Kiemelt témák

Oké, én szóltam A fair play-érzés helyén van, tehát

Szilvi, akkor mi ismét csatlakoznánk hozzátok. Köszi előre is

Orsi,
igen, csak azért nem flies-t használunk. A testet totál másképp csinálom, és persze az arcot is.

Savitri,
az amerikai site technikája végül is jó, de a te manód százszor szebb! És ha öltöztetőset csinálsz, van másfajta szabásminta is. Ami a legkevésbé teszik nekem, az a fej formája. De már sok amerikai site-on láttam, hogy nem középen köti el a fejvonalat, és akkor olyan puklis homloka lesz. Persze izlések és pofonok.


Nálunk az van, hogy éjjel Timó kruppos lett. Óriási valószínűséggel péntekig meggyógyul, de azért szólok, hogy még az is benne van a pakliban, hogy nem.
(Szívem szerint ma is transzperszonális pszichológia előadásokon ülnék, dehát ember tervez...)

Sziasztok!

Régóta olvaslak Benneteket! Ezt, meg a többi topikot is. Nagyon köszönöm a sok hasznos ötletet, amit itt kaptam. Már rég tervezem, hogy írok, mert olyan jó kis csapat gyűlt itt össze. (A babavarrás különösen vonzana. Csak sajnos, nem vagyok hozzá elég mobil.)
Zsizsával ismerjük egymást a nagylányaink topikjából. Szilvit meg már zaklattam kérdésekkel priviben.

Röviden rólunk: két lányom van, Juli 4 éves, Orsi 16 hónapos. Juli most kezdte a Waldorf-ovit. A XII. kerületben, a Mártonhegyi úton van a Kisember óvoda, oda jár. Már két évet jártunk oda a minioviba is, amit nagyon szerettünk.

Ami miatt most írok, hogy indul a miniovi hamarosan! 25-én 14:30-kor lesz a miniovis szülői megbeszélés. A cím: XII. kerület, Mártonhegyi út 65. Van honlap is: http://kisember.waldorf.googlepages.com/ . Maga a miniovi keddenként szokott lenni, 4-től 6-ig. Valamelyest hasonlíthat az Aprók Házához, ahogy a múltkor olvastam. Rövidítve tartalmazza a nagyovi programját: az első órában szabad játék, közben lehet kézműveskedni, majd rendrakás, kézmosás, körbeülés, mese, utána uzsonna. Hátha valakit érdekel.

Sziasztok!
Habu

Ezen a hideg vasárnap estén iylen szépségeket találtam:







hátha egy kis inspirálásra van szükségetek

Ezek tényleg nagyon szép darabok! Mondjuk hasonló tűzhelyünk van, csak kétplatnis. Fakopáncsból, asszem. A kismanók nagyon szépek! Ha jól látom, ez az a típus, aminek a teste egy félkörből van összehúzva.

nekünk ilyen kiskonyhánk van.
én szerelmes vagyok belé. a másik felén sütő van, a gombok forgathatóak és egy kereplőhöz hasonló megoldásnak köszönhetően, ha forgatjuk kattognak. a csap gombja meg nyikorog ha forgatjuk
szerintem ebben a kategóriában messze ez a legolcsóbb, nekem az is nagyon tetszik, hogy olyan kis komplett: mosogató, sütő, platni, mosógép, polcok. Az oldalára teregetni is szoktunk. A mosogató tálcát és a csavarokat leszámítva minden fából.
Tavaly egész ősszel csak kiskonyhákat kutattam, aztán mégis későn sikerült megrendelni, így karácsony helyett januárban érkezett meg.

Én me gmegmutatom, hogy milyen volt Abigél kiskonyhája. Ez a mi "nagy" konyhánkban volt, békáson, egy ikeás Ivar polcnak egy részét (2 kisebb polcocskáját) kapta ő meg. A kisfiú egy barátnőm kisfia.






Savitri, a ti konyhátok nagyon gyönyörű! Szereti Hana, igaz?

Ja, most a szobájában van fent, szintén Ivar-on, de mostanság nem játszik vele. Kb. fél-egy év múlva elkérem tőle, leköltöztetem a mostani konyhánkba, hoyg Timó játszhasson vele.

Savitri, ez a kép szuper! El is emailezem Férjnek. Nálunk most úgy lesz, hogy Nóri az apjával fogja együtt megbarkácsolni a konyháját karácsonyra, reméljük, így még inkább a sajátjának fogja érezni...

Ó mennyi szép konyha És miylen jó, hogy egyes apukák konyhabútort készitenek a lányaiknak!
Amit én néztem és amihez Szilviéké egészen hasonlit - abban az a jó, hogy egyrészt gyönyörú a fa , amiből készült, másrészt egy fél gyúródeszkából előállitható, a mosogató lehet a másik fele és egy fém gyümölcsmosótál a medence. Az Ivar polcra szerelés is milyen klassz! No, jövőre már megvan a karácsonyi ajándékkészités tervezete

A manócska teste egy félkör, igen, ha valakit érdekel, a Berger-féle manóvarrásban megvan a szabásmintája. Ilyen lesz az a kismanó, amit (Szent)Miklós hoz majd Dominónak.

Szilvi, a tietek nagyon tetszik! Mi is híján vagyunk a helynek, de a konyhában lévő, kamrának használt hasonló ikeás rendszer alsó polcát úgyis állandóan lepakolják, úgyhogy igazából meg is kaphatnák... És valóban, akár egy mosogató is elfér mellette.
Meg az is tetszik, hogy házilag előállítható. (Indi, mekkora ötlet a gyúródeszka, hiszen azon készen rajta van a perem, zseniális vagy!) Én a Fakopáncsban most csak olyat láttam, ami egy magasabb sámlira volt rászerelve. Jól látom, hogy a gombok forgathatóak?

Az igazi álmom egyébként egy (illetve egy pár) olyan fa játszóállvány, de ahhoz előbb nagyobb lakásba kell költöznünk.

Pindi

Pindi,
ilyen?


Nekünk az öcsém csinálta. Van egy Freya Jaffke könyvecske (nekem nincs meg), németül valami olyasmia címe, hogy Spielzeug selber machen, abban le voltak írva a pontos méretek. Van ambiciózusabb állvány is benne, de úgy gondoltam, hogy nekünk egy ilyen is jó lesz. Azóta persze nem így néz ki Abigél szobája, oda is begyűrűzött mindenféle az idők során.

A tűzhelyen a gombok forgathatók, igen.

Szilvi, igen! Azzal a könyvvel (Toymaking with children) én is szemezek egy ideje, csak nálunk famegmunkáláshoz se hely, se eszközök.
Egyébként a neten is találtam hozzá egy leírást, méretekkel. Csak hát mondom, nem igazán férne el.

Pindi

VAn egy javaslatom:

Úgy tapasztalom, hogy mindannyian a kispénzűek közé tartozunk és gyermekeink iskolázására/ovijára/játszócsoportjára és értelmes időtöltéseire forditjuk azt is. Igy a folyamatos külföldi és itthoni értelemes könyvek vásárlása problémát jelenthet, hjiszen csak havi egy könyv vásárlása is okozhat a családi kasszában nehézségeket. Azért is godnoltam erre, mert némely pedaagógiai könyvet esetleg csak egyszer olvasnánk el, igy utána kölcsönadhatnán.

Nos tehát: van-e kedvetek egy kölcsönösség és bizalom elvén alapuló könyvtárat létrehozni? megvehetnénk közösen a külföldi könyveket (is) és ki-ki gondoskodna arról, hogy viszonylag rövid idő alatt kiolvassa/átnézi és továbbadja a következőnek.

A magam részéről szivesen beleadok néhány saját, antropouzófiáról és pedagógiáról szóló könyvet, ha felelősséggel tudjuk múködtetni a dolgot.

Nem tudom, mennyire életszerű, mert én magam nem szeretek kölcsönadni könyvet (ritkán kapom őket vissza sajnos) de hát mi waldorfos népek a kölcsönös bizalom elvén közeledünk egymáshoz remélhetőleg, hátha ez igy most működne.

Mit gondoltok?

ilyen csuda zsebes nacit rittyentettem manófalvinak rém büszke vagyok ám magamra.
viszont nekem is kúsznak ki a gyapjúszálak így még egy újratömés kinéz, de valszeg az egész alsórészt újra varrom, mert egy kicsit úgyis rövid lett a lába.
azt tervezem hogy a kidobásra ítélt nejlonharisnyával fogom egy kicsit össze a tömést.

Indi, vágódeszka zseniális!
és Abigél konyhája is nagyon hangulatos. Főleg ahogy ott lehet gubbasztani a kisszéken amíg a másik főz, mint ahogy már a konyhákban az lenni szokott.

nálunk nagyon nagy sláger a konyha mindkét gyereknél, Iván is imád ott pultolni, meg mindenfélét bepakolni a mosógépbe. soha nem ruhát. de újabban már vacsorát is főz magának hehe

Liv tök jó ötlet ez a barkácsolós, de nem bánod, hogy így nincs meglepetés? vagy elég a karácsonyfa meglepetésnek?

tényleg körkérdés:
kinél hogy zajlik a karácsony? ki hozza az ajándékot? (angyal, Jézuska, egymást ajándékozzuk), ki hozza a fát? ki díszíti?
Kivel ünnepeltek 24-én? nagycsalád vagy csak apa, anya, gyerekek?


Mi négyesben vagyunk 24-én, és mindenki más(nagymamák, nagynénik, unokatesók és a többiek) 25-26-án.
A fát feldíszítve az angyal hozza és az ajándékot is. 25-26-án viszont, egymást ajándékozzuk.
de még elég képlékeny, nagyon kíváncsi vagyok másnál ez hogy megy, hátha lophatok valami kedves bensőséges trükköt.


most épp babaházat tervezek Hanának. valamiért azt gondolom lesz rá energiám barkácsolni. két verzió van.
ilyesmi:


vagy az épülő házunk kicsinyített mása

persze az előbbi lehet sokal jobb ha együtt készítjük, a kirándulások során gyűjtögetett faágakból egyebekből

kár hogy nem augusztus van

Indi, szerintem ez lehetne virtuális könyvtár. Ahol regisztrálni kell stb,és akkor a regisztrált ember fia/lánya belenézhetne a katalógusba, ahol kiderül, hogy a keresett könyv kinek a tulajdona, kitől kell kölcsönkérni. Email címmel stb. Így mindenki maga intézhetné a saját könyvei kölcsönadását, nem kéne erre egy külön helyet fenntartani stb. Meg gondolom mindenki szereti a saját könyveit közel tudni magához.
hm?

Savitri, nálunk is egy ilyen "treehouse" van tervben a nagyfiú szülinapjára (jövő hónap - ahogy most áll, lehet, hogy mégis karácsony lesz belőle...)

Könyvtár: Én is gondoltam valami ilyesmire, mert ugyan a könyvek egy része szinte napi használatban van, de van néhány, amit kölcsön tudnék adni olvasásra. Vagy pl. jár nekem a Mothering, aminek a régi számait nem szeretném kidobni, viszont lehet, hogy más is elolvasná.
Nekem szimpatikusabb az a forma, amit Savitri írt.

Pindi

Savitri,
nagyon cuki a manód! Na, most elővettem Timó manóját, és VALÓBAN, ha nagyítóval megnézem, nálam is jönnek ki a szálak, de szerintem egyáltalán nem vészes mennyiségben és mivel nem sötétkék az anyag, nem is látszik. Ezek szerint a sötét egyszínű plüssel vigyázni kell.
Abigélnek varrtam sok éve egy sötétkék apróvirágos mikrokordból egy ilyen "fazonú" babát, a mikrokordon alig jön át, de azért valamennyi mégis. Ezt csak azért mondom, mert a két gyapjú tutira máskori és máshonnan volt, tehát nem tudom így hirtelen, hogy az újratömés segít-e. Én a magaméba nem tennék nylonharisnyát. Pénteken, ha nem felejtem el, elviszem mindkét babát, megszemlélhetitek, hogy a tietek is ennyire "ereszt"-e.

savitritényleg körkérdés:
kinél hogy zajlik a karácsony? ki hozza az ajándékot? (angyal, Jézuska, egymást ajándékozzuk), ki hozza a fát? ki díszíti?
Kivel ünnepeltek 24-én? nagycsalád vagy csak apa, anya, gyerekek?

Nálunk közös fadíszítés van (a panelben nehéz lett volna dugdosni a fát a vásárlástól 24.-éig) és Santa Claus (:oops:) hozza az ajándékokat, azaz Télapó. Ez már így alakult. Amikor megjöttek az ajándékok (24.-én), akkor gyorsan, de nem titokban mindenki aláteszi, amit külön a másiknak szánt, (pl. Theo meg én egymásnak), ill. én a gyerekek szeme előtt teszem oda a német nagyszülők ajándékát és ha esetlkeg Amerikából küldtek valamit nekik, azt is. Tavaly én is kaptam Alextől ajándékot: pelenkázó-kuponokat. Aznap "csak hatosban" vagyunk, a vacsora sok-sok éve sajtfondü, mert azzal nincs sok munka, mégis nagyon ünnepélyes és nagyon szeretik. Másnap szoktunk öcsémékkel együtt anyukámhoz menni, az ő ajándékaikat akkor kapják meg.
Namost Alex már tudja, hogy mi vagyunk a Télapó (meg a Fügtündér), sztem lassan Olivér is. Nem tudom, hogy alakul majd az ünnep az évek során. Meglátjuk.

Az a treehouse állat jó!

Szávitri lehetsz is büszke magadra! nagyon vagány a gatyó

persze én is virtuális könyvtárra gondoltam egy weboldallal, ahol jeleznénk, hogy kinél mi van épp, viszont új könyveket esetleg igy közösen egyszerúbben tudnánk venni. természetesen (nekem legalábbis) személyes ismeretség kell a bizalomhoz.

Jó ez a babaház

Ahhoz, hogy képet rakjak fel ide, fel kell előbb töltenem valahova? Ha tudnám, hogy kell, mutatnék 3 képek a kiskonyhánkról.
Nagyon örülök, mert úgy néz ki, meg tudom oldani, hogy elmenjek manót varrni 26án! Beférek a csapatba, Eszter? Ha igen, kérem szépen a részleteket, amiket még tudnom kell! Reggel elviszem Bencét oviba Eszterrel együtt és onnan egyenesen mennénk vonattal. Délben a férjem el tudja hozni Bencét az oviból. A 9:30as vonathoz tudok csak kiérni; 9:45kor szállok fel rá Rákospalota-Újpesten. Jön azzal valaki, vagy mind elmentek a korábbival?
Bocsánat ezért, de azt hiszem csak akkor jövök, ha Szilvi jön, mert így is áldozat ez a családtól és csak akkor fektetek be ennyit, ha haladni tud a babám. (Kötnöm kéne a testét, de nem biztos, hogy hozzájutok.)

Karácsony: sajnos a szüleimnél nem az van, amit én gondolok, ezért nehéz nekünk teljesen tisztán ünnepelni, de nálunk angyal hozza a (nem túl nagyszámú) ajándékot abból az alkalomból, hgoy megszületett a kis Jézus. Ő is kap a Pásztoroktól ajándékot, mi is adunk egymásnak - a a távollevők ajándékait ő hozza el, a közeliekét, egymásét esetleg mi is odatehetjük a fa alá (nagyobb gyerekek sokszor látják, hogy valamit vesz a mama a könyvesboltban például, ott már nehéz lenne csak az Angyalra fogni a dolgot, no meg ők is szivesen készitenek egy-egy apróbb ajándékot, hát ez igy szépen beleillik a mi rendszerünkbe). A fát együtt diszitjük fel (talán ez másként lenne, ha a sajátunkban laknánk, itt ez lehetetlen).
De a karácsony leglényegesebb része nekem nem is maga ez a rész, hanem az adventi időszak előtte, amikor készülünk, minden reggel énekelünk, gyertyát gyújtunk, készitjük a szivunket a Fény-re. Tavaly ekkor kapott először búzalisztből készült kis kekszecskét Dominó, ezt minden reggel megeszegette, mig égett a gyertya és én énekeltem. De szép volt!

Sziasztok,

Tegnap voltunk a Katicabogár waldorf oviban családi kézműves napon, mert egy épületben van az ovi a kisfiam iskolájával, és jövőre szeretném ha a legkisebb idejárna oviba, hát gondoltam ismerkedünk kicsit:)
Nagyon jó volt, nagyon tetszett. Mindhárom gyerek nagyon jól érezte magát, tevékenykedtek, játszottak, és a leendő waldorf ovis kislányom is kijelentette, hogy nem bánja, ide szívesen fog járni.
A tegnapi napon el is kezdtem életem legelső babáját készíteni. Kevés volt az idő, meg az alapanyag, így nem lett ugyan kész, de a feje megvan, csak nem lett olyan szép, mint amiket ti mutattatok képen. Viszont a kislányom teljesen beleszeretett és hurcolássza magával mindenhova a félkész babát, úgyhogy szeretném gyorsan befejezni. Csak légyszi mondjátok meg, honnan szerezhetnék gyapjút hozzá?
Előre is köszi.

Kati

Karácsony:
Mi eddig mindkét oldali nagyszülőkkel, olykor a testvéreimmel is, egyszóval nagycsaládban ünnepeltük a karácsonyt. Idén ez másképp lesz, mert anyu és a kisebbik húgom 200 km-re laknak tőlünk, és a húgomnak decemberben születik a kisbabája, szóval ők nagy valószínűséggel idén nem jönnek, mi fogjuk meglátogatni őket 25-én vagy 26-án.
Nálunk az ajándékokat a Jézuska hozza, és a fát is ő díszíti fel szépre. A nagyszülők el szokták vinni a gyerekeket sétálni, vagy valahová, amíg minden elkészül.
Az ünnepek menetét én így "örököltem" a saját szüleimtől, ma már másképp csinálnék rengeteg dolgot, csak még nagyon fiatalka voltam a gyerekek születésekor, és nem voltak még saját ötleteim, így nem alakultak ki saját szokásaink, amit nagyon sajnálok. Most meg már nem akarom megzavarni a kis mesevilágukat, jobb ha minden így marad.

Kati tömőgyapjút a Guzsalyasban (BKM) kapsz, hétköznap délután 12 és 4 között, Tétényi út/Etele út sarok


A babát elkészültéig (a babatest teljes összevarrásáig ) nem szabad elölhagyni, hogy a gyerekek lássák. Ez ugyanaz, mintha a kistestvérét látná darabokban - urambocsá' saját magát. Bocs a naturális megfogalmazásért, de ez az egyik szigorú nem a waldorfban és belátható, hgoy miért.

Ági, igen. pl csinálsz egy babanetes albumot és feltöltöd oda. Csak vigyázz, hogy publikus legyen.

Szilvi, iiigen ez a nylonharisnya eléggé billeg, mert ugye milyen máá, hogy direkt tiszta gyapjúval tömöm a babát, meg pamut meg minden aztán belerondítok egy nylonharisnyával. Viszont annyira adná magát és akkor legalább nem a kukába kerülne szegény harisnya. Itt a nagy dobozolásban megmentettem párat, hogy biztos jó lesz még valamire.

Indianyó, köszönöm a lelőhely-tippet.

Tudom én elvileg, hogy a félkész babát nem szabad elölhagyni, de hát ez a baba a gyerek szeme láttára készült egy családi kézműves napon. Ott játszadozott körülöttem, miközben csináltam, minden lépést figyelt, kérdezgette, mikor lesz már kész.
Szerintem ez nem ugyanaz, mintha egyszer csak talált volna egy csonka babát.... az tényleg ijesztő, de így látta lépésről-lépésre ahogy készült, és tudja, hogy még folytatni fogom. Így nem érzem, hogy sokkoló lenne.

Kati: Hát mindenki tegyen meggyőződése szerint.

Ági nem kell feltöltened, ha csak 3 képreől van szó, elég, ha a gépeden kijelülüd egyenként a képeket a melléklet feltöltése funkcióval. Csak a méretezés legyen megfelelő és a kiterjesztés (.gif vagy .jpeg)

Köszönöm a technikai segítséget. Ha minden igaz, itt vannak a képek:

A kisszekrény úgy készült, hogy a Katicában vettem fa játéktároló dobozt. Azt szereltük fel a falra és szereltünk bele polcot. A függönyt, konyharuhákat, tároló zsákocskákat, kötényt én varrtam. A használt anyagok visszaköszönnek a nagykonyhában.

Varróasszonyok!
Reményeim szerint mindenkinek küldtem privit péntekkel kapcsolatban, ha valaki esetleg kimaradt volna, legyen kedves visítani!!

Köszi

Félve, hogy a gyapjú esetleg kibújkál a Pinditől kapott plüssön, én úgy varrtam meg a testet, hogy tettem bele egy bélést (régi pamutpólóból). Bízom benne, hogy két réteg anyagon (ráadásul eltérő szövésű) nem tudja átfúrni magát a gyapjú.

A változatosság kedvéért megint betegek vagyunk.... ez van, lehet, hogy soha nem lesz manója Dininek

o

Tudjátok, ha engem valami bánt és azt nem tudom kibeszélni magamból/megbeszélni, akkor beletegszem. Igy most szeretném alkalmazni a kibeszélés/megbeszélés eszközét.

A W-intézményekben az a szokás, hgoy egy közös konferencián, személyeskedés nélkül, kifejezetten pozitivan megbeszélnek egy felmerülő problémát és mindig találnak rá megoldást. Én most úgy veszem, hogy ez egy konferencia.

A W-pedagógia nem egy tüneti kezelés. Nem az a lényege, hgoy fajátékokkal játszunk és nem nézünk tévét. Mindennek, minden döntésnek van szellemi és lelki háttere. Én olyan tanároktól tanultam, akik Németországban 20-30 és nemritkán 50 éve élnek a Waldorf-vérkeringésben Azt tanultam tőlök: légy kereső ember, használd az egész embert és ne bólints rá semmire, ha annak hibádzik a szellemi vagy lelki tartalma.
Példa:amikor arról beszélek, hogy a gyerek ne lássa a baba testét részekben, akkor nem azt akarom, hgoy az én véleményemet fogadjátok el, hanem, hgoy belássátok, mindennek van valami fontos oka a W-pedagógiában. Lehet vitatkozni vele, egyet nem érteni, de attól még az van.

Amikor azt modnom, osszuk meg egymással a dalainkat, verseinket, alkossunk igazi közössélget, azt azért mondom, mert szeretném, ha mindenki, aki még nem jár ilyen közösségbe (vagy aki igen, de esetleg más szellemiségűbe) megérezze, mennyire fontos az együtt-lélegzés.
A gyerekeink de a saját érdekünkben is. Mert ettől fejlődünk.

Én ezt a kézimunka-dolgot (varróasszonyosdit) nem azért gondoltam ki, hgoy most minden gyereknek legyen babája. Ennél messzebb gondoltam, hogy ráérezzetek mindannyian, milyen az, amikor lelki-szellemi munkát a kezeinken keresztül IS végzünk. Talán nem egy babával kellett volna kezdeni, nem tudom. Most úgy érzem, ez egy szolgáltató-központ lett, mindenki megy, elveszi, amire szüksége van és aztán odábbáll. Szeretném, ha jobban megtisztelnénk egymást, Azokat, akik otthont adnak nekünk, a gyermekeinknek, akik ételt és italt adnak, meleg szobát, szeretettel látnak bennünket. Tiszteljük meg azokat, akik segitséget tudnak nyújtani. És tiszteljük meg egymást, ahogy egy igazi közösségben kell. Ha csak azért megyünk, hogy ott Szilvi megmutassa, hgoy kell babát varrni, akkor ezzel senkit sem tisztelünk meg, csak odamegyünk és elveszünk. Ebben én magam is hibás vagyok némileg, tehát magammal kezdtem a sort (de nem kell folytatni, nem önvádat akarok ébreszteni)

Szóval én úgy megyek oda pénteken a nekünk szivét és otthonát megnyitó Eszterhez, hogy veletek, mindenkivel, aki el tud jönni együtt legyek, közben egy kicsit dolgozzunk és énekeljünk-mondókázzunk.

Senkit sem szeretnék megbántani, ha rosszul fogalmaztam, elnézést, a javitó szándékot halljátok ki a mondatokból.

Sziasztok!

Jaj nagyon örülök, akkor mi is megyünk pénteken! Örülök, hogy megismerhetlek Titeket!

Indi:
Írtad, még régebben, hogy gyűjtöd az asztali áldásokat, "hozok" majd 2 kevésbé ismertet: egy régi(es) protestáns imácskát, és egy egyszerű kánont.

Karácsony: mi tavaly "találtuk ki", ill beszéltük át, hogy hogy legyen, mit jelent az ünnep, kinek mi a fontos. Elővettük a gyerekkori emlékeinket, hogy mi volt emlékezetes, mi volt szép, mikor volt jó.... nekem nagyon sok szívetmelengető régi Karácsonyom volt!

Jaaaaj, ébredés van, este -valamelyik este - majd folytatom.

Anna

Indi! Köszönöm, hogy leírtad, hogy éled meg ezt a babavarrást Te, mert úgy érzem, ezzel sokkal közelebb kerülhettem Hozzád és ez nekem fontos. Én az első alkalmon voltam csak, ott is csak délig. Nagyon nagy hatással volt rám, hogy félig elkészítettem egy babafejet. Nekem ez egy mély lelki-szellemi élmény. Ma éjszaka sokat álmatlanul forgolódtam, annyira izgatott vagyok, hogy megint reményem lett rá, hogy folytathatom. Nekem ez nem arról szól, hogy a gyerekemnek legyen „egy babája”. Már azért sem, mert van, és az is w. baba. Ezt a babát nem is biztos, hogy az én gyerekmnek fogom adni, az is lehet, hogy nem is adom senkinek, megtartom magamnak. Nekik majd talán később. Én azt hiszem tisztelek itt mindenkit. Ahhoz, hogy én egy ilyen mély közösségélményt megéljek, amiről Te írsz és amire én is vágyok, nekem sok, intim találkozásra van szükségem. Egy belátható, megismerhető, kiszámítható csoportra. Azt hiszem. Visszajelzésre volna szükségem most, hogy hogy érted mindezt, amit leírtam, meg hogy hogy vagy tőle. Van kedved?

Én is nekilendültem, hog yírok egy nagyobb lélegzetvételút, erre Timó idejött és benyomta a Nagy Kék Gombot. Közben pedig írt Ági és ez nagyon jó.

Indi, tökéletesen értem, hogy mire gondolsz. Magam is tudom, hoyg w.-pedagógia nem tüneti kezelés, mégsem vagyok képes sokszor magam se a gyökerekig menni, még akkor sem, ha amúg ytudnám hol lennének a gyökerek, márpedig leggyakrabban még csak nem is sejtem. Pl. a babavarrás nálam úgy alakult, hogy amíg Abigél pici volt és Theo nem dolgozott kötött munkaidőben, tudtam menni P. Eszterékhez őnélküle. Aztán Theo munkája másképp alakult, de nekem addigra nagyon fontos lett mind a varrás, mind a aközösség. Ráadásul Eszter kisfia is hasonló korú volt és kiderült, hogy kiválóan kijönnek egymással (olyan 2 1/2-3 1/2 évesek lehettek). Tehát vittem magammal, és bizony szinte minden fázisban láthatott babát, ha ugyan arra figyelt. Játszani nem kapott félkész babát (hiszen pont az ő babái titokban készültek), de még azt is látta egyszer, ahogy arcot varrunk. TUDOM, hogy mit mond erről a pedagógia, és tudom, hogy úgy lenne helyes, de nekem ez egy a sok kompromisszum közül, amit vállalok, inkább, mintsemhogy a babavarrást feladjam. Ez csak egy példa a nagyon sok közül: amikor nem tudok úgy élni, ahogy kéne, ill. nem vállalok akkora áldozatot már, amekkorát az a bizonyos dolog jelentene.
Most a következőt ne vedd magadra, nem rólad mondom, mert nem is ismerlek eléggé. Van egy barátnőm, nála waldorfosabbat keveset ismerek. Négy gyerek, a legnagyobb ötödikes, még ketten iskolások a pici 2 1/2. Ahogy a nagykönyvben meg van írva, úgy élnek. És mostanában arra panaszkodik, hogy nem tudja "élni az életét", mert annyira magáévá tette a pedagógiát, hogy a saját merev szabályaitól nem tud szabadulni. Nem tud rugalmas lenni, nem tud változtatni. Mert annyira mélyen benne van, hoyg mit miért kell úg ycsinálni, ahogy valójában teszi. Mégis azt érzi, hogy mára már ez béklyó, legalábbis az ő családjukban, a gyereke életében már az. Szeretne változtatni és nem bír. Ez számomra nagyon tanulságos: meg kel találni, mindenkinek saját magának, azt a középutat, amivel élni tud.
Theo ma olvasott egy jó cikket arról, hogy holisztikusan megvizsgálva a 6.-8. osok hamarabb érnek, mint R.S. idejében, nem kéne-e egy "középtagozatot" létrehozni számukra, ami alkalmazkodna az új idők szeléhez. Hát PONT nem, írta rá válaszul Theo, hiszen pont a felgyorsult világban muszáj, hogy visszatartsuk őket. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nagyon sok mindenben nem akarnék egy kicsit sem engedni, de vannak területek, ahol meg igen. És ez szerintem eléggé egyéni. Miklós pl. sosem tiltotta a tv-zést. (Elmondta a hátrányait, stb., ahogy kell, de nem volt tiltva.) Míg Olivér fiamék csak pénteken és szombaton nézhetnek. Tudom, hogy Hidegkúton nem egy osztálytanító megmondja, mit reggelizhet otthon a gyerek, Olivéréknek sem szabad uzsonnára a csokit/cukrot/kinderpingui-t vinni.
Nem tudom, mennyire sikerül kifejezni magam...

A szellemi körről meg: csak magamból tudok megint kiindulni: először azért mentem P. Eszterhez, mert az én kis nyugtalan, fejnehéz Alex-em elkezdte a w.-iskolát, de a manók nagyon megérintették, és gondoltam (és Miklós helyeselt), hoyg jó lenne neki varrnom egyet.
Folyt köv, megjöttek a bevásárlásból.

Szóval eljártam, megvarrtam. A többiek mind a bazárra varrtak (ez novemberben volt), de senki nem nézett engem ki onnan, nem tették szóvá, hoyg nekem segítenek, aki saját magamnak varrok, miközben ők az iskola bevételét növelik a munkájukkal. Akkor ez nekem fel sem tűnt, egyszerűen csak nagyon jól éreztem magam ott. Annyira, hogy kész lett a manó, és alig vártam, hogy meg tudjuk oldani, hogy ismét járhassak. Mert teljesen feltöltődtem, egy csomót "tanultam" azokon a háromórás(!) alkalmakon, nem csak varrástechnikát. És ezt észrevette Theo is, ezért úgy intézte, hogy tudjon vigyázni Abigélre. (Persze az átszervezés hónapokig tartott, de megoldottuk.) Szóval ezeknek a találkozóknak a "szellemi" volta soha nem volt kimondva, nem tervezte senki, mégis az volt, illetve azzá vált. És aki jött, tudott kapni belőle, és adni is bele, természetesen. És ott is fluktuál(t) a társaság. Pl. Timó születése óta én egyszer sem voltam.
Szerintem érdemes engedni, hoyg történjenek ezek a dolgok. Te, meg én, meg azon szerencsések, akinek volt már részünk iylesmiben segíthetünk olyanná tenni ezeket a találkozásokat, ahol szellemi töltekezés is folyik, vihetünk "anyagot", pl. az énekek, az ebéd előtti fohász, de úgy érzem, hogy ez spontán fog alakulni, ahogy Ági is mondja: amikor már jópárszor találkoztunk. És sose nem lesz olyan, hogy mindig mindenki ott tud lenni és ez is teljesen rendben van.
Azt érzem, mintha "potyautasnak" tekintenéd azokat, akik "csak" manót akarnak varrni. Szerintem ezek az anyák nagyon kevesen vannak, különben nem áradoznának annyian az együttlétről, a közösen megélt élményekről. Most meg ne sértődjön az, aki ezt mondta nekem, de nem emlékszem ki volt (Márti?), mindenesetre azt mondta, hoyg reméli, ezek az alkalmak nem fognak abbamaradni, ha elkészülnek a manók.

Na, kábé ennyit akartam mondani, de közben vagy tízszer megzavartak, meg Olivér még trombitát is gyakorol éppen...
És küldök még neked egy nagy ölelést!

Ne haragudjatok, amiért beleszólok, hiszen én elég ritkán írok (de folyamatosan olvasok), és még nem voltam egyetlen találkozón sem.
Olvasom indianyó hozzászólását, és egy dolgot nagyon hiányolok belőle: a toleranciát. A waldorf egy út. Van aki előrébb jutott már rajta, van, aki épp csak rálépett. Miért baj, ha valaki csak manót varrni megy? Lehet, hogy pont a manóvarrás fogja elindítani őt a szellemi úton.. Amit Indianyó hiányol, ahhoz szerintem idő kell, hogy jobban megismerjétek egymást, és a zárkózottabb emberek(mert olyan is van) kinyílhassanak mások felé.
Vagy mi van akkor, ha valaki nem feltétlenül ért MINDENNEL egyet a waldorfot illetően? Akkor már ne is írjon, ne is menjen?

Bocsánat, hogy közbeszóltam.
Kati

Köszönöm szépen az összes választ. Egy kicsit ömlesztve reagálok, ha nem bánjátok.

Szerintem ezek a kérdések folyamatosan feltehetők, de a rájuk érkező válaszok folyamatosan változnak. És ez igy van jól.

Ági Kezdem a végével: értem, megértem és nagyon is van kedvem

A fájdalmasabb: Bevallom, a te mondatod adta meg a lökést arra, hogy irjak, az, amiben azt irod, hogy csak akkor jössz el, ha Szilvi is ott lesz, mert a családod nagy áldozatot hoz, hogy te ott lehess. Ekkor éreztem azt, hogy akkor itt most ez nem jó igy, mert ez sem Szilvivel, sem a minket fogadóval, sem a családoddal, sem velünk szemben nem jó. Aztán ahogy láttam, hgoy többen is azért sajnálkoztak, hgoy nem tudnak jönni, mer igy nem halad a manó, akkor éreztem, hgoy itt másról van szó, talán az én elképzeléseim mások, mint a tieitek és én ezt szeretném tisztázni. Szóval jó ez, hgoy felvetettem, mert most olyan fontos dolgokat irtok, amik esetleg nem, vagy csak nagyon sokára hagngozhatnak el egyébként.

hű, de fontos dolgot mondtál, remélem, hogy ezek után tényleg megtartod a babát magadnak! Az én drága jó kézimunkatanárnőm, Johanna mondta, hogy az első babát, állatkát, "produktumot" soha ne adjuk másnak, mert az rólunk szól, az a mi belső képünk. Igy őrizgetem én is az első kezdetleges, műszálas fonalból és anyagból készült, vattával kitömött kis babákat és állatkákat is. ÉS talán ezért szereti a fiacska ennyire őket. Mert olyan mama-félék és ezt ő még érzi.

Szilvi Hú, nagoyn jól esett az ölelés, köszönöm Amit a waldorfosságról irsz, az egy olyan dilemma, amivel én is folyamatosan szembenézek., hogy hol az egyensúly, hogy normálisak maradjunk és ne uralkodjon rajtunk. Megerősitettél, ez egy valós és fontos kérdés. Tudom, hgoy folyamatosan döntenünk kell, és kinek-kinek a saját helyzetéhez mérten dönteni. Lehet, hgoy azért berzenkedem, mert nekem a mostani élethelyzetemben túl sok kompromisszumot kell vállalnom és elégedetlen vagyok.

És igen, értelek mindkettőtöket jól és kérlek, folytassátok!
És másoktól is várom ezt, szerintem ebből most mindannyian sokat tanulhatunk.

KAti Abszolút lehet nem elfogadni. Azonban elsőre, sőt másodjára elvetni anélkül, hgoy végiggondolnánk, biztosan nem az-e a helyes gondolat...
Hát én éppen nem vagyok merev, sőt, mindig mindent magamon átjáratva, a magam képére formálva adok át - ha például tanitásról van szó. Csak azért, mert az van leirva, hogy a tanitást elsőben formarajzzal kezdjük, én nem tenném. Csak akkor, ha megértettem, megéltem és a magamévá tettem a lényeget. Ezt régen lázadásnak tekintettem, aztán a főiskola alatt sokszor kaptam a fejemre, hogy túlságosan a saját fejem után megyek. De végül a gyakorlat évei alatt megtanultam, hgoy ez egy nagyon fontos lépés a w-pedagógiában. De még egy fontos dolgot is megtanultam mára már : a pedagógia és annak háttere iránti alázatot. Azt, hogy ugyan mindig végiggondolom, miért van ez igy, mi a mögöttes tartalma, de nem vetem el csak úgy, mert elsőre nem értek egyet vele. Nekem ez egy óriási lépés volt. Ha ez a tolerancia hiánya, hát lehet. Van nekem még sok fejlődni-fejleszteni valóm.

Rám is igaz, ami az elöttem szólóra: Ne haragudjatok, amiért beleszólok, hiszen én elég ritkán írok (de folyamatosan olvasok), és még nem voltam egyetlen találkozón sem.

Az jutott eszembe, ahogy Indi írását olvastam, hogy hasonlókat lehet megélni az óvodában. Akinek most kezdett el járni az első gyermeke óvodába, és lehet, hogy csak egy érzés vezérelte ide, nem olvasott semmit, náluk érezni azt, hogy a felszini dolgok alapján jöttek: fajáték... De évvégére mindig rájönnek ezek a szülők, hogy ez sokkal több. (Mert aki nem jön rá, az elmegy, vagy szenved és nem fog már Waldorf iskolát választani.) De ez nem baj, hisz ezek a szülők keresőként érkeznek.
Amikor először mondták nekem, hogy a Waldorf nem egy pedagógiai módszer, hanem életforma, csak néztem nagy szemekkel, hogy miről beszél. Most már értem, és ezért nem fogok megnézni tavsszal a lányomnak csak egyetlen iskolát.
Szerintem is az idő sokmindent megold!
Indi, neked van most nagy feladatod, mert te segíthetsz másoknak elindulni egy úton, mindig kis morzsákat elszórva. Ha az ember egy-két morzsát kapott- talált és ízlett neki, maga is keresni fogja, vagy kéri a többit. Mindenki magából indul ki.
Én például azt kérném tőled, hogy írj David Ritchie-ről! Nagyon szimpatikus ember. Sajnos azonkívül, hogy ő egy antropozófus orvos, nem sokat tudok a munkájáról, és arról, amit létre hozott.


Elég rossz a kép, de ilyen a mi konyhánk. Nagyon büszke vagyok rá, mert a férjem készítette éjszakánként a pincénkben. Ezen dekorgumi főző lap, gyümölcsmosótál mosogató és fogas a csap, fa gombok, lehajtható, ablakos sütő.

Ajajj, kicsit lelkiismeretfurdaalásom van...

Eredetileg én is a manóvarrás és a kötéstanulás miatt csatlakoztam a csapathoz.... ráadásul kicsit kívülállónak is érzem magam abból a szempontból, hogy nem vagyok (még ) Waldorfos, meg előtte nem is voltam ezen a fórumon. Én még épp csak kóstolgatom a Waldorfos dolgokat. Persze már ötszázszor végigtanultam a sablonokat a tanulmányaim során: Waldorf Astoria, epocha, euritmia és társai, dehát az semmi. A lényegről nem tudok semmit (vagy legalábbis nem sokat).
És nekem jó veletek lenni! Kíváncsi vagyok a környezettudatos praktikáitokra, a Waldorfos életetekre, a tudatos táplálkozásotokra. Nekem ez mind új! És önző módon lubickolok ebben az egész szituációban: jól esik, hogy végre nem tőlem tanulnak, hanem én tanulok tőletek. Hogy nem engem hallgatnak tátott szájjal, amiért igény szerint szoptatok, meg együttalszok, meg textilpelusozok, hanem én hallgatlak titeket tátott szájjal mindenféle témában, és mesélem esténként a férjemnek, hogy mi mindent szívtam magamba a találkán. Meg amúgy is: tök jó fejek vagytok! Szóval jó érzem magam veletek

Na, ezt már régóta el akartam mondani.

Akkor had örömködjek én is egy kicsit Kitaláltam a heti ritmusunkat, a vasárnapot, a péntek estét - és már el is kezdtük. Párom sokszor mesélt gyerekkora vasárnapjairól, a vasárnapi ebédekről, most akkor mi is a vasárnapi ebédet tettük a mi kis családi ünnepünkké. Ilyenkor ő főz, olyat, amit szeret és kíván, én meg szépen megterítem az asztalt, áldást énekelünk... És most vasárnap, hogy ezt a hagyományt megteremtettük, rájöttem, hogy nem kell ezen görcsölni. Egyszerűen csak előkészíteni és csinálni, mert működik. Mert az a kézfogás, az éneklés-áldás hat. Úgyhogy a péntek estéről is csak annyit tud a kedvesem, hogy valamit mesterkedek, hogy megünnepeljük, meg azt osztottam meg vele, hogy csütörtök délután Kata nem fog aludni (az mindig egy stresszes altatás volt, mert a csütörtök a beszerzős napunk - piac meg más intéznivalók -, Misu meg elaludt a kocsiban visszafele, így aztán amikor Katát altattam, ő már nem aludt el, csak a hangzavart csinálta...; pénteken meg úgyse megy Kata oviba), hanem kalácsot dagasztunk péntekre. Az áldásról (mármint hogy az apa megáldja a gyerekeit) mit sem tud, de a keze majd egyszer csak a gyerekek fejére kerül, én meg eléneklem az áldást. És ő lesz a legjobban meghatódva Már önmagában az, hogy gyertyát gyújtunk, meg fogja tenni a hatását Az áldást egyébként kissé átírtam a magam "hite" szerint, már csak azon gondolkodom, hogy én úgy terveztem, hogy egyszerre áldja meg a két gyereket, de most megtudtam, hogy külön-külön szokták. És ennek azt hiszem, megvan a maga jelentősége. Nem akartam ezt előre megírni, de valahogy kikívánkozott...

GyeZsu

Indi, na akkor én is belekoty.

Én úgy gondolom, hogy ez csak a kezdete valaminek. Alakul egy közösség, de ahogy már volt róla szó, nehéz a netes ismeretséget, akár barátságot átvinni a való életbe. Sokan eljönnek, megnézik mi ez, tetszik-e a társaság, a szellemi közeg, és ha igen, maradnak, ha nem, nem jönnek többet. Mások meg esetleg eljönnek, mindegy milyen a társaság, csak a manó legyen kész. Az ötlet szerintem jó volt, de ebből még bármi lehet, és ez talán csak akkor derül ki, amikor már kész vannak a manók. Hogy van-e a varráson kívül, ami összetartsa a társaságot. (Tudod, mint amikor a gyerekek kirepülnek, és ott maradsz kettesben a férjeddel és rájössz, hogy semmi mondanivalód nincs neki. Vagy éppen hogy van.)
És ez persze rajtatok/rajtunk áll, hogy mi lesz ebből, és ezért jó az ilyen "konferencia" (ahogy te mondtad), ahol megbeszéljük, hogy ki mit gondol az egészről és mit várunk el egymástól és a közösségtől.

Szerintem valahol természetes (és valahol egyszersmind zavaró), hogy ennyire változó még a társaság, bár majd nyilván kialakul (illetve már alakulóban van) egy "kemény mag".

Más: ha jól emlékszem, az emberek egy jó része nem is a waldorf topikból jött eredetileg, csak megtetszett az ötlet, hogy babát lehet varrni és hogy megismerheti azokat, akikkel naponta levelezik. De ezzel - jó esetben - közelebb kerül a waldorf szellemiséghez, talán lesz, akinek megtetszik, és elindul ezen az úton. De egyelőre nem lenne korrekt elvárni tőlük, hogy azonosuljanak vele, mert nem így lett "meghirdetve" a dolog.
Ez kicsit olyan, mint amit a marketingesek csinálnak: a babavarrás a "beetetés", az "ingyen cucc", amiért eljönnek a "tömegek" , és közben megismerik a "terméket", a waldorf szellemiséget, és talán majd így a vevőiddé válnak(*). Persze ha nem a w. népszerűsítése volt a célod, hanem egy waldorfos közösséget találni, létrehozni, akkor lehet, hogy tényleg másképp kellett volna...

Ami engem illet: én ugyan nem a babavarrás miatt mentem, bár hasznos volt ilyen szempontból is, élőben ellesni egy-két fogást, amit könyvből nem annyira sikerült. Egy élő waldorfos (pontosabban waldorf szellemiségű) közösségre nagyon vágyom, ezt reméltem megtalálni. Ezt - egyelőre - nem sikerült, de nem is baj, kaptam helyette sok mást, és örülök, hogy megismerhettem sokakat a fórumosok közül. Viszont én így nem tudok megnyílni, nekem sok face-to-face találkozás, beszélgetés kell, egy (viszonylag) állandó közösség, ahol biztonságban érzem magam. Akkor tudok hozzáadni lelki, szellemi értelemben. Én is érzem, hogy nem jó ez így, a találkozások alkalmával kicsit úgy éreztem, hogy talán fel sem tűnt senkinek, hogy ott voltunk, de hát ez van, én ilyen vagyok. (Van is belőle bajom elég...) Ha ez így nem tetszik, ha ez úgy tűnik, hogy nem adok, csak elveszek, akkor őszintén sajnálom.

Pindi

(*)Tudom, hogy ez erős csúsztatás, természetesen senkit nem akarok fogyasztókká, tömegekké, ingyenélővé vagy bármi mássá lealacsonyítani, és főleg eszem ágában sincs bárkit megbántani.

Indi, és többi Varróasszonyok!

Én valamennyi ideje elhatároztam, hoyg elejétől végig elolvasom ezt a topicot. Ez alapján úgy emlékszem, osoa78 , azaz Orsi volt az, aki fölvetette az ötletet, hogy varrjatok babát, manót. A 19. oldalon van ez.
Savitri erre ráharapott, meg Ullakalle is.

Azután jön Indi (20. oldal), aki jelzi, hogy neki bizony hiányzik a közösség, ami szellemileg és lelkileg is kölcsönösen adna. Ötleteli azt is, hogy lehetne évszakasztalra készíteni dolgokat, agyagozni, kötni tanulni, énekelni és mesélni, s legfőképpen együtt jól érezni magukat.

Mindez július elején történt.

A varróasszonyosdi tehát két vonalat mutathat föl: igenis vannak, akik a babavarrás kapcsán akarnak talizni, és úgy tűnik, ez az erősebb hang. És vannak, akik meg a találkozásért mennének első sorban, meg hogy tapasztalatot cseréljenek, és megéljék az összetartozást. Nem t'om, még ki tartozik ez utóbbihoz, én magamat oda sorolom, s engedelmeddel, Indi, téged is.

Én azt hiszem, hogy a kettő összeolvadt, attól, hogy "manót lehet varrni", elkezdődött egy ismerkedős-egymást gazdagítani akaró, összertartozós találkozás sor. Bááár, én pl. az utolsó előtti talizáskor attól borultam ki, hogy nem találtam senkit, akivel össze tartozhattam volna 2 percnél tovább. (Tudjuk, körülmények, stb.)

Indi, őszinte leszek: a legelső találkozáson pont az feszélyezett, akárhányszor rád néztem, hogy mért, mért mért nem tudok ehhez az asszonyhoz közelebb kerülni. Mi tehetné bizalmasabbá, és meghittebbé a viszonyulásodat.
Aztán túltettem magam ezen, mert jött a hordozós vonulás, és ugye mi együtt vonultunk privátban Livussal, meg Veled, és akkor azt éreztem, hogy nagyon a szívembe tudom zárni ezt az asszonyt, akármit is gondol ő felőlem. (Ide egy szép piros szív kívánkozik

Amúgy meg igencsak hálás vagyok a Fönnvalónak, és Savitrinek is, hogy rátok találtam. Én a Waldorfot nem könyvből tanultam. Azt mondhatnám: nem kerestem sose, mégis rám talált. Voltam euritmia képzésen, láttam élő előadást Georgina társulatától, táncoltam magam is, nem konkrét euritmiát, de hasonlót, és a testemhez, lelkemhez, szellememhez, várandósságomhoz, életemhez, páromhoz, az emberekhez, a hazámhoz megpróbáltam viszonyulni valami módon, és néha, ha Steinert olvastam, vagy antropozófus dokimmal beszélgettem, álmélkodtam, hoyg jé, ő is azt mondja, a Waldorf út is így tanítja, de jó.
Semmi más célom, mint szívből élni. A többit most tanulom, tőletek, általatok, és nagyon, nagyon, nagyon jó veletek találkozni, mert egyrészt a 8 havi totális magányt fölváltotta egy gazdagító együttlét, másrészt meg bizony, sok mindennel nem vagyok tisztában, pl. hogy miért pont úgy "kell" a babát készíteni, ahogyan készítjük, vagyis sok "módszertani dologgal". Ezeket szeretném is rendre tisztázni ám.
Ölellek, benneteket, Szilvit meg Indit még külön is

A virtuális konferencián én is elmondanám a véleményemet, érzéseimet. Előre szólok, hogy nem fogalmazok, irom, ami jön, és perpill lázas vagyok, tehát nem leszek túl összeszedett.

Én is kivülállónak érzem magam, nem is tudom, hogyna keveredtem ide... ja, a manóvarrás és a sok érdekes praktika vonzott. A waldorf szellemiségről, pedagógiáról nagyon kevés ismeretem van, ami van, az is főleg tőletek. De az az érzésem, hogy mi nem leszünk "waldorfosok", ahhoz túlságosan földhözragadt, és materialista vagyok. De minden tiszteletem a tietek, akik magasabb, spirituálisabb szinten tudtok mozogni. Szeretném, ha továbbra is lenne helye ilyen szkeptikus kivülállónak is, de ha nem, ha összeáll a kemény mag, sebaj...
Ti vagytok a harmadik neten szerveződő társaság, amiben részt veszek, ami átment a való világba. Mindegyik lelkes összejárásokkal, és nagy barátkozásokkal kezdődött, aztán szépen lassan vége lett, mert ez egy ilyen műfaj. De mindből megmaradt egy-két igazi barátság, és ez a FONTOS. Nekem. Ez miatt megéri. Na és persze az a soksok minden miatt, amit itt (és a többi közös topikunban) tanulok, és amire megtanitom a családomat. És olyan jó érezni, ahogy fejlődünk együtt. Ez is FONTOS. Az nem annyira, hogy milyen köntösben zajlik a dolog (bocs Indi, és mindenki akinek a waldorf a szivecsücske).

Javaslat, mert optimista vagyok: ha minden varrogatáson és kötögetésen túl leszünk, és jó idő lesz, még mindig szeretjük egymást, akkor nálunk lehet majd barkácsolgatni, fát feldolgozni. Van egy komplett asztalosműhelynyi szerszámunk....

Remélem nem voltam bántó senkinek, nem annak szántam, csak mint az elején mondtam, nem vagyok túl jól.... és a gyerekek is betegek. Viszont mindenképpen bele akartam kotyogni...

dugultam...

o

Nagyon jókat írtok, majd reagálok is, de most a holnappal kapcsolatos fontos infók:


Márti,
mivel Timó nem százas, nem viszem. De így az autót is itthon kell hagynom, hoyg Theo elmehessen Abigélért és nem kelljen Timót az esetleges rossz időben végibkv-ztatni. Úgyhogy nem tudlak elvinni, ne haragudj.

Vonatozók,
a pont 9 órásival mentek, igaz? Mert akkor azzal mennék én is, de Rákosrendezőnél szállok fel. Eszter ugye azt javasolta, hogy utolsó kocsi, én akkor oda fogok szállni.


Ma délben beugrom Gyezsuhoz a testanyagért és maradék gyapjúért.

Esztercica,
egy házi kenyeret tudunk használni majd, igaz? Mert akkor délután sütök egyet.

Szilvi, pont most mondtam le arról a tervemről, hogy ma még kenyeret is süssek Egyelőre próbálok úrrá lenni a káoszon, hogy legalább le lehessen ülni

Eszter, hajrá én azt - is - szeretem a vendégfogadásban, hogy olyankor kénytelen vagyok rendet rakni

o

Indi,
szerintem félreismersz. Azaz nem is ismersz, mégis úgy érzem, hogy valamilyen téves képet látsz rólam.
Hidd el, én megértettem, amit írtál, gondolkodtam is rajta sokat, és írtam is, hogy TUDOM, hogy a waldorf mit mond a dologról, csak én most ebben a konkrét helyzetben ezt (mérlegelés után) nem fogadom el.

Nem meggyőzni akarlak, hogy nekem is van helyem a társaságban, mert simán lehet, hogy nincsen. De a waldorf nekem sokat jelent. És nem "fajátékokkal játszást, meg hogy nem nézünk tévét". Egyáltalán nem. Csak még nem tartok ott az utamon, ahová te már eljutottál.

Minden tiszteletem a tiéd az alázat miatt, én sajnos még nem tartok itt. Olvasgattam a blogodat is, rengeteg jó gondolatot találtam ott, nagyon tetszett. Egyszer talán majd élőben is beszélgethetünk, bár ezek után már nem nagyon merem megkérdezni, hogy egyszer majd csatlakozhatnék-e a hozzátok. (nem manóvarrás-tanulás miatt elsősorban, de askár azért is).

Kati

Jaj de jó ez a konferencia! Olyan sok dolgot világittotatok ki a gondolataimban, amik eddig homályban voltak. Köszönöm.

KAti Én egyáltalán nem ismerlek és eszembe sem jutott rólad itélkezni, amit leirtam, azok a gondolatok, amiket a szavaid váltottak ki belőlem - magamról. Nagyon szeretnélek megismerni és naná hogy van helyed ebben a csoportban. Az alázatot csak azrét irtam, mert nekem ez nem jött magamtól - nem éppen olyan helyről jövök, ahol szokás ez és hát kellett hozzá sok-sok önmarcangoló év, mig megtanultam, hgoy ettől több leszek és nem kevesebb. De ezt megint csak magamről irom, csak a te gondolataid inspiráltak.

Az egyik, amire itt a sok szép mondat között rájöttem: igen, én magamban felépitettem már egy szép közösséget és zokon vettem töletek, hogy ez nektek nem ment ugyanolyan tempóban szóval az elégedetlenségem jórészt a türelmetlenségemnek köszönhető .

IGen, legyen ez egy olyan közösség, ahol a waldorf szellemiségében tevékenykedünk, de nem kell ehhez waldorf-szülőnek lenni, én hiszek abban, hgoy itt egyikünk sem kivülálló - még ha nem is köt ki egy w-intézményben végül. Szóval csak csepegtessük a mézet, aztán majd néhányunknak kell hozzá a kaptár is a végén

A manóvarrásről pedig: Nagyon jó, hgoy varrunk, nagyon jó, hogy lesz a végén egy baba a kezünkben. Amit én fontosnak tartok itt viszont: ne a végét nézzük. Ne azt, hogy mikor készül el a baba. MAga a szellemi-lelki tevékenység a folyamatban rejlik. Tehát maga a manóvarrás a cél itt most, az, hogy átadjuk a kezeinket annak az erőnek és akaratnak, ami a bensőnkből, az anyagból, a textilből jön. Ahogy tanitotta Johanna: Hagyjuk, hogy a baba legyen azzá, amivé akar. Szóval én mindenkinek örülök és fontosak vagytok nekem egytől egyig (visszatérrek erre még) és nem szeretném, ha itt valamiféle elitista mozgalmat éreznétek ki a szavaimból.

Pindi, Márti Hát ezért is jó ez, hogy mindenki elmondja, mire van szüksége. Én egy kolerikus-melankolikus alkat vagyok, szenvedélyes, hirtelen, nyilt (aztán persze sokat rágódom a történteken) de ez félelmet kelthet az ilyen szelid emberekben, mit ti, ezért az idők során megtanultam, hogy ne hengereljek le senkit az érdeklődésemmel. Úgy látszik, ez túl jól sikerült...

És ha ennyire fontos nekünk a waldorfos közösség, akkor ez menni fog. Nagyon megerősitettetek ebben. És most már tudom törelemmel szemlélni az eseményeket - na itt majd jön egy Ancsel Éva idézet, de meg kell keresnem.

NAgyon köszönöm mindenkinek!

holnap: 9 és 9.30 egyaránt felmerült. A Nyugatiban annyi a nehézség, hgoy végig kell a jegyértcsaplatni a pályaudvaron, igy lehet, hogy a 9.30-as lenne inkább a célszerú, nehgoy a jegyek maitt lemaradjunk. Persze mi korábban is tudunk jönni, az én Csibészkém koránkelő legény.

Most sül a citromlekváros gabonasüti - persze ezeknél a sütiknél sohase tudhassa az ember, mivé válnak az én kezemben, úgyhgoy nem kiabálom el.