Sziasztok!
Köszönjük mindenkinek a szavazatokat!!!
Mni, gyönyörűek a képek, a pocid is szép!
Hadd panaszkodjak egy kicsit, ma szörnyű napom volt.
Reggel dokihoz mentem. 8.20-ra értem a Klinikára, 9.20-kor be is hívtak. Kaptam időpontot a vércukorterhelésre. Mondták, hogy csüccs le kint, hívnak majd a dokihoz. 10.20-kor behívtak, pisi, vérnyomás, csüccs le kint, majd hívnak a dokihoz. Újabb másfél óra múlva megkérdeztem, kb. mikor kerülök sorra, mert már reggel óta itt ülök.
-Türelem, kevés az orvos.
Újabb negyed óra malmozás, ismét megkérdeztem a kijövő asszisztenst. A válasz:
-Türelem!
12.40-kor már nem bírtam magammal, szóltam a csajnak, hogy hozza ki a kiskönyvemet, nem várok tovább. Erre közölte, hogy pont én lennék a következő, nem várom meg?
DE!!! Már sík ideg voltam, gondolhatjátok, 4 óra folyosón ácsorgás után.
Aztán utána még jött a
mert kiderült, hogy Kismanó vesemedence-tágulata a felső határértéken van. Ezért nov. 20-án genetikai ultrahangra kell mennem, hogy megnézzék, nőtt-e a tágulat. Ha igen, akkor... nem tudom, majd megmondják, mi a teendő.
Közben Apa otthon volt sík ideg, mert nem jött meg a fizetése, biztos a négynapos ünnep miatt tolódik az utalás. Persze, nekik mindegy. Ráadásul a gyerek telerakta a pelenkát, Apa meg ettől rosszul van, de szó szerint.
Szegényem ott öklendezett, a gyerek utánozta, apósom meg kiröhögte.
Szóval, a mai nap végkövetkeztetése: nem lenne jobb, ha mégiscsak fogadnék orvost? Akkor legalább lenne mindig időpontom, és nem kellene fél napokat a folyosón ácsorogva töltenem. Hát nemtom...