Leírom a sztorit a dokimmal.
Nem tudom, hogy csak azért mesélte, hogy oldódjak, vagy tényleg megtörtént (bár szerintem ilyet nem talál ki egy doki), lényeg, hogy engem teljesen felodott.
Első alkalommal mentem hozzá (szoknyában, nyáron harisnya nélkül). Miután mindent megbeszéltünk, kért, hogy akkor vetkőzzek le, én meg hát megkérdeztem tőle, hogy elég csak a bugyit, mire mondta, hogy igen, majd miután én bementem a paraván mögé vetkőzni, hozzátette, hogy majd csak arra vigyázzon, hogy itt ne hagyja.
Elég érdekesen nézhettem rá, mert rögtön megmagyarázta, hogy volt egy olyan rendelés, amikor a nap végén a paraván mögött talált egy bugyit
, azt mondta, hogy biztos, hogy nagyon elbeszélgettek, és az illetőnek nem tűnt fel, hogy nincs rajta.
Na mivel az én fantáziám nagyon élénk, én ott elkezdtem röhögni, mert eszembe jutott, hogy amikor kilépett az ajtón a gangra, és esetleg megcsapta a szél, akkor bizti eszébe jutott, hogy valami nem stimmel. Tehát majdnemhogy fetrengtem az ágyon a röhögéstől.
Aztán még beszélgettünk, (miután felvettem a bugyumat), majd amikor végeztünk, fennhangon megjegyeztem, hogy "Nem hagyok itt semmit?" (de ez csak olyan hangosan kimondott gondolat volt), mire a doki vigyorogva hozzátatte: "Ha a bugyija megvan, akkor nem"
Szóval szerintem irtó jó sztori, bár azért ott helyben viccesebb volt.
És azt imádom a dokimban (hülye szó erre, hogy imádom), szóval valahogy annyira jól csinálja a dolgát, hogy még egyszer sem fájt, ahogy megvizsgálta a méhszájat, valahogy mindig tudja, hogy hogyan feküdje, mert mindig mondja, hogy most feljebb vagy lejebb.
Szóval megint írtam egy csomót. De egyébként hol van mindenki?