Mandula!
Én megmondanám kerek perec a néniknek, hogy ne nyúljanak a gyerekhez
ha megkérdi miért, elmagyaráznám...ezt még anyósomnak sem engedném meg, bár ez a veszély nem fenyeget, mert azt sem tudja, hogy babát várok (férjemnek megtiltottam, hogy elmondja) és Melissát sem látta január
óta...nem kíváncsi rá, így ne érdekelje a másik unoka sem
Alexet pedig megértem: szerintem a fiadat irritálta a nő viselkedés(amit a f@szkalapozás később igazolt is ) ezért tagadta meg a segítséget...gondolom nem túl szépen kérte, különben nem mondott volna biztosan nemet...a beszólás meg: az ilyen nyanyákat jól szájon vágnám, aztán megtudná, ki a f@szkalap
, ráadásul Titeket is szidott
Ágica!
Nagyon jó helyre jöttél, örülök Neked!!!
a Te életed sem volt könnyű, csodálatra méltó az optimizmusod, így tovább!!
itt mindenkinek megvan a maga keresztje a múltból, úgyhogy közénk tartozol
én is így tettem: kis házimunka-pihenés, most Zigi (aranyos név) a legfontosabb!!
nálam is szalad a lakás, és hegyekben a vasalnivaló, de már nagyon hamar elfáradok, ma pl. a bevásárlás merített ki 20 perc alatt, majd leszakadt a derekam, nehéz cipelni Majácskámat...de olyan boldog vagyok!!!!
Icus!
tudom, hogy szörnyű a hiszti, nekünk is volt már néhány ilyen periódus, annyi idősen is, amennyi most Anna...sőt, mi ugyanígy voltunk...Melissa a mai napig rossz evő itthon, szinte soha nem ebédel
(az oviban viszont MINDENT megeszik)
őrjítő, mikor hétvégén ülünk az asztalnál, és két perc után felugrik, hogy "tele a hasam"
aztán fél óra múlva kutat, hogy mit lehet enni, mert éhes...
a banán jó megoldás, én is be szoktam vetni
és mikor annyi idős volt, mint most Annád, előfordult, hogy joghurt és sajt volt az ebédje
(még a kedvencét is bojkottálta sokszor)
igazad van, nem szabadna ilyet olvasnom...ez a bába ráadásul az otthonszülők "prófétája"
na akkor tettem le végleg a könyvet, amikor azt állította, hogy van olyan nő, aki orgazmust él át szülés közben
hát, nem tudom én biztos valamit rosszul csináltam, mert nekem bizony q.rvára fájt mind a három
Regina!
Köszönöm, hogy leírtad a véleményed, nem zavartál össze
ne bánkódj, hogy nem élted át a hüvelyi szülést, így alakult, nem tehettél róla!!
hidd el, én háromszor részesültem ebben az élményben, hát az sem kellemes, nekem mindig szörnyű fájásaim voltak, a kitolási szakban pedig remegtem, mint a nyárfalevél, és szinte halálfélelmem volt...
ennek ellenére mindig megdicsértek, hogy ügyes és bátor voltam, egy hangom sem volt, de a fejembe nem láttak bele...
szóval, most valahogy úgy vagyok, hogy sem a hüvelyi, sem a császor szülést nem kívánom a hátam közepébe sem, de valahogy ki kell jönnie ennek a gyereknek (és nem is sokára
)
azt hiszem az lenne a legjobb, ha megindulna a kitűzött nap (dec.27. ) előtt magától, és hagynám, hogy sodorjanak az események, lesz, ahogy lesz...
Melcsikém!
Pontosan azt írtad, amit gondoltam, hogy írni fogsz, mert ismerem az álláspontod ez ügyben (tegnap beleolvastam egy másik topicba
)
azt tudom magamról, hogy bármennyire fájna műtét után, nem hagynám el én sem magam, mert nem vagyok az a típus...és hatalmas erőt adna a boldogság, hogy ott a baba mellettem, és az otthoniak is várnak vissza
azt a sok marhaságot, amiről Te is írtál, hogy azzal traktálják az embert, meg se hallom...
azt hiszem, legközelebb beszélek az orvosommal, mi a véleménye
párom attól is fél, hogy erős vérzés lépne fel a hüvelyi szülés után (Melissánál ez történt)
ezért is helyezte kilátásba a doki az oxytocint, mert már negyedik terhesség, szülés, hátha idő előtt kifárad a méhem, és nem tud eléggé összehúzódni a szülés után