Sziasztok!
Kicsit eltűntem a hétvégén, csak olvasgatni volt időm titeket.
Fájdalomcsillapítás témához:
én nem kértem az elsőnél sem, de most sem fogok. Nekem az a meggyőződésem, hogy a szülést minden velejáró fájdalommal kell megélni, mert akkor tudja az ember igazán "felfogni", hogy mennyit is kell egy gyerkőcért "küzdeni".
Nekem ez az egyik dolog, amit soha nem kérnék, a másik pedig a császár. Azt csak akkor, ha a gyermek v. az én életem a tét. De azért, hogy magamon könnyítsek, soha.
Nekem van olyan az ismeretségi körömben, akinek több programozott császármetszése volt, nem is próbálkozott normál szüléssel, hanem egyszerre császár, és úgy éreztem, hogy neki egy olyan "csak már legyünk túl rajta"-élmény volt a szülés.
Meg beszéltem olyannal is, akinek sajnos muszáj volt császározni, és annyira nehezen dolgozta fel, hogy nem "hagyományos" módon szülhette meg a gyermekét. Szóval én teljesen normál-szülés párti vagyok, szerencsére a dokim is. Csak végső esetben lehet szó nála császárról.
De természetesen erről mindenki másképp gondolkodik, és ha valaki úgy érzi, hogy csak fájdalomcsillapítással megy neki a dolog, akkor inkább kérjen, minthogy egy szörnyű emlék maradjon a szülés, annyira, hogy esetleg már többet nem merne vállalni.
Gátvédelem:
alapjáraton nem vagyok ellene, mert inkább vágjanak, mint rossz irányba repedjek, de azért megpróbálnám másodszorra gátvédelemmel. Utána jártam, hogy Sopronban a 2. szülést már megpróbálják így levezetni, ha az anyuka szeretné.
Tehát azt hiszem megpróbáljuk, aztán majd kiderül, hogy megy-e így, ha nem, akkor inkább vágjanak.
Én írtam, hogy szokott fájni a varratom. Főleg, ha időváltozás van, vagy megerőltetem magam. Amikor mensim volt, néha akkor is előfordult, hogy fájogatott. Mostanában szerencsére csak ritkán érzem, eleinte többször előfordult, hogy fáj. Illetve olyan érzésem volt, mintha le akarna szakadni az alfelem
Amúgy nekem a fájások az Oxitocin miatt elég erősek voltak, de mindig úgy éreztem, hogy ez egy olyan fájdalom, aminek lesz végeredménye, van értelme kibírni.
Tini koromban, amikor mensim volt, iszonyatos görcsök között folyt a dolog, 3 napig nem tudtam mozdulni sem, létezni sem, ilyenkor még a suliból is hiányoztam, mert egyrészt olyan görcseim voltak, másrészt szétáztam pillanatok alatt. Na, annak nem sok értelmét láttam
, de az hogy a gyermekemet a karomban tarthatom, és azért kell szenvednem, az engem minden fájdalomért kárpótol.
Egyébként borzalmas alacsony a fájdalomtűrőképességem, de a szülésnél teljesen más ember lettem, és úgy éreztem, hogy bármit kibírok, és amikor már teljesen ki voltam fáradva a vajúdástól, még akkor is tudtam küzdeni, mert tudtam, hogy van miért.
A tolófájásoknál meg szinte eufórikus állapotba estem, és annyira fantasztikus élményként éltem meg, hogy magára a tolófájások kísérte fájdalomra nem is emlékszem. A vágást, varrást abszolút észre sem vettem, nem is tudtam volna, ha a doki közben nem mondja, hogy most vágok, most varrok, stb.
Vera!
Örülök, hogy minden rendben a babóddal.
Már te is írtad többször, hogy nézték a méhszájat. Másnál is nézik? Mert itt nálunk nem igazán "divat" a belső vizsgálat, csak ha valami nyomós oka van a dolognak.
A héten nagyon aktív volt a babucink, írtam is, hogy rengeteget mozgott 2-3 napig folyamatosan. Hát azt hiszem az volt az oka, hogy fejre fordult a drágám
Ugyanis most már a köldökem magasságában érzem a nagy rúgásokat, és lent meg csak apró motoszkálást. Eddig fordítva volt.
Szerintem körbeúszott a héten, és úgy gondolta megnézi fordítva is a kuckóját, és úgy döntött ott is marad
Remélem nem gondolja már meg magát!
Még nem teljesen van függőlegesen, hanem ilyen ferdén, de lényeg az, hogy lefele van a fejecskéje.
Most is nagyokat rugdos
Tudja, hogy rá gondolok és róla írogatok
Most már egyre többször van úgy, hogy belesimul a kezembe, ha simogatom, és ha nagyon izgága, akkor a simizésre el is alszik.
Tegnap este is egyfolytában fészkalódott, a hátát meg a fenekét kitolta a hasfal irányába, volt egy nagy dudor a köldökem környékén, majd egy nagyot nekirugaszkodott és durr!
Aztán elkezdtem simogatni, meg beszélgetni hozzá, szépen "lenyugodott" és el is szundizott. De persze hajnalban már keltegetett őrült rugdosással
Most megint sokat írtam, abbahagyom
További jó pihenést még mára!
Kata