz, jó lenne Neked is kicsit kimozdulnod. Csak Neked is messze vannak a szüleid... ááá, nehogy már könnyű legyen.
Te amúgy hogy tervezed? Mikor mennél vissza dolgozni?
Jó utat Nektek Kecskemétre, és ha nem beszélnénk, akkor hétfőn várunk benneteket, bármikor jöhettek, úgy, ahogy megbeszéltük!
Na, most nem tudom, mi legyen, 11-kor kellett volna kelnie ennie, és alszik, már 9-től. A jelek szerint már számára éjszaka volna? Na, akkor most be kell varázsolni a kiságyába, mert hogy itt alszik a járókában... pedig már az előbb azt hittem, fel fog kelni, úgy nyöszörgött. Nyomkod szegénykém, csak nem jön semmi alul.
Jó éjt lányok, tudom, hogy kimaradtak jó sokan a hozzászólásomból, de majd' leragad a szemem, muszáj vagyok ledőlni egy kicsit. Hátha nem ébred fel attól, ha bevarázsolom a kiságyába.
(Na, Jucikám, elégedett vagy a mennyiséggel? Pedig alig írtam valakinek... a fene egye meg, sosem tudok 100%-ot teljesíteni
![Crying or Very sad :cry:](./images/smilies/icon_cry.gif)
)