Próbálok kimászni a téli depiből. Még jó, hogy csak november van, korán kezdem. Amolyan minden összejön dolog. Persze a legrosszabb a fényhiány nekem, el kéne költözni valami melegebb országba, ahol süt a nap, vagy legalább pár hétre kiruccanni mondjuk Ausztráliába és megfőni a nyári hőségben. Álmodik...
Az olvasással sehol nem vagyok és tornyosulnak felettem a tennivalók. Tanítvány is jön hamarosan. Sajnos nemsokára befejeződik a "tanfolyam", mert megy Angliába. Kellett nekem ennyire rugdalni.
Ha nem rágom a fülét, még itt lenne decemberben. A másik tanítvány meg a diplomaírás rejtelmeibe süllyed, a harmadik pedig a munkahelyi karácsonyi lázba. Nem épp stabil a magántanári kereset.
Szabi amíg nem írogattam, eléggé beindult. Nagy küzdelmesen, de végre arra halad, amerre akar és métereket tesz meg elég rövid idő alatt. Időnként még mindig felül véletlenül, de egyre ritkábban. Ezzel párhuzamosan a szepa kezd eltűnni, vagy legalábbis egyre enyhébb. Már sokkal kevesebbet hurcibálom, igaz, azért még követni nem tud, csak a csillagtúráig jutott el.
Szopi:
Nálunk csak fekve megy, nem is emlékszem, mikor volt másként. Leginkább a majdnem hason verziót szeretem, mert akkor nem rugdossa a lábamat. Amivel a probléma főként az, hogy őt zavarja ezért nem szopizik.
Nati egész jól van, de azért még bőven látszik rajta a betegség és még szedi az antibiotikumot. Remélem, hamar a régi lesz, azután kezdhetem kezelni az antibogyó mellékhatásait. Jövő héten már megyünk Manótornázni és Ringatóra is.
Orsi,
Szabi is szokott így koppanni, főleg, amióta hirtelen nagyokat ugrik. Persze a legrosszabbkor, amikor mondjuk Natira figyelek vagy pont bambulok. Púpot még megúsztuk, de azt hiszem, elég edzett vagyok már ilyen téren, nemigazán ráz meg. Az is igaz, hogy őt sem, hasonló módon viselkedik, mint Sebi.
Pann,
Ekcéma ügyben megkezdtem tanulmányaimat.
Hamarosan kicsit készültebb leszek. Elmentem a könyvesboltba a megfelelő szakirodalomért és nem találtam semmit, így csak az x. nevelési könyvet vettem (kettőt, pontosabban), de szép lassan gyűlytöm az infókat. Annál jobban, ahogy Pankimanki leírta, nem tudom. Nati is szteroidos kenőcsöt kap, és eléggé félve kenem rá, még ha tudom is, hogy muszáj és hogy alig szívódik fel valamennyi. Kipróbáltam én is, meglepően erőteljes a hatása, krémben még nem találkoztam ilyennel.
Moni,
Semmi ötletem nincs még a foltra. Gondolkodó üzemmód. Egyedül a virsli sanszos, azt nem kap egy darabig. Pedig milyen egyszerű, és még szereti is. Eddig általában hetente kapott.
Nózi dolgot nagyon sajnálom.
Szerintem a vásárlás gyerekkel akkor jó, ha a gyerekek számát egyel meghaladja a felnőttek száma. Különben gáz.
Persze akkor meg nem kéne vinni a gyereket.
Fekve is remekül megy a bal-jobb-bal-jobb a szopiban.
Mobilitás:
Nálunk kb annyi, mint egy gyerekkel. Kettővel játszink kívül sehován nem vagyok hajlandó menni, oda meg már nem járunk.
Anyós viszont rengeteget segít, így talán még többször is kijutok, mint előtte. Pénteken besokalltam, Robira rásóztam a két gyereket és elmentem plázánzi egyet. Egy rakás pénzt ott is hagytam.
Lehet, hogy jobb lenne jelen helyzetünkben, ha kicsit röghöz kötöttebb lennék.