Hű, miket álmodtok... én eddig nem álmodtam. Talán azért, mert egész éjjel köhögök...
Meséljetek majd, mi volt az orvosoknál-védőnőknél!
t.mária: örülök a szívhangnak. Kíváncsi vagyok, nálunk mutat-e már valamit az uh.
kike, sajna a gyerekek elég határozottan tudják, mit akarnak - még ha ez percenként változik is. Egyszer csak megéhezik Vercsi is... Oti tegnap nem akart ebédelni, aztán amikor délután felébredt, betermelt egy nagy tányér levest. Ő amúgy nagyon leveses, és sztem semmi gond ezzel, jó sűrű - és isteni - zöldségkrémleveseket szoktam főzni neki.
Nemrég jöttünk föl a sétából... minden alkatrészem vacogott
Mindjárt ebédelünk, de előtte még "írtunk" egy levelet a Mikulásnak. Tudjátok, mit szeretne a gyerekem? Egy nagy Skoda nínóautót
Kérdeztétek, hova megyünk. Itáliába, danolászni. Ugyanis a férjemmel énekelünk egy kórusban, és meghívták a csapatot vendégszerepelni. 16 óra buszozás oda, ugyanannyi vissza, közben kirándulások, koncertek, úgyhogy ez nem a pihenésről fog szólni. De azért nagyon várom! Otit nem visszük, az nagy kitolás lenne vele, folyton rángatni kellene szegényt. Viszont majd egy hétig nem fogom látni
wera, Ottóval a terhesség teljesen problémamentes volt, ahogy a nagyköyvben írva van - annyi volt csak, hogy egy kis vérezgetés miatt le lettünk tiltva a házaséletről. A születését és az utána következő két hetet inkább nem mesélném el, hogy ne pánikoljatok be. Hál'Istennek egészséges kis gyerkőc lett!
Most elköszönök, mert ebédelünk, aztán viszem csemetét a Nagyiékhoz, én meg megyek a doktornénihez. Majd mesélek!