Lányok, jelzem, kivagyok, egy egész oldalt írtam, és elszállt minden! Kezdem előlről!!! De persze mindezt sírással!
Hazaértünk, itthon van kis családunk, édes érzés, hatalmas a boldogságunk! Elmondhatatlan szeretetet érzek a kicsibébi iránt, akit még egyszerűen nem tudok nevén nevezni! Imádom őt, féltem, óvom mindentől!
Igyekszem napról napra majd többet jönni közétek, és beszámolni mindenről, mert van miről bőven! Nagyon kemény napok állnak mögöttünk, de persze mindent megér a kis drágaság!
Odabent nagyon nehéz volt, szerda óta naponta 1-2 órát aludtam, de nem a kishercegnő miatt, hanem a többiek kis babái sírásai miatt.
Nomeg folyton őt szemléltem, hogy alszik, hogy veszi a levegőt, agyon aggódtam magam.
Lányok, eszméletlenül köszönöm Nektek a sok-sok törődést, szeretet, amit kaptam tőleted, köszönöm a sok sms-t és telefonhívást. Ne haragudjatok rám, hogy nem válaszoltam és nem vettem föl a telefonokat, egyszerűen képtelen voltam kommunikálni, sem időm, sem enerigám nem volt magamra. A telefonom amúgy tegnapig le is volt némítva!
Annyira sokat jelent, hogy itt vagytok, maga a tudat, hogy számíthatok rátok, és hogy mindig ott vagyok, amikor és ahol kell! Köszönöm Nektek!!!
Drága Jucikám, köszönet a homeós bogyóért, már szedem is őket, Momo, Neked a tablettákat köszönöm, azokkal is próbálkozom.
Drága Eszter, a teáid is aranyat érnek, most főzöm az első adatot.
Próbálkozom lányok mindennel, amivel lehet, hogy tejcsit fakasszak a bébikénknek. Egyelőre úgy néz ki, valamit ehet, odabent tegnap mérlegeltél, kétszer 15 grammot, és egyszer 30 grammot mértek!
Gyöngyikém, már most tudom, hogy aranyat fog érni a mérleged!
Ági drága, Istenem, mennyit fáradtatok az ajándékkal, egyszűen nem tértem magamhoz, olyan büszkén mutogattam azt mindenkinek odabent!
Nagyon-nagyon köszönöm még egyszer Nektek!!!
Jaj, annyi mindent akartam még írni, és írtam is az előbb, de olyan béna vagyok, nem tudom, hogy szállt el az egész?!
Képzeljétek, itthon Dani egy angyal volt, lesz mit mesélnem erről is!
És akkor néhány fotót a kishercegnőről, aztán megyek, megnézem, alszik-e még?!
Így aludtunk odabent... én meg odabújtam mellé, és puszilgattam, ölelgettem!
Ági, nagyon-nagyon köszönöm a bodykat, amiket behoztál, rá is adtam még aznap!!!
Ugyanis képzeljétek, keveset vittem be, és Dani itthon nem igazán talált semmit, Ágit kértem meg, hogy hozzon nekem az ő készletéből.
Így áttételesen Jucikám, Neked is köszönöm, mert hogy Dudi ruhácskája kötött ki végül odabent a kisasszonyon!
Ez pedig az első itthoni fotónk, kidőltünk mindketten, aludtunk legalább 1-2 órácskát.
Egyszerűen képtelen voltam betenni a kiságyba, amit tudom, hogy nem szabad, de még most muszáj volt.
Annyira jó érezni a közelségét, a kis meleg, törékeny testecskéjét!
Lányok, szerelmes vagyok a lányomba!
Még egyszer csak ismételném magam, nagyon-nagyon köszönök Nektek mindent!!! Nagyon szeretlek benneteket!!!
Na, és persze az első segítségkérésem... Ti adtatok az első időkben az anyatejen kívül mást a babáknak? Mert szerintem ami tejem van, az édeskevés! Vettünk egy Mecsek Baby teát, és írt fel a gyerekorvos Milupa tápszert. Kiegészítsem azzal? Egyáltalán mennyit kellene ennie? Ti mivel pótoltatok neki folyadékot?
Megyek, megnézem, túl nagy a csend! Én meg persze aggódom folyton!