Nóri, ma (is) nagyon humorodnál vagy!
Halálra röhögöm rajtad magamat!
A műtétből az altatás miatt semmit sem éreztem, viszont az oda vezető út, hát nem volt valami leányálom. Áprilisban állapította meg a dokim és csak szept. végén volt a műtét. Először kezelgettek, ecsetelgetés, kúpozás stb. Mivel semmi sem használt sőt egyre rosszabbul lettem és már 45 kg is alig voltam! Így lett a dologból műtét. Ja, egyszer képzeljétek már felszerelkezve bementem a kórházba reggel 8-ra és a felvételin mondta a dokim, h. nagyon sajnálja de ma nem tud megműteni mert elromlott az a lézergép amivel csinálják.
Nem röhejes! Ja és az összes műtét előtti vizsgálatnak "frissnek" tehát 1 hónaposnál régebbinek nem szabad lennie, úgyh. mindent újra: vérvétel, ekg, vizsgálat!
Na mondjuk az egészet magamnak köszönhettem, mert akkoriban nem voltam ám ilyen lelkes orvoslátogató, és volt már 1-2 kellemetlen tünetem de úgy voltam vele, h. majd csak elmúlik...hát nem. A dokim szerint az utolsó pillanatban mentem, mert ebből már csak egy lépés a méhnyakrákig!
Na ez egy jó kis lecke volt! Azóta mint a kisangyal megyek minden sz@rra!
Na ezt most jól elmeséltem!