Hát monácska, egyszerűen nem találok szavakat (elovastam a szüléstörténetedet). Meghatódtam a végére, és én a te helyedben talán még elméletileg sem akarnék tesót!!
Egyszerűen nem hiszem el, hogy az, ami az egyik legcsodálatosabb, legnagyszerűbb élmény kellene legyen mindenki életében, ilyen mértékben képesek rémsztorivá változtatni! Ember az embernek!
De hála Istennek azért mindenhol változott a mentalitás és hozzaállás - még ha csak részleteiben is!
És én is csak azt tudom erősíteni, hogy a Kútvölgyiben 2006-ban fantasztikus emberek dokik-gyerekdokik-csecsemősök tették számomra csodálatossá Fanni érkezésének körülményeit és magát az érkezést is. Fogadott szülésznőm nem volt, csak dokim - valamilyen Erzsi volt az ügyeletes (és még hallottam ott egy pár jó szülésznőről)- és egy hihetetlen jófej, kedves és türelmes volt egész Vida érkezéséig - azután pedig ketten vezényelték le a szülést profi módon!
Szóval csajok: a közelmúlt, a jelen és a jövő JAVULÓ TENDENCIÁT MUTAT !!!! Szóval semmi ok a parázásra! És ez így van jól.
Van egy másik érdekes dolog, amin folyamatosan csodálkozom: sok helyen olvastam, hogy arról beszélnek a nők, hogy fájt, amikor megvizsgálta a doki - engem akárhányszor vizsgált meg a dokim -bár nagyon nem szeretem azt a kiszolgáltatott pózt, amit a manuális vizsgálat igényel-, meg soha, de soha nem fájt. Sem szülés előtt, sem alatta sem semikor. Mondjuk remélem is, hogy ez ezután sem lesz másként. (azt mondta a dokim utoljára, mikor nála voltam és kifejeztem, hogy féltem, hogy ezt a randit nem úszom meg vizsgálat nélkül egy szerény ultrahanggal, hogy a következő vizsgálat alatt ha akarom, hasra is feküdhetek - hihi-hát nem együttérző? - mondtam neki, hogy szerintem ettől nem lesz jobb -imádom a humorát!).
Beírtam a naptárba a talit! Nagyon szeretnék ott lenni, és végre személyesen is traccsolni veletek! remélem összejön!Ja: és a mongol pontos címét is feldobjátok?
Hihi -pumperka - jópofi a kép!
Ja: és van még egy nagy esemény nálunk: beleléptünka hisztikorszakba, bár még nem vagyunk 2 évesek.
Annyira ledöbbentem eleinte, hogy nem tudtam, mit csinálni. Aztán rájöttem, hogy ez a legjobb megoldás: nem csinálni semmit - mert úgy sem jut el olyankor semmi Fanni agyáig-, csak szépen kivárni, amíg magától elmúlik (persze nem mindig lehet ezt tenni).
Na, azt hiszem abbahagyom - ilyen hosszú még sohasem voltam-de nem tehetek róla
-beszippantottatok.