Na, főzés közben bekukkantgatok, és lám, írt Tabati!
nekem egy kis hasfájással jött meg, néha érzem, hogy fáj kicsit, de érdekes, hogy nem görnyedek tőle, mert régebben kifejezetten fájdalmasak voltak a menstruációim. De lehet, hogy még visszavan a feketeleves, mivel volt már oylan, hogy egyáltalán nem fájt, mikor megjött, a harmadik napon meg kénytelen voltam gyógyszerezni magam.
Most olyan fura, hogy így természetesen jött meg. Nálam mindig 6-7 napig tartott, demár most érzem, hogy most is ez lesz. Hol vannak a háromnapos mensik? Már mind a múlté... na, nem mintha annyit szomorkodnék.
Tabati, képzeld, én meg inkább fehérre képzelem a szobáját a babának, illetve alapjában véve a házunkban majd sima festéket szeretnék, fehéret, esetleg valami halvány színűt. Például tapétát sem szeretnék, még festhetőt se (fűrészporosat). Én annyira a kezdetekben nem fogok foglalkozni azza, hogy fiú-e vagy lányszínűek-e a holmik. Nyilván a kisfiút tetőtöl talpig nem fogom rózsaszínbe öltöztetni, de vanna olyan színek, amelyek mindenkihez mennek: sárga, fehér, kis rózsaszín kékkel, vagy fordítva, stb. Meg hát ilyen pindurkáknál felesleges is annyit költekezni, hiszen úgyis eljön az idő, amikor majd már figyelembe kell venni, hogy kisfiúról vagy lányról van szó, meg amikor majd maga kéri, hogy inkább milyen ruhát szeretne...hiába, kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.
Mondom én...
De tényleg, amúgy következetesen oda fogok figyelni a pénzre is, feleslegesen nem fogok vásárolni, maximum összeszorítom a fogaimat, de akkor is megállom. Nyitok neki egy számlát, és minden egyes dolgot, amikor visszafogtam magam, és nem vettem meg neki, azt a pénzt befizetem a számlájára. Ha csak egy ezres is lesz az, akkor is jó érzéssel fog eltölteni.
Tabati, még bármi lehet. Sokan mondják itt a neten, hogy olyan érzésük volt, hogy meg fog jönni, aztán mégse jött meg. Nem bíztatlak ezzel, de nem is szegem kedvedet.
Képzeljétek, hekket vettem ebédre, hogy azt készítek. Erre kibontom, még tiszta jeges volt. Kicsit beletettem meleg vízbe, aztán elkezdtem beirdalni. Hát, nem akar menni...egyre jobban nyomom a kést, akkor se. Hát, mint kiderült, még pikkelyes volt a drága.
Sose találkoztam iylennel, mindig tisztítva volt bent a csomagban. Úgy hogy az egész konyha tiszta pikkelyes lett, mire etisztogattam.
Akik most ülnek asztalhoz, azoknak jó étvágyat!