Aranyosak vagytok lányok!
Annyira fontosak most számomra a tanácsaitok, ki tudja, mi válik be!
Évikém, a fene tudja... éjszaka megpótoltam neki saját lefejt tejcsivel, amit be is cuppogott, szóval tápszerrel csak ritkán próbálkozom, amikor nincs egy csepp tartalék tejcsim sem. Meg tudod, attól is félek, nehogy rákapjon arra, hogy a cumisüvegből könnyebben jön a tejcsi, és a ciciből nem fog annyira szívni.
De a védőnő is azt tanácsolta, adjak neki tápszert éjszakára, attól jobban el fog telni, és elalszik.
Most azt fogom megpróbálni, hogy éjszaka fogok hozzápótolni valahogyan, nehogy ilyen kevés hamival feküdjön le, hátha úgy jobban fog aludni.
Csak ez a bukás is... hiába büfiztetem meg, kb fél óra után mindig látom, hogy kifolyt a szájából tejcsi. Féklek, nehogy félrenyeljen. Emiatt sem tudok úgy aludni, még ha ő próbálkozik is, úgy ugrálok fel minden nyüszögésére.
A kiságyban nehezen marad el, de én nagyon próbálkozom vele, hogy ott aludjon, nem akarom hogy megszokja a köztünk alvást. Küzdök ellene, eddig be is jött, csak nagyon ritkán veszem magunk közé.
Reggel 7-kor viszont már nem bírtam... a trükk az, hogy magam mellé veszem, cici a szájába, és ő azon elalszik. Csak attól is félek, nehogy félrenyeljen így hanyat fekve, ha netán bukna.
Így alukált el reggel, miközben szopizott. Én meg persze szintén kidőltem, és arra riadtam, hogy a cicim ott lóg csupaszon!
Évikém, ne mondj már ilyeneket!!! Inkább mesélj, mi újság a nagylányoddal? Néha nagyon úgy tűnik, kicsit meg vagy fáradva. Nem lehet könnyű ám Neked sem. Én nagyon csodállak, hogy még bevállalod a kisbabát. Tudod, hogy nem lesz könnyű egy ilyen örökmozgó Balázska mellett?!
És hőmérőzöl még? Mikor dobsz nekünk egy görbét, hogy lássuk mikor izgulhatunk?!
Zsuzsikám, azta, ez igen nagy lehetőség!!! Talán az élet alakította ezt a helyzetet. Tudod, soha semmi nincs véletlenül.
Ha úgy gondolod, ez a megoldás, akkor légy Te határozott, és add tudtára a hátorozott elképzelésed.
Attól tartok, ha tovább húzzátok a dolgokat, semmi nem fog változni. Bár nem így volna, de az írásaidból nagyon úgy tűnik, kicsit belefásultál a helyzetbe, és nem fogsz már tudni bízni benne.
Nagyon sajnálnám, hogyha ilyen messzire költöznétek, de talán ez nagy lehetőség és ez a megoldás számotokra. Lényeg, hogy légy biztos magadban.
Én mindig mérlegelni próbálok ilyen helyzetekben.
Akár papírt, tollat is vettem már elő... egyik oldalra, hogy mi szól mellette és mi ellene. Aztán egyértelmű lesz az, mi az ésszerű. Persze, az érzelmi oldal egy másik tészta...
Timikém, Bencus miatt kitartást kívánok!!!
Jaj, én meg már lefényképezem az ajándékaid, és megmutatom a lányoknak, had lássák, milyen gyönyörűségeket kaptunk Tőletek.
Na, megyek, nyüszög, pedig még csak 2,5 óra telt el a hami óta, és 110-et evett. Létezik, hogy már éhes volna?! Jaj, bár tudnám, mikor mi a problémája!