Sziasztok!
Most jöttem a dokitól, több mint 2 napja nem alszok, annyira ideges vagyok. Lefeküdtem fél 10kor, mert már majd leragadt a szemem (úgy mint az előző napokban), aztán már nem bírtam idegekkel, mert túrázott a szívem, lejöttem és még csak fél 1 volt. Aztán még 2 szer lejöttem, mert nem bírtam aludni. Tuti, már azon hergeltem magam, hogy úgysem fog menni az alvás. 3körül már úgy éreztem magam mint egy zombi....
Aztán egy picit elpilledtem, de nem aludtam. Reggel 6kor felkeltünk és elmentünk belgyógyászhoz, aki ekg-t csinál.
Erre ott egy jó fej, mogorvának látszó idős főorvos fogadott. Azt mondta, hogy csak ideges vagyok. 3szor rákérdezett arra, hogy miért. Én erre annyira kiborultam, hogy bőgtem. Jól esett nagyon.Ilyet pedig soha nem csináltam, mondtam ezt neki is, nem ez vagyok, aki bömböl az orvosnál. Viccesen megjegyezte, hogy ha ő már 2-3 napja nem aludt volna, akkor elájulna pluszba..... Aztán átment egy kis pszichiáterbe, ami nagyon jót tett a lelkemnek. Aztán leszűrte azt, hogy mivel már nagyon akartuk a babát és hirtelen összejött annyira megörültem, hogy egyben a lelkem teli lett félelemmel+a szervezetem változsait nem tudom hová tenni......
Aztán vérnyomást mért 150/90. Ez viszont jó sok. Azt mondta nyugodjak meg mert van 1 szerető férjem 2 kutyám, saját házunk, munkánk, tudja, hogy aki egyébként is érzékeny (mint én) annak hiába mondja, mert nem tudja magát megerőszakolni. Olyan jó volt hallani a bíztató szavakt, és olyan jó volt valakivel erről beszélni aki ráadásul szakember és olyan jó volt sírni
Most úgy érzem teljesen megnyugodtam, csak azon dilemmázok, hogy remélem az én egyetlen babócámnak nem lesz semmi baja, hogy én ennyire kiakadtam?