Sziasztok!
Ágci, köszi, igen érdekes linket tettél fel.
Pele, nagyon klassz, amiket írtál.
Egészen megnyugodtam. Egyébként az igény szerinti szopival nincs baj, a négy órát ő alakította ki magának, nem én erőltettem rá. Mindig is igény szerint szopizott, kezdetben naponta 10-11-szer, és legalább egy, másfél órát alkalmanként, aztán csak kb. 4 hónapos korára jutottunk el oda szép lassan, hogy már csak átlagban 4 óránként eszik. (csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezt is csak nappal, mert éjjel újabban - kb. két hete- másfél-kétóránként ébreszt.)
Nekem csak azzal volt gondom, hogy amikor tudom, hogy nem éhes, hanem majd' összeesik a fáradtságtól, akkor is etettem eddig, és közben aggódtam, hogy esetleg nem teszek jót ezzel, de most már teljesen meg vagyok nyugodva.
Más, - egy kis filozofálás:
Amióta itt olvasok, meg néha kérdezek, én is kicsit többet tudok a szoptatásról, azóta teljesen el vagyok képedve, attól, hogy még mindig milyen kevesen tudnak eleget a szoptatásról. Csak a környezetemben, csomó olyan történetet hallok, hogy "igen, a hatodik héten elfogyott a tejem, utána tápit kapott a gyerek". Mintha ez egy teljesen rendben levő, normális dolog lenne.
Itt van pl. az anyósom; amikor két hónapos volt Eszti, kérdezte, hogy "na, adsz már neki banánpürét?" Mondom: eszembe sincs!
Meg teljesen fel volt háborodva, amikor a gyerek három hónapos korában még két és fél-, három óránként evett, "egy ilyen korú babának már ki kell bírnia négy órát!!" Próbáljam
meg "rendre" szoktatni!!!
A saját anyám is próbál beleszólni, hogy mit, hogyan csináljak, és egy-két hete már igencsak elkezdte szorgalmazni, hogy adjak neki ezt-azt, meg teáztassam éjjel, ne szoptassam, mert így soha nem fogja átaludni az éjszakákat.
És hozzáteszem, mindkettőjüknek annakidején 6 hétig volt elég a tejci, amit a hugomnak, illetve a férjemnek tudtak nyújtani. Nekem szerencsém volt, én szophattam 6 hónapig.
Ez persze a régmúlt, amikor még az óra szerinti szopi volt a divat, de egy ismerősöm, egy velem majdnem egyidőben szült anyuka is csak 6 hetes koráig szoptatta a babáját, pedig neki már mondhatták volna, hogy némi erőfeszítéssel felszaporíthatná a tejét.
Az nem értem, hogy manapság már annyira egyszerű volna csinálni egy pár oldalas kiadványt, és a védőnőknek, gyerekorvosoknak, no meg persze a szülészeteknek terjeszteni, hogy normális tanácsot tudjanak adni, ahelyett, hogy felírnák a tápszert, akkor miért nincs ilyen. Vagy van csak nem olvassák el? Nem fogadják el? Lehetne rá biztos keríteni támogatást, minisztériumból, vagy máshonnan pénzt és nagyon szépen meg lehetne csinálni. (Ha netán valaki megírná, én nagyon szívesen vállalnám a grafikai szerkesztését, merthogy grafikus vagyok.) De persze valószinűleg van ilyen kiadvány, nem tudom elképzelni, hogy ne lenne...
Az én gyerekdokinénim nagy jó, ő is azon a nézeten van, hogy fél éves korig csak tejci, de a védőnőm, amikor az első egy-két hónapban még nem volt elég esténként soha a tejem, akkor azt javasolta, hogy fejjem le reggel, és azt kapja meg este cumiból, vagy pohárból. Ez annyira logikusan hagzik, ha nem olvasom a babanetet, akkor simán meg is fogadtam volna,
de én inkább ehelyett esténként maratoni szopikat rendeztem, remélve, hogy előbb-utóbb este is elég lesz, és elég lett! Igaz, hogy sokáig tartott, valahogy az esti mennnyiség felszaporítása nem négy-öt napba telt, hanem inkább két hónapba, de azóta már simán elég.
Na, bocs, hogy ennyire off voltam!
Puszi!
Yoan és az 5 hónapos Eszti