Indi, és többi Varróasszonyok!
Én valamennyi ideje elhatároztam, hoyg elejétől végig elolvasom ezt a topicot. Ez alapján úgy emlékszem, osoa78 , azaz Orsi volt az, aki fölvetette az ötletet, hogy varrjatok babát, manót. A 19. oldalon van ez.
Savitri erre ráharapott, meg Ullakalle is.
Azután jön Indi (20. oldal), aki jelzi, hogy neki bizony hiányzik a közösség, ami szellemileg és lelkileg is kölcsönösen adna. Ötleteli azt is, hogy lehetne évszakasztalra készíteni dolgokat, agyagozni, kötni tanulni, énekelni és mesélni, s legfőképpen együtt jól érezni magukat.
Mindez július elején történt.
A varróasszonyosdi tehát két vonalat mutathat föl: igenis vannak, akik a babavarrás kapcsán akarnak talizni, és úgy tűnik, ez az erősebb hang. És vannak, akik meg a találkozásért mennének első sorban, meg hogy tapasztalatot cseréljenek, és megéljék az összetartozást. Nem t'om, még ki tartozik ez utóbbihoz, én magamat oda sorolom, s engedelmeddel, Indi, téged is.
Én azt hiszem, hogy a kettő összeolvadt, attól, hogy "manót lehet varrni", elkezdődött egy ismerkedős-egymást gazdagítani akaró, összertartozós találkozás sor. Bááár, én pl. az utolsó előtti talizáskor attól borultam ki, hogy nem találtam senkit, akivel össze tartozhattam volna 2 percnél tovább. (Tudjuk, körülmények, stb.)
Indi, őszinte leszek: a legelső találkozáson pont az feszélyezett, akárhányszor rád néztem, hogy mért, mért mért nem tudok ehhez az asszonyhoz közelebb kerülni. Mi tehetné bizalmasabbá, és meghittebbé a viszonyulásodat.
Aztán túltettem magam ezen, mert jött a hordozós vonulás, és ugye mi együtt vonultunk privátban Livussal, meg Veled, és akkor azt éreztem, hogy nagyon a szívembe tudom zárni ezt az asszonyt, akármit is gondol ő felőlem. (Ide egy szép piros szív kívánkozik
Amúgy meg igencsak hálás vagyok a Fönnvalónak, és Savitrinek is, hogy rátok találtam. Én a Waldorfot nem könyvből tanultam. Azt mondhatnám: nem kerestem sose, mégis rám talált. Voltam euritmia képzésen, láttam élő előadást Georgina társulatától, táncoltam magam is, nem konkrét euritmiát, de hasonlót, és a testemhez, lelkemhez, szellememhez, várandósságomhoz, életemhez, páromhoz, az emberekhez, a hazámhoz megpróbáltam viszonyulni valami módon, és néha, ha Steinert olvastam, vagy antropozófus dokimmal beszélgettem, álmélkodtam, hoyg jé, ő is azt mondja, a Waldorf út is így tanítja, de jó.
Semmi más célom, mint szívből élni. A többit most tanulom, tőletek, általatok, és nagyon, nagyon, nagyon jó veletek találkozni, mert egyrészt a 8 havi totális magányt fölváltotta egy gazdagító együttlét, másrészt meg bizony, sok mindennel nem vagyok tisztában, pl. hogy miért pont úgy "kell" a babát készíteni, ahogyan készítjük, vagyis sok "módszertani dologgal". Ezeket szeretném is rendre tisztázni ám.
Ölellek, benneteket, Szilvit meg Indit még külön is