Hááát...én lehet, hogy úgy megyek férjhez, hogy zsákot húzok magamra, mert már csak abba férek bele!
De mi már nagyon szeretnénk babát, és ha megszületik, utána már nem lesz normális esküvő, az tuti. Ezért lesz előtte egy pici. Persze ha addig nem jön össze a baba, akkor én is feszítek majd a tapadós ruhában vékonyan. (megint találtam egy szupit, amibe persze pocisan már nem férek bele)
Azt hiszem nekem a sorrend a következő: baba, ház, esküvő (esküvő nem is olyan fontos, csak a családnak csináljuk) Nálunk sincs semmi vita a szülőkkel, teljesen jól megvagyunk, de azért mégis más generáció, nomeg jó lenne már külön, saját háztartás, saját konyha (hú, de nagy álmom!!!
) Mondtam is a páromnak, hogy ha kész a házunk, akkor első a konyhabútor, utána jöhet a többi.
A héten sokat babáztam. Kicsit megtapasztaltam, milyen lesz majd két gyerekkel. Pár órát vigyáztam rájuk. Persze a nagyobbiknak pont akkor kellett k@kilnia, amikor a picit etettem. Pici bele a járókába (végig üvöltötte a dolgot, mert ott nem szeret lenni) nagyhoz aszisztáltam. Aztán etetés folytatódott.
Semmi probléma, csak egy két paradicsom folttal lettem több, meg némi tapasztalattal, hogy a picit nyugodtan letehettem volna a földre kúszni (csak nem mertem), és akkor nem üvöltötte volna végig a testvére egészségügyi sétáját.
Ja, és hogy akkor sem kell kétségbeesnem, ha a picur kiadja magából a bekajált paradicsomost szószt, mert nincs semmi baja, csak túl mohón eszik.
No, kedden megint megyek babysitterkedni, most már bátrabb leszek!